Balázs Richárd
Meglepően szívós a DNS
Nem csoda, hogy bolygónk minden zuga nyüzsög az élettől. A legújabb kísérletek szerint a DNS képes túlélni egy űrkilövést és a légkörbe történő visszatérést, mindezt a rakéta külsején utazva.
Cora Theil és munkatársai a Zürichi Egyetemen parányi gyűrű alakú kettős szálú DNS-eket, úgynevezett plazmidokat kevertek egy oldatba, majd felkenték egy rakéta külsejére. A rakéta 13 percen át repült, 270 kilométeres magasságba emelkedve, mielőtt visszatért volna a Földre. Bár a légköri súrlódás több mint 1000 Celsius fokra melegítette a DNS-t a visszatérés során, Theil a rakéta számos pontján életképes molekulákat talált. A legnagyobb túlélési arányt a csavarfejek barázdáiban tapasztalták, ahol a plazmidok 53 százaléka élte túl az űrutazás és a visszatérés viszontagságait.
A plazmidok DNS-e az antibiotikus ellenálláshoz, valamint a fluoreszkáláshoz szükséges fehérjéket kódolt. Amikor a csapat a visszatért plazmidokat E.coli és egér sejtekbe ültette, a sejtek 35 százaléka visszaadta ezeket a tulajdonságokat, arra utalva, hogy a DNS teljesen működőképes maradt.
Az eredmény izgalommal töltheti el a pánspermia elmélet támogatóit, akik szerint a földi élet csíráit űrből érkezett mikrobák ültették el, bár az még nem tisztázott, hogy a DNS milyen hosszú utat képes túlélni az űrben.
Üröm az örömben, hogy mindez alaposan ronthatja a földönkívüli élet megtalálásának esélyeit. Amikor az űrügynökségek robotegységeket küldenek más bolygókra, erőteljes tisztítási folyamaton esnek át, hogy a földi élet összes nyomát letakarítsák a szondákról, elkerülendő más bolygók beszennyezését, ami még nehezebbé tenné az idegen élet észlelését. Thiel szerint eredményeik arra utalnak, hogy az ügynökségeknek a tisztítás előtt mesterséges DNS-el kellene bevonniuk robotjaikat, hogy megbizonyosodjanak az eltávolítás sikeréről.
"Érdekes és provokatív tanulmány" - fejtette ki véleményét Christopher Carr, az amerikai MIT szakértője, aki úgy véli, hogy az UV sugárzás idővel minden védtelen DNS-t elpusztít az űrben, azonban érdemesnek tartja újra megvizsgálni az űrkutatás eszközeinek sterilizálási módszereit.
Cora Theil és munkatársai a Zürichi Egyetemen parányi gyűrű alakú kettős szálú DNS-eket, úgynevezett plazmidokat kevertek egy oldatba, majd felkenték egy rakéta külsejére. A rakéta 13 percen át repült, 270 kilométeres magasságba emelkedve, mielőtt visszatért volna a Földre. Bár a légköri súrlódás több mint 1000 Celsius fokra melegítette a DNS-t a visszatérés során, Theil a rakéta számos pontján életképes molekulákat talált. A legnagyobb túlélési arányt a csavarfejek barázdáiban tapasztalták, ahol a plazmidok 53 százaléka élte túl az űrutazás és a visszatérés viszontagságait.
A plazmidok DNS-e az antibiotikus ellenálláshoz, valamint a fluoreszkáláshoz szükséges fehérjéket kódolt. Amikor a csapat a visszatért plazmidokat E.coli és egér sejtekbe ültette, a sejtek 35 százaléka visszaadta ezeket a tulajdonságokat, arra utalva, hogy a DNS teljesen működőképes maradt.
Az eredmény izgalommal töltheti el a pánspermia elmélet támogatóit, akik szerint a földi élet csíráit űrből érkezett mikrobák ültették el, bár az még nem tisztázott, hogy a DNS milyen hosszú utat képes túlélni az űrben.
Üröm az örömben, hogy mindez alaposan ronthatja a földönkívüli élet megtalálásának esélyeit. Amikor az űrügynökségek robotegységeket küldenek más bolygókra, erőteljes tisztítási folyamaton esnek át, hogy a földi élet összes nyomát letakarítsák a szondákról, elkerülendő más bolygók beszennyezését, ami még nehezebbé tenné az idegen élet észlelését. Thiel szerint eredményeik arra utalnak, hogy az ügynökségeknek a tisztítás előtt mesterséges DNS-el kellene bevonniuk robotjaikat, hogy megbizonyosodjanak az eltávolítás sikeréről.
"Érdekes és provokatív tanulmány" - fejtette ki véleményét Christopher Carr, az amerikai MIT szakértője, aki úgy véli, hogy az UV sugárzás idővel minden védtelen DNS-t elpusztít az űrben, azonban érdemesnek tartja újra megvizsgálni az űrkutatás eszközeinek sterilizálási módszereit.
