Rengeteg csillag megehette saját kísérőit

A Naphoz hasonló példányok akár egyharmada is ebbe a kategóriába tartozhat.

Az exobolygók kutatása területén továbbra is kiemelt célnak számít a Földhöz hasonló példányok beazonosítása és azok létezésének megerősítése, viszont ebben nemcsak maguk a bolygók, hanem a csillagok részletes vizsgálata is nagy segítséget nyújthat. A kettős rendszereket vizsgálta most meg egy csapat, amely arra volt kíváncsi, hogy ezek közül hányban kerülhetett sor a saját kísérők elnyelésére.

Legutóbb arról számoltunk be, hogy egy távoli exobolygót pillantottak meg, most viszont a Padovai Egyetem kutatói (a számukra rendelkezésre álló obszervatórium segítségével) kifejezetten a bináris naprendszerekre koncentrálva állították össze saját tanulmányukat, ezen esetekben ugyanis viszonylag könnyen meg tudták határozni, hogy mely példányok mutatják a „kannibalizmus” jegyeit. A Nature Astronomy oldalán közzétett anyagban, valamint a hivatalos közleményben arról olvashatunk, hogy összesen 107 párost vettek szemügyre, ezek közül pedig 33 mutatta a saját kísérők felzabálásának jeleit, vagyis a Naphoz hasonló csillagok akár egyharmada is felfalhatja a körülötte keringő bolygókat, ami később segíthet majd a Földhöz hasonló égitestek megtalálásában, hiszen ezzel a módszerrel rögtön kizárhatjuk az eleve esélytelen rendszereket.

A szakemberek magyarázata szerint az egyes csillagok által tartalmazott nehezebb elemek, azok mennyisége a kulcstényező, ezek ugyanis csak azon példányokban bukkannak fel (jelentős mértékben), amelyek korábban felfalták legalább egyik kísérőjüket. A Nap maga nagyon szegény ezen nehezebb elemekben (vas, szilícium, titán), a hozzá hasonló csillagokban szintén a jóval könnyebb elemeket (hidrogén, hélium, oxigén és szén) találjuk elsősorban meg, viszont a kettős rendszerekben, azok közül is az egymásra nagyon hasonlító, gyakorlatilag ikerpárokban, egyes esetekben az egyik példány jóval nagyobb mennyiségű vasat (illetve lítiumot) tartalmaz, mégpedig a külső rétegekben, így ezek jelenlétét viszonylag egyszerű kimutatni. A forróbb példányok esetében még gyakoribb a jelenség, ami viszont annak köszönhető, hogy ezeknél a kérdéses réteg még vékonyabb, így a vas mennyisége is feltűnőbb.

A most közzétett tanulmány egyes szakemberek szerint hamarosan a klasszikus munkák közé emelkedik majd, ez az elkövetkező években komoly segítség lesz az exobolygókat kutatóknak.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
Nem érkezett még hozzászólás. Legyél Te az első!