Dojcsák Dániel
Warfront: Turning Point
Kiadó: 10Tacle Studios
Fejlesztő: Digital Reality
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 4 Gbyte szabad hely, 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Pentium IV, 1024 MB RAM, Nvidia 6600+
Hasonló játékok: Dawn of War, Generals
Kategória: történelmi RTS
A németek elfoglalták Londont a II. Világháborúban. Taktikai atomtölteteket dobtak le Európában, Mech robotokat fejlesztettek ki, az amerikaiak pedig pajzsgenerátort alkalmaznak. Valószínűleg hiányoztak töri óráról a Digital Reality kreatívjai, így viszont sikerült szokatlan kontextusba helyezni az elcsépelt világháborús klisét.
A Warfront: Turning Point alapjában véve beleillik a hazai RTS gyártás vonalába, sőt akár hasonlítgatni is lehetne a konkurens Stormregion Rush for Berlinjével, de minek. A Warfront hibája, hogy az unalmas világháborút dolgozza fel, viszont legnagyobb erénye, hogy eddig szokatlan módon. A játékmenet leginkább a Starcraft - Dawn of War vonalra emlékeztet, így senki ne várjon komoly bázismenedzsmentet.
Nem lesz igazán jelentősége a legtöbb esetben annak, hogy mi hova kerül. A lényeg, hogy a megfelelő épületek elkészüljenek és időben előálljon egy ütőképes sereg, amivel támadni/védekezni lehet. Még kampány módban is viszonylag pörgős jelenetek duzzasztják az adrenalinszintet, multiplayerben pedig nincs idő szinte levegőt venni sem.
A játék igazi ízét az adja meg, hogy a régmúlt idők háborújára jellemző arányokat alakítottak ki a készítők a gyalogság, harci gépezetek és a légierő között. Nem meglepő, ha néhány gyalogsági egység halomra lő nehéztankokat, de egyébként az emberélet nem nagy érték, így komoly harcokban csak taktikai szerepe lehet a gyalogságnak. A légi egységek viszont óriási erőt képviselnek, igaz sokba kerülnek, nehezen célozhatóak, de komoly pusztítást tudnak véghez vinni.
Az elérhető három oldal mindegyike rendelkezik a klasszikus egységfajták saját változatával, illetve néhány extra képességű egyedi harci fejlesztéssel is. Ezek között találunk olyan meglepő dolgokat, mint a jetpack, szupertank vagy a fagyasztó tank. Lehetne akár paródia is a játék, de a gyönyörű grafika, az egész jó fizika és a tuti játékmenet mellett ez nem lehet vicc.
Szövetségesek:
A "jenkik" és a britek közös célja, hogy végre megtörjék a német nyomulást. London visszafoglalása után módszeresen nekivágnak a többi német területnek is. Az amerikaiak hozzák magukkal tengerentúlról spéci kütyüiket, mint a csapatszállító helikopter, a továbbfejlesztett Sherman tank és persze a pajzsgenerátor. Ez utóbbi úgy működik, hogy egy lassan visszatöltődő gömbpajzsot húz maga köré, megvédve a közeli egységeket egy ideig a sebződéstől.
Ha lemerül a pajzs, hatástalanná válik egy időre, amíg újra nem töltődik. A szövetségesek, ahogy a Generals-ban is, inkább a légifölényről híresek. A nehézbombázó mellett nagyon hatékony elfogóvadásszal, vadászbombázóval rendelkeznek, illetve az atomtöltettel és a földrengésbombával egész területeket képesek leradírozni a térképről. Németek:
Náluk találjuk a legmeghökkentőbb fejlesztéseket, sőt jobban megvizsgálva alig található náluk klasszikus egység. Talán így érthető, hogyan jutottak el képzeletben Londonig. A gyalogság egyik fontos tagja lesz a Wehrmacht mellett a lángszóróval felszerelt Jetpack katona. A fejlesztők biztosan sokat játszottak a Warhammerrel és megirigyelték a technikát onnan.
Ezekkel komoly bázisvédelmet lehet kialakítani, illetve kellemes meglepetést tudnak okozni egy roham előtt is. A bajuk, hogy nemcsak repkednek, mint a legyek, hanem hullanak is. Exopáncél. A fejlesztők a Mechwarriort is szerették, ez látszik lépegetőkön, amik könnyűtankok valójában és úgy is viselkednek. Közepesen tűrik a sebzést, gyorsak, de csak gyalogság ellen igazán hatékonyak. Nagyobb tankok tekintetében sem kell szégyenkeznie a németeknek, hiszen a Panther és Tigris mellett kaptak egy Elephant és egy Maus nevű tankot is.
Az utóbbi kettő komoly ellenfél, szinte kiírthatatlan. A fejlesztők a régi Dune 2-t is szerették, mert hangágyút (anno Sonic Launcher) is tettek a játékba. Ez a célpontig minden útba eső dolgot sebez, viszont elég sérülékeny. A légi egységek közül a németek büszkélkedhetnek egyedül sugárhatású géppel, ami gyorssá teszi őket, de a tűzerejük nem kiemelkedő. És ha németek, akkor a Zeppelin sem maradhat ki. Ez viszont nem lobban be a szikrától, kicsit fejlettebb ősénél. Komoly tűzerővel rendelkezik, ha pedig mégis sikerül leszedni, akkor komoly károkat okoz a földön.
Szovjetek:
Habár csak kiegészítő oldal, nem kaptak külön kampányt, de természetesen egy ilyen buliból ők sem maradhatnak ki. Náluk az épületek között is van már néhány érdekesség. Kedves dolog például a Gulag építése, ami minden elesett ellenség után fizet. A Generals-ból is ismert Propaganda torony is feltűnik, ez lassítja az ellenség tüzelési sebességét, illetve a fekete piac épületben német és szövetséges tankokat lehet megvenni, továbbfejlesztve pedig pénzt is termel.
A gyalogságuk nem túl erős, viszont feltűnik köztük egy érdekes figura, a vodkaárus, aki szesszel erősítí a halálraítélt katonákat. Vicces, mikor érzik a vesztüket a szovjet katonák, akkor azt kiabálják, hogy "Elfogyott a lőszer". Az amerikai légi csapatszállító párja a szovjet föld alatti, ami bárhová eljut, viszont valamivel kevesebb emberrel közlekedik. Kemény tankjaik közül kiemelendő a IS-3 Sztálin, ami gyorsan és nagyot lő, de mégis gyengébb, mint az egyedi Kharkov tank, ami 5 lövegtornyával és durva páncéljával egyedül is végezhet egy átlagos bázisvédelemmel. Az oroszok specialitása (a vodka mellett) a fagyasztás, amit egy tank és egy bombázó is képes mívelni.
A lefagyasztott egységeket pillanatok alatt szilánkokra lehet lőni, viszont a tank hatótávolsága elég alacsony, nem mindig érdemes vele bajlódni, a puskapor egyszerűbb megoldás. Az oroszok a többiekkel ellentétben nemcsak ejtőernyős desszantokat tudnak bejuttatni az ellenség vonalai mögé, hanem számíthatnak a partizánok segítségére, akikkel bárhol megjelenhetnek (a'la Dune 2 ismét) és némi zavart okozhatnak, vagy éppen kisegíthetik a védtelen társakat.
A játékban a nyersanyagok is szerepet kapnak, hiszen nem végtelenek, mint a Supreme Commanderben, hanem az alapkészletek kifogyhatnak és egy komolyabb ütközetben ki is fognak fogyni, így állóháborút nem biztos, hogy érdemes kezdeményezni. Az elektromos áramhoz ugyan csak generátorokat kell építeni, a pénzhez viszont bányászni kell vagy a roncstelepen (városi pálya) kell szétnézni, hogy mit lehet eladni. Ahelyett, hogy végtelen küzdelmekbe bonyolódnánk, érdemes inkább átgondoltan egy haditervet készíteni.
A lerohanás taktikája itt is működik, mint a Starcraftban, sőt talán jobban, mert a védelmek messze nem olyan mindenhatóak, mint ott. Közepes vagy könnyű tankokból pillanatok alatt kialakul egy utánpótlással is könnyen ellátható sereg és eleinte még a légi egységektől sem kell tartani. Később viszont érdemes légvédelmet mobil és telepített formában is tartani, mert a nehézbombázók elindulása után pillanatok alatt a múlté lehet a bázisunk vagy a támadó seregünk.
Nagyon erősre sikerültek a szuperfegyverek, ami miatt minden játékosnak igyekeznie kell minél hamarabb dűlőre jutni a másikkal. A harci csodagépeknek és mindenkinek a lőszere természetesen az árkád vonalnak megfelelően végtelen, a repülőgépek lőszere, kerozinja sem fogy ki (kivéve vadászbombázó), ami ugyan kevesebb variációt ad a taktikában, de jobb szemtől szembe harcot ígér, hiszen nem kell foglalkozni semmivel szinte. Grafika:
A játék motorja már akkor lenyűgözött, mikor először láttam anno a fejlesztők főhadiszállásán egy bemutatóban, de működés közben még jobban megtetszett. Habár az egységek fizikája néhol kicsit esetlen, hiszen 2D-ben mozognak, így például tolják maguk előtt a roncsokat. Viszont az árnyékok, a fényeffektek lenyűgözőek, sőt az elsőként viccesnek tartott effekt is egyre jobban tetszik: a fák is saját vázat kaptak, a nukleáris szél meghajlítja őket, sőt minden egyes robbanástól az ellenkező irányba dőlnek. A robbanások lehettek volna valamivel jobban kidolgozottak, illetve a zoom is lehetett volna valamivel szélesebb spektrumú - éppen csak mutatóba lehet közelíteni vagy távolítani.
Kezelőfelület:
Egész idő alatt ez volt az egyetlen, amivel nem voltam elégedett. Sok óra játék után is néha keresnem kellett gombokat. Nehéz volt megszokni, hogy a fejlesztések az adott épület ikonja mellett, a szélen kint vannak elrejtve, sok fontos ikon apró lett, illetve nem tetszik, hogy a queue véges. A használt betűtípus is kissé méltatlan a játékhoz, és számos olyan fejlesztés nem került bele, ami mára már alapkövetelménnyé vált, mint az iránypontok közti útvonal mutatása.
Játszhatóság:
A kampány mód 11 - 11 pályája nem okoz kielégülést még egy hétvégére sem, hiszen elég hamar végig lehet szaladni rajta, viszont multiban érdemes vele foglalkozni. Aki szeretné kicsit bekavarni a sci-fi és a WWII élményeket, annak itt az alkalom, sőt az is elképzelhető, hogy a Dawn of War és a Rush for Berlin fanatikusok végre megmérkőzhetnek egymás ellen is. Multiban kérdéses, hogy lesz-e sikere, hiszen ez mindig a játékosoktól függ. Azt nem jósolnám, hogy akkora jövője lesz, mint a DoW-nak vagy mint a Starcraftnak, de előfordulhat, hogy sok helyen megveti a lábát.
Mesterséges intelligencia és nehézség:
A mesterséges intelligencián éppenséggel lehetne még mit csinosítgatni, de azt is hozzá kell tenni, hogy semmivel sem rosszabb, mint bármelyik másik RTS. Az útvonaltervezés néha bénán sül el, illetve az egységek nem képesek formációban mozogni. Ergo egy nagyobb sereg közös indításakor a javítótank és a légvédelmi ütegek vezetik majd a sort pár méter után, ami majdnem biztosan az életükbe kerül. A gépi ellenfelek Csata módban szintén átlagosak. A könnyű annyira könnyű, hogy nőknek és gyerekeknek való inkább, de nehezebb fokozaton is könnyen ki lehet babrálni vele, csak gyorsnak kell lenni és figyelni kell. Az ígéretek ellenére a gép nem mindig keresi meg a gyenge pontokat, inkább erőből próbál támadni. A Supreme Commanderben állítható AI módokat itt hiányolom, mióta az SC rákapatott.
Hangok és zene:
A zenéket a fejlesztők a budapesti stúdióban maguk készítették el és meg kell hagyni, nem végeztek rossz munkát. Kellemes, fülbemászó dallamok, jó minőségű szimfonikus zenék, alkalomhoz és oldalhoz illő darabok. A szövegek viszont sajnos nem készültek el magyar nyelven, aminek valószínűleg az az oka, hogy azért a pár emberért aki megveszi boltban nem érdemes, a warezolók kedvében meg minek járni. Így csak angol nyelven szólalnak meg a katonák és a hősök, azon viszont szintén elég jó minőségben. Nincsenek ugyan nagyon vicces akcentusok, de a szöveg sokszor mosolyt csalt az arcomra.
Összegzés:
A hazai játékipar büszkeségei mindig is az RTS-ek voltak, ami most sem változott. A Warfront egy színes folt a palettán, amit érdemes hazavinni és foglalkozni vele. A hadjáratok rövidsége ellenére könnyed szórakozás, a multiplayer pedig kisebb közösségek végtelen hobbijává válhat. Nem tudom, hogy előny vagy hátrány, de érdekes hogy mennyi utalást véltem felfedezni a nagy klasszikusokra, látszik, hogy a készítők igyekeztek a játékosok kedvében járni és minden olyan motívumot összeszedni, amitől jók voltak az elődök. Ha nem is ütötték meg ezzel a főnyereményt én mindenképp büszke vagyok rájuk. Irány a bolt!Kapcsolódó letöltések:
