Gyurkity Péter
Elkészült az Egyesült Királyság genetikai térképe
Sem egységes kelta csoportot, sem pedig a dán megszállás nyomait nem mutatták ki.
Kutatók nemzetközi csoportja évek óta dolgozik az Egyesült Királyság genetikai térképének elkészítésén, az eddigi eredményeket pedig a Nature magazinban, illetve a Wellcome Trust hivatalos oldalán tették közzé. Az alkotók szerint nemcsak történeti érdekességeket, de földrajzi összefüggéseket, sőt akár gyógyászati célokra használható adatokat is tartalmaz az anyag.
A példa nélkül álló kutatás keretein belül 2030 vidéki brit lakostól vettek DNS-mintát, akik mind elmondhatták magukról, hogy saját nagyszüleik egy 80 km-es körzeten belülről származnak. Ennek alapján a kutatók az egyes régiók sajátosságait is felvázolhatták, illetve kimutathatták az esetleges eltéréseket, amelyek érdekes módon sok esetben egybeesnek a mai napig érvényben lévő megyehatárokkal. A tanulmányba bevont mintákat a genom nagyjából félmillió pontján vetették össze, a donorokat pedig a nagyszülők születési helyének földrajzi középpontjában vezették fel a térképre, hogy ezt követően összehasonlítsák az egyes régiókat. Meglepődve látták a földrajzi szempontok jelentőségét, amelyek számos helyen, így például Anglia délnyugati részén, Cornwall és Devon környékén is azonnal megmutatkoztak.
Legalább ilyen érdekes volt számukra, hogy nem tudták kimutatni egy egységes kelta csoport jelenlétét, Skócia, Észak-Írország, Wales és Cornwall ugyanis jelentős különbségeket mutatott az ottani lakosok DNS-ében, de nem találták a 9. századi dán megszállás nyomait sem, ami arra utal, hogy annak genetikai behatása igencsak korlátozott volt - a kontinensen további 6209 önkéntestől vettek mintát, hogy az egyéb tájakról érkező hatásokat is pontosan felvázolják.
Az angolszász törzsek 5. században bekövetkezett megérkezése már egyértelmű módon otthagyta bélyegét a helyi génállományon, ennek vizsgálata alapján azonban kijelenthető, hogy a régészeti leletek gyors, radikális változása ellenére sem lakosságcseréről, hanem vegyesházasságokról volt szó, amelynek eredményeként az angolszász örökség Anglia középső és déli részein 50 százalék alatti, 10 és 40 százalék között lehet. Egészen más a helyzet az északi Orkney-szigeteken, ahol 25 százalékban van jelen a norvég hatás, a mintegy 800 évig tartó viking jelenlét következményeként. A Brit-szigetek legkorábbi lakóival egyébként Wales mutatja a legnagyobb egyezést, az angol nyelvet beszélőktől őket elválasztó úgynevezett Landsker-vonal ugyanis genetikai úton is jól kimutatható.
A szakemberek szerint a most összegyűjtött adatokat a jövőben akár gyógyászati célokra is felhasználhatják, ezek jól jöhetnek majd például az egyes betegségek vizsgálatánál.
Kutatók nemzetközi csoportja évek óta dolgozik az Egyesült Királyság genetikai térképének elkészítésén, az eddigi eredményeket pedig a Nature magazinban, illetve a Wellcome Trust hivatalos oldalán tették közzé. Az alkotók szerint nemcsak történeti érdekességeket, de földrajzi összefüggéseket, sőt akár gyógyászati célokra használható adatokat is tartalmaz az anyag.
A példa nélkül álló kutatás keretein belül 2030 vidéki brit lakostól vettek DNS-mintát, akik mind elmondhatták magukról, hogy saját nagyszüleik egy 80 km-es körzeten belülről származnak. Ennek alapján a kutatók az egyes régiók sajátosságait is felvázolhatták, illetve kimutathatták az esetleges eltéréseket, amelyek érdekes módon sok esetben egybeesnek a mai napig érvényben lévő megyehatárokkal. A tanulmányba bevont mintákat a genom nagyjából félmillió pontján vetették össze, a donorokat pedig a nagyszülők születési helyének földrajzi középpontjában vezették fel a térképre, hogy ezt követően összehasonlítsák az egyes régiókat. Meglepődve látták a földrajzi szempontok jelentőségét, amelyek számos helyen, így például Anglia délnyugati részén, Cornwall és Devon környékén is azonnal megmutatkoztak.
Legalább ilyen érdekes volt számukra, hogy nem tudták kimutatni egy egységes kelta csoport jelenlétét, Skócia, Észak-Írország, Wales és Cornwall ugyanis jelentős különbségeket mutatott az ottani lakosok DNS-ében, de nem találták a 9. századi dán megszállás nyomait sem, ami arra utal, hogy annak genetikai behatása igencsak korlátozott volt - a kontinensen további 6209 önkéntestől vettek mintát, hogy az egyéb tájakról érkező hatásokat is pontosan felvázolják.
Az angolszász törzsek 5. században bekövetkezett megérkezése már egyértelmű módon otthagyta bélyegét a helyi génállományon, ennek vizsgálata alapján azonban kijelenthető, hogy a régészeti leletek gyors, radikális változása ellenére sem lakosságcseréről, hanem vegyesházasságokról volt szó, amelynek eredményeként az angolszász örökség Anglia középső és déli részein 50 százalék alatti, 10 és 40 százalék között lehet. Egészen más a helyzet az északi Orkney-szigeteken, ahol 25 százalékban van jelen a norvég hatás, a mintegy 800 évig tartó viking jelenlét következményeként. A Brit-szigetek legkorábbi lakóival egyébként Wales mutatja a legnagyobb egyezést, az angol nyelvet beszélőktől őket elválasztó úgynevezett Landsker-vonal ugyanis genetikai úton is jól kimutatható.
A szakemberek szerint a most összegyűjtött adatokat a jövőben akár gyógyászati célokra is felhasználhatják, ezek jól jöhetnek majd például az egyes betegségek vizsgálatánál.