Balázs Richárd
A Voyager 2 új képet adhat a Naprendszer pereméről
A második csillagközi űr felé haladó ember alkotta eszköz, a Voyager 2 adataiban is változások következtek be, ami a Naprendszer peremvidékének elérésére utal, a szonda adatai azonban nagyban különbözhetnek majd a Naprendszerből már kilépett Voyager 1 által "látottaktól", új részletekkel szolgálva a Nap közvetlen környezetéről.
A Voyager 2 az úgynevezett mágneses hüvelyt, a Naprendszer végének a kezdetét érte el. A Voyager 1 utazását alapul véve a Voyager 2 körülbelül kétharmadánál jár a Nap befolyásának legkülső tartományát jelentő heliopauzától, ahol már a csillagközi űr kezdődik. A Voyager 1 két évvel ezelőtt lépett ki a Naprendszerből, legalábbis a NASA és a Voyager projekt tudósainak többsége szerint, bár ezzel nem mindenki ért egyet, az űrszondától visszasugárzott adatok ugyanis hagynak némi kétséget.
Az egyik utalás a heliopauza elhagyására a műszerek által észlelt lassuló, ritkuló napszél volt. Ez a Voyager 2 esetében még nem következett be, nyilatkozott Rob Decker, a marylandi Johns Hopkins Egyetem munkatársa. Mindez azt is jelentheti, hogy a Nap befolyása nem gömb alakú. A Nap sugárzása egy hatalmas, 15 milliárd kilométer sugarú töltéssel rendelkező részecskékből álló buborékot képez, a Nap galaxison belüli mozgása azonban egy szélzsák alakot eredményez, a haladási irányban lekerekítve, mögötte pedig elnyújtva a buborékot. A Voyager 1 a Nappal megegyező irányba halad, a Voyager 2 azonban ezzel szemben kissé oldalirányba és lefelé tart.
A Nap mozgása mellett a csillagközi űr részecskéi és plazmája is torzíthatja a buborékunkat, tette hozzá Decker. Ennek eredményeként hosszabb, de akár rövidebb ideig is tarthat a Voyager 2-nek a csillagközi űr elérése, jegyezte meg Ed Stone, a Voyager projektvezető tudósa. A Voyager 2 körülbelül 1,5 milliárd kilométerrel hamarabb lépte át a vártnál a terminációs lökést, egy másik fizikai határt, ami a mágneses hüvely kezdetét jelezte, ezért nehéz határozott jóslatokkal szolgálni a jövőt illetően.
Amikor a Voyager 2 átlépi a heliopauzát, kilépése egyértelműen észlelhető lesz. A Voyager 1 plazmaszenzora az 1980-as években meghibásodott, a Voyager 2-é azonban jelenleg is működik és észlelni fogja a Nap melegebb és kevésbé sűrű buborékja, valamint a csillagközi tér közötti különbséget, utóbbi ugyanis hidegebb és jóval sűrűbb. "Szerencse, hogy van egy második űrszondánk is" - tette hozzá Stone.
A Voyager 2 az úgynevezett mágneses hüvelyt, a Naprendszer végének a kezdetét érte el. A Voyager 1 utazását alapul véve a Voyager 2 körülbelül kétharmadánál jár a Nap befolyásának legkülső tartományát jelentő heliopauzától, ahol már a csillagközi űr kezdődik. A Voyager 1 két évvel ezelőtt lépett ki a Naprendszerből, legalábbis a NASA és a Voyager projekt tudósainak többsége szerint, bár ezzel nem mindenki ért egyet, az űrszondától visszasugárzott adatok ugyanis hagynak némi kétséget.
Az egyik utalás a heliopauza elhagyására a műszerek által észlelt lassuló, ritkuló napszél volt. Ez a Voyager 2 esetében még nem következett be, nyilatkozott Rob Decker, a marylandi Johns Hopkins Egyetem munkatársa. Mindez azt is jelentheti, hogy a Nap befolyása nem gömb alakú. A Nap sugárzása egy hatalmas, 15 milliárd kilométer sugarú töltéssel rendelkező részecskékből álló buborékot képez, a Nap galaxison belüli mozgása azonban egy szélzsák alakot eredményez, a haladási irányban lekerekítve, mögötte pedig elnyújtva a buborékot. A Voyager 1 a Nappal megegyező irányba halad, a Voyager 2 azonban ezzel szemben kissé oldalirányba és lefelé tart.
A Nap mozgása mellett a csillagközi űr részecskéi és plazmája is torzíthatja a buborékunkat, tette hozzá Decker. Ennek eredményeként hosszabb, de akár rövidebb ideig is tarthat a Voyager 2-nek a csillagközi űr elérése, jegyezte meg Ed Stone, a Voyager projektvezető tudósa. A Voyager 2 körülbelül 1,5 milliárd kilométerrel hamarabb lépte át a vártnál a terminációs lökést, egy másik fizikai határt, ami a mágneses hüvely kezdetét jelezte, ezért nehéz határozott jóslatokkal szolgálni a jövőt illetően.
Amikor a Voyager 2 átlépi a heliopauzát, kilépése egyértelműen észlelhető lesz. A Voyager 1 plazmaszenzora az 1980-as években meghibásodott, a Voyager 2-é azonban jelenleg is működik és észlelni fogja a Nap melegebb és kevésbé sűrű buborékja, valamint a csillagközi tér közötti különbséget, utóbbi ugyanis hidegebb és jóval sűrűbb. "Szerencse, hogy van egy második űrszondánk is" - tette hozzá Stone.