Balázs Richárd
A korai Földre emlékeztet a marsi Gale-kráter
A Gale-kráterben talált ősi tó maradványai nagyban hasonlítanak a korai Föld közegéhez, azaz elméletileg támogathatta volna a kemolitoautotróf mikrobákat, erre a következtetésre jutottak a NASA tudósai a Curiosity marsjáró felvételei és egyéb összegyűjtött adatai alapján.
A kemolitoautotrófoknak nincs szükségük fényre az élethez, ehelyett kőzeteket és ásványokat bontanak le az energiáért. A Földön a felszín alatt léteznek, barlangokban, vagy az óceán fenekén. A marsi Gale-kráterben az ilyen organizmusok ugyanilyen hasznos körülményeket találtak volna, és a tudósok egyike most úgy véli, hogy sok millió éven át fennmaradhattak volna. "Azok a geológusok számára, akik tisztában vannak azzal, milyen lehetett a korai Föld, nem sokban különbözik a Gale " - nyilatkozott a Curiosity vezető tudósa, John Grotzinger professzor a BBC News-nak.
A feltevés a területen 2012 augusztusa óta vizsgálódó marsjáró hat hónap alatt összegyűjtött adataiból körvonalazódott. A Yellowknife bay néven ismert sekély bemélyedés a kráter talaján ősi agyagpalákat tartalmaz, melynek kőzeteit a robotegység fúrójával és vegyi elemző műszereivel is megvizsgált. Bár ma már hidegek és porosak, ezeket az üledékes ásványokat eredetileg víz hordta oda, melyek folyamokból gyűltek össze egy tóba.
Egyértelmű, hogy az üledékképződéskor uralkodó körülmények több mint elégségesek voltak a mikrobai életformák egészen széles körének. A vizsgálatok szerint pH semleges, koránt sem sós víz jelentős és tartósan jelenlévő volt a kráterben. "Azt hiszem a legfontosabb, hogy megállapítottuk, ezek az agyagásványok a helyszínen alakultak ki" - mondta Grotzinger professzor. "Nem detritálisak, nem a szél fújta oda. Egy vizes környezet képviselői, melyek egy lakhatónak tűnő környezetre utalnak"
Ennek a lakhatóságnak a kulcsa a létfontosságú elemek, a szén, a hidrogén, oxigén, kén, nitrogén és foszfor elérhetősége. A Curiosity mindezeket megtalálta, méghozzá olyan formában, amihez a mikrobák is hozzáférhettek. A robot különböző oxidációs állapotú ásványokat és összetevőket is észlelt, amikből az organizmusok egyszerű reakciókkal energiát nyerhettek az anyagcsere beindításához.
A mélyedés körülbelül 60 méter átmérőjű, a geológusok szerint azonban ez csupán egy kis felszínre került részlet abból a 30 négyzetkilométerre becsült területből, ami más üledékek alatt húzódik meg. Az agyagpala réteg vastagsága ugyancsak a víz jelenlétének időtartamára utal, ami a Curiosity tudósai szerint több száz, akár több ezer év is lehetett, ha azonban számításba veszik az agyagpalák tetején található más kőzeteket is, amik szintén érintkeztek a vízzel, a Gale vizes környezete akár több tízmillió éven át is fennmaradhatott. "Ha a felszíni tó ideiglenesen kiszáradt is, lennie kell talajvíznek a felszín alatt" - magyarázta Grotzinger. "És mivel a kemolitoautotrófokat favorizáljuk, nem a fotoautotrófokat, ezek a kemolitoautotrófok jól éreznék magukat odalent a talajvízben, és amikor a tó újra visszatér, felemelkednek a felszínre és folytatják"
A Curiosity-nek a radioaktív kálium és argon atomok arányának mérésével sikerült behatárolnia az agyagpalák korát, így meghatározható az élet számára kellemes közeg időskálán való elhelyezkedése. Az eredmény 4,21 milliárd év, plusz-mínusz 350 millió év, ismertette Dr. Ken Farley, a tudóscsoport tagja. Egy másik méréssel, ami három nemesgáz izotópjait vette szemügyre, azt is sikerült megállapítani, mennyi ideje kerültek felszínre ezek a palák. Az eredmény mindössze 80 millió év, ami geológiailag a közelmúltat jelenti. Az eredmény azért jelentős, mert segít kialakítani a Curiosity fúrási stratégiáját, amivel szerves molekulákat találhat, elérve a küldetés végcélját.
Ez azonban koránt sem ígérkezik egyszerű feladatnak, mivel könnyedén lebomlanak a Mars zord sugárzási környezetében. A tudóscsoportnak frissen erodálódott területeket kell keresnie, melyek esetében a szerves, szénben gazdag molekulák akár néhány centiméterrel a felszín alatt is túlélhetik a mai külső környezetet. A szerves molekulák rendkívül fontosak a lakhatósági kérdés megválaszolásában, hiszen minden általunk ismert élet összetett szén-kémiával működik.
A kemolitoautotrófoknak nincs szükségük fényre az élethez, ehelyett kőzeteket és ásványokat bontanak le az energiáért. A Földön a felszín alatt léteznek, barlangokban, vagy az óceán fenekén. A marsi Gale-kráterben az ilyen organizmusok ugyanilyen hasznos körülményeket találtak volna, és a tudósok egyike most úgy véli, hogy sok millió éven át fennmaradhattak volna. "Azok a geológusok számára, akik tisztában vannak azzal, milyen lehetett a korai Föld, nem sokban különbözik a Gale " - nyilatkozott a Curiosity vezető tudósa, John Grotzinger professzor a BBC News-nak.
A feltevés a területen 2012 augusztusa óta vizsgálódó marsjáró hat hónap alatt összegyűjtött adataiból körvonalazódott. A Yellowknife bay néven ismert sekély bemélyedés a kráter talaján ősi agyagpalákat tartalmaz, melynek kőzeteit a robotegység fúrójával és vegyi elemző műszereivel is megvizsgált. Bár ma már hidegek és porosak, ezeket az üledékes ásványokat eredetileg víz hordta oda, melyek folyamokból gyűltek össze egy tóba.
Egyértelmű, hogy az üledékképződéskor uralkodó körülmények több mint elégségesek voltak a mikrobai életformák egészen széles körének. A vizsgálatok szerint pH semleges, koránt sem sós víz jelentős és tartósan jelenlévő volt a kráterben. "Azt hiszem a legfontosabb, hogy megállapítottuk, ezek az agyagásványok a helyszínen alakultak ki" - mondta Grotzinger professzor. "Nem detritálisak, nem a szél fújta oda. Egy vizes környezet képviselői, melyek egy lakhatónak tűnő környezetre utalnak"
Ennek a lakhatóságnak a kulcsa a létfontosságú elemek, a szén, a hidrogén, oxigén, kén, nitrogén és foszfor elérhetősége. A Curiosity mindezeket megtalálta, méghozzá olyan formában, amihez a mikrobák is hozzáférhettek. A robot különböző oxidációs állapotú ásványokat és összetevőket is észlelt, amikből az organizmusok egyszerű reakciókkal energiát nyerhettek az anyagcsere beindításához.
A mélyedés körülbelül 60 méter átmérőjű, a geológusok szerint azonban ez csupán egy kis felszínre került részlet abból a 30 négyzetkilométerre becsült területből, ami más üledékek alatt húzódik meg. Az agyagpala réteg vastagsága ugyancsak a víz jelenlétének időtartamára utal, ami a Curiosity tudósai szerint több száz, akár több ezer év is lehetett, ha azonban számításba veszik az agyagpalák tetején található más kőzeteket is, amik szintén érintkeztek a vízzel, a Gale vizes környezete akár több tízmillió éven át is fennmaradhatott. "Ha a felszíni tó ideiglenesen kiszáradt is, lennie kell talajvíznek a felszín alatt" - magyarázta Grotzinger. "És mivel a kemolitoautotrófokat favorizáljuk, nem a fotoautotrófokat, ezek a kemolitoautotrófok jól éreznék magukat odalent a talajvízben, és amikor a tó újra visszatér, felemelkednek a felszínre és folytatják"
A Curiosity-nek a radioaktív kálium és argon atomok arányának mérésével sikerült behatárolnia az agyagpalák korát, így meghatározható az élet számára kellemes közeg időskálán való elhelyezkedése. Az eredmény 4,21 milliárd év, plusz-mínusz 350 millió év, ismertette Dr. Ken Farley, a tudóscsoport tagja. Egy másik méréssel, ami három nemesgáz izotópjait vette szemügyre, azt is sikerült megállapítani, mennyi ideje kerültek felszínre ezek a palák. Az eredmény mindössze 80 millió év, ami geológiailag a közelmúltat jelenti. Az eredmény azért jelentős, mert segít kialakítani a Curiosity fúrási stratégiáját, amivel szerves molekulákat találhat, elérve a küldetés végcélját.
Ez azonban koránt sem ígérkezik egyszerű feladatnak, mivel könnyedén lebomlanak a Mars zord sugárzási környezetében. A tudóscsoportnak frissen erodálódott területeket kell keresnie, melyek esetében a szerves, szénben gazdag molekulák akár néhány centiméterrel a felszín alatt is túlélhetik a mai külső környezetet. A szerves molekulák rendkívül fontosak a lakhatósági kérdés megválaszolásában, hiszen minden általunk ismert élet összetett szén-kémiával működik.
