Borys
Serious Sam
Kiadó: Gathering of Developers
Fejlesztő: Croteam
Rendszer Követelmények:
Minimum: PII 400, 64MB RAM, Win 9x/ME/NT/2000
Ajánlott: PIII 600, 128MB RAM
Hasonló játékok: Doom II, QUAKE
Kategória: FPS
A játék főhőse Sam Stone, a különleges alakulat veteránja, aki az ellenség hordáit irtva és az "Indiana Jones" nótáját dudolva rohan végig pályáról-pályára. Első látásra olyan mintha a Croteam a szatira veszélyes vizeire tévedne, mert Sam akkora fegyverekkel jár mint ő maga, és korábbi akcióhősők mondatait idézi. A történet: Sam visszautazik az időben a fáraók korába, kiírtani az idegeneket, mielőtt azok pusztítják el a jövő emberiségét. Bár mai szemmel nézve nem a legeredetibb ötlet, de a pörgős harc előfutárának megteszi. A történet továbbvitelénél nem annyira a filmbevágások jellemzőek, hanem inkább a szöveges üzenetek és az adatbázis információi. Így nem kell harc közben megállni, hanem utána is előhívhatjuk, hogy most éppen mit, miért, mivel küldtünk a másvilágra.
A Serious Sam szerkezetét régi FPS-ekből vették, amikor az alkotók még nem érezték szükségét játékuk kidolgozott történettel elbonyolítását, nem voltak fejfájdító rejtvények és túl sok tárgy. A Croteam fejlesztőinek - akik minden előbb említett dologról lemondtak a harc erősítésére - mondandója, hogy valami fontos maradt ki a mostani játékokból: a szórakoztatás. Itt van egy olyan játék, ami elmegy az akciójátékok szörny-és-fegyver alapjaiig, aztán elemi szintre nyomja az ösztönöket.
Minden pályán ellenségek százai vannak, az utolsó pályán több mint ezer teremtmény jön ellenünk. A roham elsöprő: a "Dűnék" címre hallgató pálya elején Sam-nek egy bio-mechanoidokból álló osztaggal és egyéb lényekkel kell szembenéznie egy heves csatában, ami garantálja a pulzus felgyorsulását. Miután megszabadult ezektől, átkel egy kis hegyen, hogy meglássa a sivatagot és a távolban egy ősi várost. Persze addig eljutni jókora kihívást jelent, a nagy hullámokban jövő ellenségek miatt. Néha körbevesznek, néha szemből támadnak és olyan is van amelyik fentről támad. A finom szó nem létezik ebben az ellenséges alternatív univerzumban.
A Serious Sam elég akciódús játék. A kiéhezett FPS kedvelők számára megadja a kellő adrenalinfröccsöt. Nem tudok olyan apró részletet mondani amit a Croteam ne tudott volna a nagy klasszikusokból újraéleszteni. Megvan benne az ellenség hordájának egy vadászpuskalövés utáni eltűnése, a reakcióból menő villámgyors akciók, kiterjedt titkos rész megtalálása, és a sarok utáni merőben új építeszi stílus öröme. Megtalálható a pályakészítés régi stílusú filozófiája: Emlékszel, mikor beléptél egy szobába és rémülten vetted észre a terem ajtajainak becsukódását, majd hamarosan tucatnyi szörny ugrott elő titkos ajtók mögül? Képzeld el ahogy belépsz a szobába, aminek a közepén ott vár rád egy géppisztoly, majd nagyfogú békák esnek le a mennyezetről. Az ilyen pillanatok adnak bepillantást abba, hogy miért is gondolja komolyan Sam. Néha elárasztanak a feléd jövő ellenfelek, de szerencsére Sam el van látva az ilyen helyzetekhez szükséges fegyverzettel. Ezért a készítők a Doom játékokhoz hasonló fegyverekkel szerelték fel, kezdve a vadászpuskával. Azért van néhány lényeges különbség, például az alapfegyver kés, nem pedig pisztoly. A kést a második helyen végtelen lőszerrel elátott pisztoly és ennek kétkezű változata követi. Az arzenál többi része szinte fegyverről fegyverre reprodukció: a hármason két vadászpuska, az egyik a kedvelt kétcsövű; géppisztoly és egy erőteljes gépágyú foglalja el a négyes helyet; rakátavető az ötösön; hatékony gránátvető van a hatoson; végül egy plazmafegyver vár ránk a hetesen. Ami további figyelmet érdemel, az a nagyágyú - BFC? - ami óriási guruló, visszapattanó, robbanólövedéket lő ki. Hasznos a közeledő csoportok letarolására és óriási móka mikor lepattan az épületek oldaláról. Ahogy ez és a többi fegyver mutatják, Serious Sam minden részét a szórakozást szem előtt tartva alkották meg.
A horvát székhelyű csapat ugyanígy átvehette volna a szörnyeket más címekből, de ehelyett a könnyebb utat választották és néhány igazán klassz ellenfelet alkottak. A Croteam azon ösztönei, miszerint gyűlölnivalóan jó szörnyeket kell csinálni, bejöttek: A kis Gnarroktól kezdve, akiket puska elé dobnak csemegének, a ház nagyságú BeastBigekig, Sam a legkülönfélébb fajzatokkal találja szembe magát. Néhány kedvenc: a bombával a kezükben feléd rohanó fej nélküli kamikaze ordító katonák; a vérbikák, akik keresztülszáguldanak a terepen és ha útba esel a levegőbe repítenek; a gépágyús arachnoidok; és a lávateremtmények, akik önmaguk miniverziót küldik rád. Az egyik legviccesebb dolog az ellenfelek ötletes módon történő mészárlása. Egyik kedvenc taktikám az volt, hogy hátrálva magam felé csaltam az ellenséget, miközben a távolból egy lassabb bio-mechanoid rakétáival akaratán kívűl besegített nekem. A másik jó ötlet ha egy bombás katonát szétlősz, mert ilyenkor a bomba felrobban és sebzi a körülötte lévőket. Kreatív játékosok sok mindent a maguk hasznára fordíthatnak.
Ha már semmilyen taktika sem segít, hívd segítségül barátaidat. A játékról szólva fontos megemlíteni, hogy minnél többen vagytok, annál élvezetesebb. A deathmatch arénán kívűl 15 pálya és 2 titkos pálya van a játékban, melyek mind lineárisak és egyedül vagy többen is végigvihetők. Bizony a készítők meghallgatták az együttes végigvitelt kérők hadát, sőt ezt erősen támogatják a Serious Sam-ben. Max. 16 ember játszhat interneten vagy helyi hálózaton és választhat olyan opciók közül, mint véges vagy végtelen újratermelődés, fegyverek, egészség. Ez azok játéka, akik inkább barátjuk mellett játszanak mint ellene.
A fő érv az együttes játék mellett a pályák készítésének megfelelő kialakítása. Nincsenek ugrópontok, nem kell túlságosan a környezetre odafigyelni, stb. Ehelyett, a Croteam az egyik harc helyszínéről a másikra viszi a játékost, amik legtöbbje külső környezetben, vagy nagy tereken zajlik. A készítők raktak bele néhány kapcsoló átállítást, meg tárgyak megszerzését, de ezek csak előmozdítják a játékot és kellemes keretet adnak neki. A legjobbak a játék végén következnek, amikor össze kell szedni 4 medált és egy oltárra helyezni, miközben egyre növekvő idegenhorda ostromol. Mindez egy eléggé kimerítő pálya végén van, és előkészíti a találkozást a 3D akciójátékok talán egyik legemlékezetesebb szint végi főellenfelével. Ezzel lényegében mindent elmondtam a Croteam bemutatkozó művéről. Grafika: Sam mellett a játék másik főszereplője a grafikus engine, amit meglehetős figyelemmel és technikai tudással kezeltek. Az engine maga kisebb csodának számít, mivel végrehajtja a lehetetlent, kolosszális méretű nagyfelbontású pályákat rak ki, és ezekután még az ellenség tucatjait is lekezeli. Az érzékelés mértéke elképesztő: kilősz egy rakétát a távolba és nyomvonalat hagy mielőtt pixelnagyságú robbanásban elenyészik. Persze azért van amiben kompromisszumot kellett kötni, a játék tényleges vizuális texturája elmosódott, az épületek és a tájak drap színezetet kaptak. Az ellenfelek külseje és mozgása elfogadható, de a legtöbb lény nincs olyan részletesen kidolgozva, mint más ilyen stílusú játékokban. Nálam ez mégse negatívum, mivel így a Croteam arra a könyörtelen, soha véget nem érő akcióra koncentrálhatott, ami a játék lényege. Amúgy a kivitelezés csúcs, és az engine-ből csomó apró, de jó dolgot kihoztak, mint pl. a környezet térképezése. Pentium II-es gépet egy közepes grafikus kártyával használók különösebb fennakadás nélkül futtathatják a játékot, mégha tucatnyi vérbika is trappol Sam felé, négy bio-mech lő rakétákat rá és három arachnoid trónol megemelt oszlopokon. Mindeközben robbanások és szörnycafatok töltik meg a képernyőt, ebben a különös sci-fi történetben.
Kezelőfelület: Az FPS rajongók számára nem jelenthet gondot a kezelőfelület megértése, az újoncoknak viszont kell majd egy kis idő míg beletanulnak. Például a terepen navigálás és a harc közbeni mozgás könnyű, de a dolgok használatához külön "használ" billentyű van. A képernyőn az egészségi állapot, a lőszer és egyéb statisztikák egy gyors pillantással ellenőrizhetők, és még a 3D világból sem takarnak el sokat. A játék támogatja a konzolt és az egyéb perifériákat, valamint a billentyűs irányítás is könnyen átállítható. Néhány opció már-már standardnak tekinthető, de azért szólok róluk, mert egyes fejlesztők mintha elfelejtkeznének róluk, ilyen például a játék közbeni mentés, a videó és audió beállítások átállítása. A kezelőfelület néhány opciója kiszélesíti a szokványos lehetőségeket: nyolc felhasználónak van lehetősége saját billentyűzet beállításai eltárolására, menüpont segítségével készíthetünk demófelvételt, külön opció van a vérnek, bármely végigvitt pályára visszatérhetünk, lehet osztott képernyős játékot indítani stb. Bár ezeket egy picivel jobban elrendezhették volna, mivel néhány opció több helyen megjelenik, de szerencsére pár pillanat elég a menürendszer átlátásához.
Játékmenet: Mint már mondtam, a Serious Sam olyan játék amit látni kell hogy elhidd, mert a harc lenyűgöző. A ragyogó grafikai engine egyszerű irányítással, csúcsfegyverekkel és idegenek hordáival nyerő kombinációnak bizonyult. Értékéből még az sem von le, hogy semmi agymunka nem szükséges hozzá, mert szórakoztató. A gondot a nosztalgikus meglepetések jelentik: a legjobb az volt amikor boldogan rohantam az oázisban lapuló páncél felé. Mikor odaértem és felvettem, egyszercsak sikoltás jelezte a magasból érkező tucatnyi szárnyas hárpiát, háttérben a Nappal. Gyönyörű látványt nyújtottak. De mint egy jó videófilmnél, ezt a részletet annyiszor nézhettem meg újra meg újra, míg meglepetés helyett a szomorúság fogott el. Ez és más esetek miatt hiába a ragyogó a technika, a játék nem hoz újat. A végére azért elmondanám, hogy apróbb részletekben nagyon élvezetes tud lenni az agyatlan vérengzés, és remélem ezt a részt más készítők is átveszik. Továbbá, mivel a pálya-, játékmód-, ellenségkészítéshez szükséges minden eszközzel ellátták, a rajongók sok kiegészítőre és még több rajongók által készített dologra számíthatnak.
Multiplayer: A neten játszó rajongók egy tábora határozottan állítja, hogy a Serious Sam kezdettől fogva egymás melletti harcra készült, és én is egyetértek velük. Össze sem hasonlítható az érzés ahogy egyedül siklasz keresztül a pályákon azzal, mikor barátaiddal az oldaladon még nagyobb ellenséges hordákkal néztek szembe. A hatalmas nyílt tereken bőven jut hely a manőverezésre és pillanatnyi lélegzetvételt kihasználva az előrehaladás is lehetséges. További jó hír, hogy a Croteam játékba épített szerverével leegyszerűsítette a csatlakozást és a közvetlen kapcsolatot. Mint a legtöbb internetes játéknál, itt is igaz a jobb kapcsolat = gyorsabb játék. A Deathmatch két variációban játszható, pontra vagy fragre, de mivel csak egy pályát adtak ki a játékhoz, ez csak alapot jelent azok számára, akik saját DM pályáikon szeretnének játszani. Azok akik barátaik oldalán szeretnének egy jó játékot játszani, már mehetnek is megvenni a játékot.
Hangeffektek: Emlékszel rá milyen fontos volt a hang a Doom sorozatban? A morgó impek, a puska statikus döreje és utána a fraghez társuló magas sikoly növelte ezeknek a kiadványoknak az értékét. A jó hangeffektek még most is fontos részét képezik a játékoknak, de jelenleg a játékok audioja néha lélektelen és nulla ötlet van benne. A Serious Sam visszatér az alapokhoz. Lehet ez a fejetlen katonák mániákus hadoválása, vagy a mély robaj ami a vérbika megérkeztét jelzi. Világos, hogy az elkülöníthető hangok lényegesek Sam túléléséhez, mivel az effektek alapján megkezdheti a szükséges kitérő műveleteket. Szerintem a fegyverek és lények hangja lehetett volna egy kicsit robosztusabb, és a 3D audio nem sikerült olyan jól. A vágtató vérbikának ugyanolyan hangja van a távolban, mintha Sam orra előtt állna. Mivel Sam világa tele van hangokkal, az audionál fordíthattak volna több időt a mozgó tárgyak irányára és helyére.
Zene: Vagy 20 perce ülök itt, hátha tudok valami érdemlegeset írni a zenéről, de nem megy mert nem olyan. Egy akciójátékhoz megfelelő, de a készítők által használt belső hangtechnológiák nem olyan erőteljesek mint a CD audio. A zene üteme a játék ritmusához alkalmazkodva erősödik ha beindulnak a dolgok, illetve hal el a harcok közti rövid szünetekben. Persze emiatt ugyanaz a zenei téma többször hallható egy-egy pályán. Úgyhogy a zene elmegy, de nem szabad tőle sokat várni.
Intelligencia és nehézség: A Serious Sam mesterséges intelligánciját egyszóban lehet jellemezni: Egysíkú. A gép mindig tudja hol van a játékos és az ellenfeleket odaküldi hozzá. Ezek az egyszerű lények, akik átutazták a galaxist csakhogy lerohanhassák a Földet, de a játékban csak ordítva Sam felé rohannak, nem mutatnak túl sok értelmet, de arra pont megfelelnek amit a Croteam csinált velük. Elmondhatnám, hogy ragadtak be oszlopok mögé, vagy hogy nem tudták kinyitni az ajtót, de itt ez nem számított annyira. Úgyhogy az intelligencia leírásánál maradjunk annyiban: "egyszerű de hatásos".
Ha az intelligenciára nem is, de a nehézségi fokozatokra jelentős energiát fordított a Croteam. Öt különböző szint közül választhatunk: turista, egyszerű, normál, nehéz és elszánt, mindegyik különböző tapasztalatot kíván meg. A "turista" kezdőknek ajánlott, akik szeretnék a játék alapjait anélkül megismerni, hogy túl sokszor feküdnének ki. Sam 200-as egészséggel indul és sebzés után elkezd regenerálódni, míg vissza nem ér 200-ra. Azok akik így vitték végig a játékot nem élték át a játék nyújtotta igazi élvezeteket, de ez jó esély a kezdőknek az FPS-ek cheat nélküli megismerésére. Sam a következő fokozaton szintén 200-on kezd, de itt már a játékosnak kell gondoskodnia a visszaállításáról. Az "egyszerű" fokozat azoknak ajánlott, akik frusztráció nélkül szeretnék megnézni a pályákat. A "normál" fokozatban kezdenek el a dolgok a megszokott módon történni, mert ez néha még a veteránoknak is kihívást jelenthet. Sam 100-as egészséggel kezd, de több ellensége és kevesebb visszaállítási lehetősége van. Az utolsó két fokozat valószínüleg az együttes játékra van, mert szerintem egy ember nem éli túl. Persze lehet, de a túlerő egyszerűen nyomasztó. A lényeg, a Croteam olyan szórást készített, amiben mindenki megtalálja a hozzáillőt.
Összegzés: Kérdés, hogy az FPS rajongók megszerezzék a játékot és elvesszenek az agyatlan lövöldözésben, vagy keressenek valami "intelligensebb" játékot? Hibái ellenére a Serious Sam olyan játék, amit minden rajongónak megéri megszerezni, bár ne várjon tőle semmi forradalmi újítást vagy olyat amit már ne láttunk volna korábban. Mégis a rövid, ádáz csaták élvezetesek, a grafika szép és a legjobb egymást segítő többjátékos móddal rendelkezik. Ja igen és az utolsó főgonosz nagyon durva. A készítők nagy szakmai hozzáértésükről tettek tanubizonyságot, akik képesek izgalmas játékot csinálni pc-re.