Ötvös Tibor
Így lopta el Hitler a Karácsonyt
Bár a Harmadik Birodalomban milliók tekintettek úgy a vezetőjükre, Hitlerre, mint egy látomásokkal bíró Messiásra, a Führer nem akarta ezt az elemet bevonni a politikájába, nem szerette volna ha a vallás felülemelkedik a nemzetpolitikán.
Éppen ezért bár Hitlert is katolikusnak nevelték, de jobban vonzódott a német protestáns tanokhoz, kormányának tagjai pedig a lehető legváltozatosabb felfogásban vezették részlegüket. Akadtak, akik szerint Jézus zsidó származása hazugság, a megváltó igazából egy árja, de voltak ateisták és olyanok is, akik az SS számára akarták megszerezni az összes egyházi tulajdont. Hitler azonban más terveket szőtt, elképzelése szerint a rassz és a nemzet emelkedett volna a vallás felé, ezzel egyesítve mindenkit. Nem volt azonban könnyű dolguk, hiszen ehhez valamilyen módon magát a kereszténységet is el kellett fogadniuk, ami nehezen ment, hiszen Jézus mégiscsak zsidó származású. Így elhatározták, hogy a legfontosabb ünnepet, a Karácsonyt a saját képükre alakítják.
Első körben átvettek egy északi mitológiában szereplő ünnepet, melynél a Szenteste már nem Jézus születését jelezte, hanem a tél megérkezését. Erre vezették be a Julfest és Rauhnacht kifejezéseket. A díszeket pedig természetesen ellátták a párt nemzeti logóival, így lehetett kapni horogkeresztes gömböket, napkorongokat, illetve a dalokat is jelentősen átalakították.
A Mikulás viszont nagyon kedvelt volt a náci birodalomban, azonban nem Szent Miklós püspök képében érkezett meg, rénszarvasok által húzott szánon, hanem Odin, a viking isten alakjában fehér lovon lovagolta körbe a világot. Alkalmanként Joseph Goebbels is beöltözött, hogy ajándékot osztogasson a Hitlerjugend illetve a náci párt tagjai számára. Külön érdekesség, hogy ezen ajándékok többségét a Dachauban felépített koncentrációs tábor "lakóival" készíttettették el, de erről azok, akik ezeket kapták nem tudtak. Ha ugyanis erre rájöttek volna, nem fogadhatták volna el, hiszen tilos volt hozzáérni olyasmihez, amiket zsidók is érintettek.
A II. világháború idején a Julfest kijutott a frontvonalakra is a Reichspropagandaleitung képében, melynek lényege, hogy egy 100 oldalas könyvben lehetett megtalálni különböző ünnepi történeteket, illusztrációkat, dalszövegeket - ezek mindegyike arról szólt, hogy mekkora áldozatot hoztak az elesett katonák és családjaik. 1944 és '45 Karácsonyát megpróbálták újra ellopni és a halott katonákat éltetni, de akkor már kézzel fogható volt a vereség, a németek nem voltak ünneplős kedvükben.
Éppen ezért bár Hitlert is katolikusnak nevelték, de jobban vonzódott a német protestáns tanokhoz, kormányának tagjai pedig a lehető legváltozatosabb felfogásban vezették részlegüket. Akadtak, akik szerint Jézus zsidó származása hazugság, a megváltó igazából egy árja, de voltak ateisták és olyanok is, akik az SS számára akarták megszerezni az összes egyházi tulajdont. Hitler azonban más terveket szőtt, elképzelése szerint a rassz és a nemzet emelkedett volna a vallás felé, ezzel egyesítve mindenkit. Nem volt azonban könnyű dolguk, hiszen ehhez valamilyen módon magát a kereszténységet is el kellett fogadniuk, ami nehezen ment, hiszen Jézus mégiscsak zsidó származású. Így elhatározták, hogy a legfontosabb ünnepet, a Karácsonyt a saját képükre alakítják.
Első körben átvettek egy északi mitológiában szereplő ünnepet, melynél a Szenteste már nem Jézus születését jelezte, hanem a tél megérkezését. Erre vezették be a Julfest és Rauhnacht kifejezéseket. A díszeket pedig természetesen ellátták a párt nemzeti logóival, így lehetett kapni horogkeresztes gömböket, napkorongokat, illetve a dalokat is jelentősen átalakították.
A Mikulás viszont nagyon kedvelt volt a náci birodalomban, azonban nem Szent Miklós püspök képében érkezett meg, rénszarvasok által húzott szánon, hanem Odin, a viking isten alakjában fehér lovon lovagolta körbe a világot. Alkalmanként Joseph Goebbels is beöltözött, hogy ajándékot osztogasson a Hitlerjugend illetve a náci párt tagjai számára. Külön érdekesség, hogy ezen ajándékok többségét a Dachauban felépített koncentrációs tábor "lakóival" készíttettették el, de erről azok, akik ezeket kapták nem tudtak. Ha ugyanis erre rájöttek volna, nem fogadhatták volna el, hiszen tilos volt hozzáérni olyasmihez, amiket zsidók is érintettek.
A II. világháború idején a Julfest kijutott a frontvonalakra is a Reichspropagandaleitung képében, melynek lényege, hogy egy 100 oldalas könyvben lehetett megtalálni különböző ünnepi történeteket, illusztrációkat, dalszövegeket - ezek mindegyike arról szólt, hogy mekkora áldozatot hoztak az elesett katonák és családjaik. 1944 és '45 Karácsonyát megpróbálták újra ellopni és a halott katonákat éltetni, de akkor már kézzel fogható volt a vereség, a németek nem voltak ünneplős kedvükben.