Gyurkity Péter
Újra munkába áll a Kepler űrtávcső
A NASA jóváhagyta a K2-küldetést, így az űrtávcső hosszabb szünet után ismét távoli bolygók után néz.
Az amerikai űrügynökség a napokban jelentette be, hogy jóváhagyták a K2 névre keresztelt küldetés útnak indulását, ezzel pedig a csaknem egy éven át tartó kényszerszünet után az űrtávcső ismét munkába állhat. Az exobolygók felfedezése folytatódik, az eszköz pályán tartását pedig - mivel a szükséges javításokat nem végzik el - egy új módszerrel érnék el.
A Kepler több éves előkészítő munkát követően 2009-ben állt eredetileg szolgálatba, négy év alatt pedig csaknem ezer exobolygót fedezett fel, nagyjából négyszer ennyi egyéb jelölttel együtt. Már az indulást követően felmerültek bizonyos problémák, a komolyabb gondok azonban 2012 májusában jelentkeztek, amikor a pontos pozíciótartásban kulcsszerepet játszó 4 reakciós kerékből egy leállt, ezt pedig egy évre rá egy újabb társa követte. A megmaradt két kerékkel már nem tudták pontosan irányban tartani az űrtávcsövet, ezzel a felfedezőmunka is leállt, ám még ez sem jelentette a projekt halálát, mivel bőven volt még feldolgozásra váró anyag, a NASA pedig körlevélben kérte a szakembereket, hogy dolgozzanak ki egy alternatív megoldást - a kerekek megjavítása a költséglefaragási intézkedések miatt fel sem merült.
A Kepler az égbolt egy kijelölt részének lankadatlan figyelésével végzi munkáját, az ott elhelyezkedő csillagokból érkező fény mennyiségét méri, ennek periodikus változása ugyanis exobolygók jelenlétére utal. A megbízható méréshez természetesen állandó pozíciótartásra van szükség, a Kepler nem mozdulhat el, ezért is olyan fontosak a kiesett reakciós kerekek. A most elinduló K2-küldetésben viszont a Napból érkező fotonokat használják fel a pálya tartásához, ezzel egy időben pedig igyekeznek elkerülni azt, hogy az űrtávcső a Nap felé nézzen. Üzemanyag van bőven, az anyagi források pedig további két évre elengedőek - ez évente egyébként 18 millió dollárt emészt fel.
A K2 során az égbolt egy-egy kijelölt részét 83 napon keresztül "bámulja" majd a Kepler, ezt követően módosítanák a pozíciót, hogy egy másik régiót vegyen szemügyre. A további eredményeket itt követhetjük majd figyelemmel.
Az amerikai űrügynökség a napokban jelentette be, hogy jóváhagyták a K2 névre keresztelt küldetés útnak indulását, ezzel pedig a csaknem egy éven át tartó kényszerszünet után az űrtávcső ismét munkába állhat. Az exobolygók felfedezése folytatódik, az eszköz pályán tartását pedig - mivel a szükséges javításokat nem végzik el - egy új módszerrel érnék el.
A Kepler több éves előkészítő munkát követően 2009-ben állt eredetileg szolgálatba, négy év alatt pedig csaknem ezer exobolygót fedezett fel, nagyjából négyszer ennyi egyéb jelölttel együtt. Már az indulást követően felmerültek bizonyos problémák, a komolyabb gondok azonban 2012 májusában jelentkeztek, amikor a pontos pozíciótartásban kulcsszerepet játszó 4 reakciós kerékből egy leállt, ezt pedig egy évre rá egy újabb társa követte. A megmaradt két kerékkel már nem tudták pontosan irányban tartani az űrtávcsövet, ezzel a felfedezőmunka is leállt, ám még ez sem jelentette a projekt halálát, mivel bőven volt még feldolgozásra váró anyag, a NASA pedig körlevélben kérte a szakembereket, hogy dolgozzanak ki egy alternatív megoldást - a kerekek megjavítása a költséglefaragási intézkedések miatt fel sem merült.
A Kepler az égbolt egy kijelölt részének lankadatlan figyelésével végzi munkáját, az ott elhelyezkedő csillagokból érkező fény mennyiségét méri, ennek periodikus változása ugyanis exobolygók jelenlétére utal. A megbízható méréshez természetesen állandó pozíciótartásra van szükség, a Kepler nem mozdulhat el, ezért is olyan fontosak a kiesett reakciós kerekek. A most elinduló K2-küldetésben viszont a Napból érkező fotonokat használják fel a pálya tartásához, ezzel egy időben pedig igyekeznek elkerülni azt, hogy az űrtávcső a Nap felé nézzen. Üzemanyag van bőven, az anyagi források pedig további két évre elengedőek - ez évente egyébként 18 millió dollárt emészt fel.
A K2 során az égbolt egy-egy kijelölt részét 83 napon keresztül "bámulja" majd a Kepler, ezt követően módosítanák a pozíciót, hogy egy másik régiót vegyen szemügyre. A további eredményeket itt követhetjük majd figyelemmel.