American McGee neve a Doom és a Quake kapcsán robbant be a köztudatba, hogy aztán "tudatára ébredjen" és megalkossa a nagyon beteg világgal bíró Alice első részét. A játék sikeres lett és épp ezért sokan hasonló minőségű alkotásokat vártak a továbbiakban is.

Ám sem a a Scrapland sem a rémes Bad Day L.A. nem sikerült jól, majd egy újabb mesés bukás következett az American McGee's Grimm személyében. Ezután jött az Alice: Madness Returns, ami már ismét remek lett és ezután reménykedve tekintettünk az Akaneiro: Demon Hunter megjelenése elé.

Az előjelek biztatóak voltak: egy Piroskára nagyon hasonlító kislánnyal kell a feudális Japánban kalandoznunk, rajzfilmes környezetben - mindez a Diablo-által magas szintre emelt akció-RPG játékmenettel keverve. Megérkezett a végeredmény, mely sajnos elég vegyes képet mutat.



Először nézzük a pozitív oldalakat, mert azért azzal is rendelkezik a játék. Az Akaneiro: Demon Hunter pazar látványvilággal rendelkezik. Az egész képi világ olyan, mintha valaki vízfestékkel pingálta volna a figurákat és ez nagyon egyedi és valóban mesés hangulatot kelt bennünk. A kalandjainkat a kliens letöltése és telepítése után egy faluban kezdjük, mely igazából a bázisunk is. Itt szerezhetjük be a fegyvereinket, páncélokat és a spirituális állatokat, akik kisegíthetnek minket a harcokban.

Ezután kiválaszthatjuk a küldetésünket és már indulhat is a kaland. RPG-től szokatlan módon nincs életerőital vagy manna, helyette találhatunk majd tofut és sushit, melyek ideiglenesen felpörgetik hősünk képességeit. Életünkre különböző szörnyek törnek majd (igen, lesz farkas is), akik halála után karma-darabokat hagynak, mely az életerőnket tölti vissza.

Pár óra játék után azonban már megtapasztalhatjuk az első negatívumot. A karma nem csak az életerőnket tölti vissza, hanem az a helyi fizetőeszköz is. Így az Akaneiro világában mindenhez karmára lesz szükség: az új szintek megnyitásához, a fegyverek vásárlásához, az új skillek beszerzéséhez stb... Persze valódi pénzért vehetünk karmát, ám aki nem szeretne mikro-tranzakciókat, annak számtalan órát kell majd töltenie egyetlen szakaszon. És ez bizony hamar unalomba fullad.



Ráadásul szinte minden szint ugyanazt a kihívást nyújtja: megyünk, gyűjtögetünk viszonylag hasonló területen, mint amiről átjöttünk, megküzdünk az ellenfelekkel, lenyomjuk a mini-bosst és keressük tovább a karmát, hogy mehessünk a következő helyre. Egy online játékról lévén szó sokan joggal várhatták el, hogy lesz majd benne ko-op elem is.

Nos, ez teljesen kimaradt, Helyette kapunk egy megidézhető segítőt, akit az MI irányít - elképesztően rosszul. Társunk minden helyzetben bután reagál és számtalan alkalommal halálozunk el miatta. Nem segít nekünk, szóval nem is nagyon érdemes idézgetni. Ráadásul minket is meg tud sebezni, ami "képessége" miatt nekem két egerem csapódott a falhoz.

Nagyon sajnálatos, hogy ilyen hibákkal rendelkezik az Akaneiro: Demon Hunter, mivel a kezdetek biztatónak tűnnek, ám sajnos egy idő után agyérgörcsöt kaphatunk a hibáktól. Aki szereti a műfajt az tehet vele egy próbát, míg pihenteti Diablo vagy Torchlight karakterét, ám túl sokat ne várjon tőle.