SG.hu
The Gunk
Kiadó: Thunderful Publishing
Fejlesztő: Image & Form
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3, 6 GB RAM, Nvidia GTX 660 vagy AMD Radeon HD 7950, 12 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-750S 2,4 GHz vagy erősebb, AMD Phenom II X4 965 vagy erősebb, 8 GB RAM, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy erősebb, AMD Radeon R7 360X vagy erősebb, 12 GB szabad hely
Hasonló játékok: Kena: Bridge of Spirits, Astroneer, Rainbow Billy: The Curse of the Leviathan
Kategória: külső nézetes, akció-kaland, felfedezés
A SteamWorld világáról elhíresült Image & Form Games új vizekre evezve megalkotta az első 3D játékát. Nem csak kinézetében, de működésében is teljesen más élményt kapunk, mint amit megszokhattunk a készítőktől. Jelenlegi kalandunkban Rani és Becks, a két űrszállítmányozó történetét ismerjük meg. Egy idegen bolygóra érkeznek, ahol eladható dolgok után kutatnak. A különféle elemek és élővilág kutatása közben egy furcsa fekete anyagra bukkanunk, amely úgy tűnik, elszívja az életet a környezettől. Erre az anyagra utal a játék címe is.
A furcsa matéria tanulmányozása során kiderül, hogy képesek vagyunk eltüntetni ezt a szennyezést, és ezáltal új életre kelteni a növényvilágot. Ez jelenti egyben a játék központi mechanikáját is. A látványos akciójelenetek helyett inkább egy takarítószimulátorra hasonlít a játék nagy része. A kezünkre szerelt eszköz (amit karakterünk csak Pumpkinnak hív) segítségével fel tudjuk szippantani ezt az anyagot. Amint eltűnik a folyadék az egyes területekről, új zónákat nyitunk meg, színekkel telik meg a világ, és sok esetben új platformok is létrejönnek, amelyeken továbbhaladhatunk.
A kezünkkel nem csak szippantani tudunk, de különböző anyagokat is be tudunk gyűjteni. Ahhoz, hogy megtudjuk, van-e értéke a környezetünkben található dolgoknak, egy elemzőkészülék áll a rendelkezésünkre. Ez a mechanika meglepően jól működik, és feltűnés nélkül képes rengeteg játékidőt hozzáadni a végigjátszásunkhoz azáltal, hogy a különböző dolgok leírásait begyűjtjük és elolvasgatjuk. Ráadásul jópofa effekt is társul az egyes modellek beolvasásához és elég részletes a leírásuk.
A különböző begyűjtött anyagokat a munkaasztalunkon különféle fejlesztések elkészítésére használhatjuk. Ezek új funkciókkal bővítik a már meglévő eszközeinket. Főként ténylegesen is hasznos új képességeket kapunk általa, de néhány harci fejlesztés (legalábbis számomra) teljesen feleslegesnek bizonyult. Nem volt egyszerűen annyira nehéz egy harc sem, hogy elő kellett volna vegyem bármelyik fejlesztést is. Ha már a játék elején te is ezt érzed, azt ajánlom, hogy nyugodtan hagyd is ki az elkészítésüket. Kalandozásaink során idegen civilizáció nyomaira bukkanunk.
Kampányunk nagy része a fennmaradt jeleik és építményeik tanulmányozásával telik majd. Kellemes változást hoznak a tájba a romos, érdekes kinézetű építményeik. Az első komolyabb logikai feladatok is hozzájuk köthetők. A furcsa szobrok alkotta jelenetek környékén világító, ismeretlen szimbólumokat tartalmazó táblákat is találunk. Beolvasóeszközünk segítségével ezeket lefordíttathatjuk, és ezek az apróságok is további történeteket nyújtanak nekünk a játék világáról.
Ahogy egyre bonyolultabbá válik a geometria, egyre nehezebb lesz a navigálás is. Egy kis térkép vagy valamilyen elnagyolt rajz is segíthetne a közlekedésünkben, de így a környezetünkre vagyunk utalva. Ha elakadunk vagy nem egy ültő helyünkben játsszuk végig a játékot, akkor elég könnyen eltévedhetünk, mert meglehetősen azonos elemeket látunk egy-egy zónán belül. Viszont amennyiben haladunk előre, akkor mindig könnyedén beazonosíthatjuk azokat a platformokat vagy tárgyakat, amelyek felé el kell indulnunk, vagy amelyekkel interakcióba kell lépjünk.
A szennyeződés felszívásán túl aktívabban is részt vehetünk a környezetünk formálásában. Néhány idegen „magot” is találunk majd, amelyeket a főhősünknek nagyon szemet szúró zöld „energiaforrásokba” dobálhatunk. Ezzel célzottan növeszthetünk újabb platformokat az újabb területek eléréséhez. Némelyik ilyen „mag” akár időzített bombaként is használható, amelyet romokra vagy a gunkra dobva megsemmisíthetjük őket. Kicsit lelombozó volt az első találkozás vele. Ahelyett, hogy egy pici időt adott volna nekünk a helyzet, hogy rájöjjünk, mit kellene tenni, szimplán bekiabálja a karakterünk, hogy „mi lenne, ha szimplán belelőnénk egyet?” Az ilyen szituációkban valamivel több szabadságot szerintem joggal elvárhatnánk, de a játék könnyű kezelhetősége szempontjából viszont mindenképp előnyös. Tipikusan valamit ad is, de valamit el is veszítünk.
Nagyon egyszerű a játék alapkoncepciója, de mégis sikerül folyamatosan olyan kis környezeti változtatásokat beletenni a játékmenetbe, hogy a viszonylag rövid kampány ideje alatt nem válik unalmassá. Szerintem, ha tovább nyújtották volna a játékot, akkor már vontatottá vált volna az élmény. Lényegében pár dolgot ismétlünk minden szekcióban: megérkezünk egy szennyezett területre, kiszippantjuk a gunkot, kivirágzik minden, és új elzárt területet találunk.
Szerencsére nagy segítség a játék szempontjából az idegen lények és egyre misztikusabb dolgok megjelenése, így nem veszítjük el a felfedezés iránti kedvünket. A történet legvégéhez érkezve egy nagy lendületet vesz a játék, és végre ténylegesen elgondolkodtató feladatokat is elénk dob. Továbbra sem lesznek nehezek a harcok, amelyekkel szembe találjuk magunkat, de a feladatok végre igénylik az eddig megszerzett tudásunk bizonyítását.
Grafika: A fejlesztők a korábbi játékaikkal is megmutatták, hogy képesek nagyon látványos dolgokat kihozni az álaluk készített termékekből. Ugyan ez az első 3D játékuk, de nagyon tetszetős látványvilágot sikerült előállítaniuk. A szürkés és fakó tájak átmenete az élénk színekkel teli tájba mindig egy jó mechanika, és az áttűnést is sikerült jól érzékeltetniük. Kifejezetten igaz ez az állatok megjelenésekor, amelyek a szivárvány minden színében pompáznak. Robotikus karunk szívóerejét szemmel láthatóan is jelzik a környezetben látható növények dinamikus mozgásai. A fekete anyag beszívása egy nagyon egyszerű animációt kapott, de mégis meggyőző hatást kelt. Sajnos az anyagra nem teljesen hat a gravitáció, ugyanis, ha egy kupac alját kiszívjuk, nem csorog le a helyére a felette lévő ragacs.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Lényegében a UI csak a menü használata során jön be a képbe. Egyébként semmilyen interfészelem nem fogja kitakarni a látómezőnket. Igazából nincs is rá szükség, inkább a felfedezés élménye az, ami meghatározó. Nem egy retro platformer precizitását hozza a játék, viszont azokra a logikai feladatokra és ugrálásra, ami itt található, tökéletesen megfelel. Szívóeszközünket lehet csupán a karakterünk irányában használni, de nagyban megkönnyíti a dolgunkat, ha bekapcsoljuk a célzó módot, ahol pontosan tudjuk irányítani a sugarat. Ez később a lőfegyverünkkel való célzásnál is hasznos lesz.
Játszhatóság: A játék kampány módja nem kifejezetten hosszú, úgy 4 óra alatt nyugodt tempóban teljesíthető. Eléggé lineáris a haladásunk iránya, de engedi a játék, hogy felfedezzünk alternatív útvonalakat is. Nem jár érte hatalmas bónusz, de mégis szinte mindenhol található egy-két oldalsó terület, ahol bónusz alapanyagokat és felfedezhető tájat találunk.
Intelligencia, nehézség: A nehézséget sikerült úgy belőniük a készítőknek, hogy bármilyen kezdő játékos könnyedén felkaphat egy kontrollert, és végigjátszhatja a játékot bármilyen bosszúság nélkül. Ennek ellenére mégis folyamatosan pici csavarokat rak a megismert mechanikákba, amelyek minden új területre valamilyen fejtörőt hoznak. A logikai feladatok is meglehetősen egyszerűek, de ha nem boldogulnánk velük, akkor is mindig próbál a karakterünk utalásokat tenni arra, hogy mi lenne a megoldás. A pályákon található idegen lényekkel vívott harcok szintén nem túl nehezek. Például a legkisebb lényeket csupán fel kell szippantani, és ellőni a messzeségbe. Ha így sem boldogulnánk, akkor a már korábban említett harci fejlesztések is a segítségünkre lehetnek.
Hangok, zene: A hangok nem túl változatosak. Jobban tesszük, ha elég korán hozzászokunk a „porszívóeszközünk” hangjához, mert sokat fogjuk hallani a sztori során. A zene minimálisan változik jelenetek között, de számomra annyira monotonná vált egy idő után, hogy már bosszantó volt hallgatni. Ráadásul, ha alapbeállításokon hagyjuk a játékot, a zene néhány esetben annyira hangos, hogy a karaktereink közötti párbeszédet is elnyomja. Karaktereink egyébként folyamatosan rádiókommunikációban állnak egymással. Aranyos, ahogy csipkelődnek egymással, de azért mégis féltik a másikat. Robottársunk egy hihetetlenül egyszerű karakter, aki lényegében egy mondatot ismételget újra és újra, de mégis tudtak még neki is valamilyen személyiséget kialakítani azzal, hogy milyen hangsúlyozással mondja ki azt az egy mondatot (I am groot?).
Összegzés: Ha egy könnyed szórakozást akarunk, vagy csak szimplán néhány óra nyugodt felfedezést, akkor mindenképp érdemes vetni egy pillantást erre a játékra. Egy kicsit talán lehetne nyitottabb a játék, ha már arra ösztökél minket, hogy fedezzük fel a különböző alternatív útvonalakat. A gunk szívogatása elég monoton feladat, de szerencsére nem annyira hosszú a játék, hogy megunjuk. Első 3D-s próbálkozásként nagyon szép munkát kaptunk. Ezek után egyre jobban várom a megszokott franchise folytatását, a SteamWorld: Headhuntert, amely szintén 3D-re vált át.
Fejlesztő: Image & Form
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3, 6 GB RAM, Nvidia GTX 660 vagy AMD Radeon HD 7950, 12 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-750S 2,4 GHz vagy erősebb, AMD Phenom II X4 965 vagy erősebb, 8 GB RAM, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy erősebb, AMD Radeon R7 360X vagy erősebb, 12 GB szabad hely
Hasonló játékok: Kena: Bridge of Spirits, Astroneer, Rainbow Billy: The Curse of the Leviathan
Kategória: külső nézetes, akció-kaland, felfedezés
A SteamWorld világáról elhíresült Image & Form Games új vizekre evezve megalkotta az első 3D játékát. Nem csak kinézetében, de működésében is teljesen más élményt kapunk, mint amit megszokhattunk a készítőktől. Jelenlegi kalandunkban Rani és Becks, a két űrszállítmányozó történetét ismerjük meg. Egy idegen bolygóra érkeznek, ahol eladható dolgok után kutatnak. A különféle elemek és élővilág kutatása közben egy furcsa fekete anyagra bukkanunk, amely úgy tűnik, elszívja az életet a környezettől. Erre az anyagra utal a játék címe is.
A furcsa matéria tanulmányozása során kiderül, hogy képesek vagyunk eltüntetni ezt a szennyezést, és ezáltal új életre kelteni a növényvilágot. Ez jelenti egyben a játék központi mechanikáját is. A látványos akciójelenetek helyett inkább egy takarítószimulátorra hasonlít a játék nagy része. A kezünkre szerelt eszköz (amit karakterünk csak Pumpkinnak hív) segítségével fel tudjuk szippantani ezt az anyagot. Amint eltűnik a folyadék az egyes területekről, új zónákat nyitunk meg, színekkel telik meg a világ, és sok esetben új platformok is létrejönnek, amelyeken továbbhaladhatunk.
A kezünkkel nem csak szippantani tudunk, de különböző anyagokat is be tudunk gyűjteni. Ahhoz, hogy megtudjuk, van-e értéke a környezetünkben található dolgoknak, egy elemzőkészülék áll a rendelkezésünkre. Ez a mechanika meglepően jól működik, és feltűnés nélkül képes rengeteg játékidőt hozzáadni a végigjátszásunkhoz azáltal, hogy a különböző dolgok leírásait begyűjtjük és elolvasgatjuk. Ráadásul jópofa effekt is társul az egyes modellek beolvasásához és elég részletes a leírásuk.
A különböző begyűjtött anyagokat a munkaasztalunkon különféle fejlesztések elkészítésére használhatjuk. Ezek új funkciókkal bővítik a már meglévő eszközeinket. Főként ténylegesen is hasznos új képességeket kapunk általa, de néhány harci fejlesztés (legalábbis számomra) teljesen feleslegesnek bizonyult. Nem volt egyszerűen annyira nehéz egy harc sem, hogy elő kellett volna vegyem bármelyik fejlesztést is. Ha már a játék elején te is ezt érzed, azt ajánlom, hogy nyugodtan hagyd is ki az elkészítésüket. Kalandozásaink során idegen civilizáció nyomaira bukkanunk.
Kampányunk nagy része a fennmaradt jeleik és építményeik tanulmányozásával telik majd. Kellemes változást hoznak a tájba a romos, érdekes kinézetű építményeik. Az első komolyabb logikai feladatok is hozzájuk köthetők. A furcsa szobrok alkotta jelenetek környékén világító, ismeretlen szimbólumokat tartalmazó táblákat is találunk. Beolvasóeszközünk segítségével ezeket lefordíttathatjuk, és ezek az apróságok is további történeteket nyújtanak nekünk a játék világáról.
Ahogy egyre bonyolultabbá válik a geometria, egyre nehezebb lesz a navigálás is. Egy kis térkép vagy valamilyen elnagyolt rajz is segíthetne a közlekedésünkben, de így a környezetünkre vagyunk utalva. Ha elakadunk vagy nem egy ültő helyünkben játsszuk végig a játékot, akkor elég könnyen eltévedhetünk, mert meglehetősen azonos elemeket látunk egy-egy zónán belül. Viszont amennyiben haladunk előre, akkor mindig könnyedén beazonosíthatjuk azokat a platformokat vagy tárgyakat, amelyek felé el kell indulnunk, vagy amelyekkel interakcióba kell lépjünk.
A szennyeződés felszívásán túl aktívabban is részt vehetünk a környezetünk formálásában. Néhány idegen „magot” is találunk majd, amelyeket a főhősünknek nagyon szemet szúró zöld „energiaforrásokba” dobálhatunk. Ezzel célzottan növeszthetünk újabb platformokat az újabb területek eléréséhez. Némelyik ilyen „mag” akár időzített bombaként is használható, amelyet romokra vagy a gunkra dobva megsemmisíthetjük őket. Kicsit lelombozó volt az első találkozás vele. Ahelyett, hogy egy pici időt adott volna nekünk a helyzet, hogy rájöjjünk, mit kellene tenni, szimplán bekiabálja a karakterünk, hogy „mi lenne, ha szimplán belelőnénk egyet?” Az ilyen szituációkban valamivel több szabadságot szerintem joggal elvárhatnánk, de a játék könnyű kezelhetősége szempontjából viszont mindenképp előnyös. Tipikusan valamit ad is, de valamit el is veszítünk.
Nagyon egyszerű a játék alapkoncepciója, de mégis sikerül folyamatosan olyan kis környezeti változtatásokat beletenni a játékmenetbe, hogy a viszonylag rövid kampány ideje alatt nem válik unalmassá. Szerintem, ha tovább nyújtották volna a játékot, akkor már vontatottá vált volna az élmény. Lényegében pár dolgot ismétlünk minden szekcióban: megérkezünk egy szennyezett területre, kiszippantjuk a gunkot, kivirágzik minden, és új elzárt területet találunk.
Szerencsére nagy segítség a játék szempontjából az idegen lények és egyre misztikusabb dolgok megjelenése, így nem veszítjük el a felfedezés iránti kedvünket. A történet legvégéhez érkezve egy nagy lendületet vesz a játék, és végre ténylegesen elgondolkodtató feladatokat is elénk dob. Továbbra sem lesznek nehezek a harcok, amelyekkel szembe találjuk magunkat, de a feladatok végre igénylik az eddig megszerzett tudásunk bizonyítását.
Grafika: A fejlesztők a korábbi játékaikkal is megmutatták, hogy képesek nagyon látványos dolgokat kihozni az álaluk készített termékekből. Ugyan ez az első 3D játékuk, de nagyon tetszetős látványvilágot sikerült előállítaniuk. A szürkés és fakó tájak átmenete az élénk színekkel teli tájba mindig egy jó mechanika, és az áttűnést is sikerült jól érzékeltetniük. Kifejezetten igaz ez az állatok megjelenésekor, amelyek a szivárvány minden színében pompáznak. Robotikus karunk szívóerejét szemmel láthatóan is jelzik a környezetben látható növények dinamikus mozgásai. A fekete anyag beszívása egy nagyon egyszerű animációt kapott, de mégis meggyőző hatást kelt. Sajnos az anyagra nem teljesen hat a gravitáció, ugyanis, ha egy kupac alját kiszívjuk, nem csorog le a helyére a felette lévő ragacs.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Lényegében a UI csak a menü használata során jön be a képbe. Egyébként semmilyen interfészelem nem fogja kitakarni a látómezőnket. Igazából nincs is rá szükség, inkább a felfedezés élménye az, ami meghatározó. Nem egy retro platformer precizitását hozza a játék, viszont azokra a logikai feladatokra és ugrálásra, ami itt található, tökéletesen megfelel. Szívóeszközünket lehet csupán a karakterünk irányában használni, de nagyban megkönnyíti a dolgunkat, ha bekapcsoljuk a célzó módot, ahol pontosan tudjuk irányítani a sugarat. Ez később a lőfegyverünkkel való célzásnál is hasznos lesz.
Játszhatóság: A játék kampány módja nem kifejezetten hosszú, úgy 4 óra alatt nyugodt tempóban teljesíthető. Eléggé lineáris a haladásunk iránya, de engedi a játék, hogy felfedezzünk alternatív útvonalakat is. Nem jár érte hatalmas bónusz, de mégis szinte mindenhol található egy-két oldalsó terület, ahol bónusz alapanyagokat és felfedezhető tájat találunk.
Intelligencia, nehézség: A nehézséget sikerült úgy belőniük a készítőknek, hogy bármilyen kezdő játékos könnyedén felkaphat egy kontrollert, és végigjátszhatja a játékot bármilyen bosszúság nélkül. Ennek ellenére mégis folyamatosan pici csavarokat rak a megismert mechanikákba, amelyek minden új területre valamilyen fejtörőt hoznak. A logikai feladatok is meglehetősen egyszerűek, de ha nem boldogulnánk velük, akkor is mindig próbál a karakterünk utalásokat tenni arra, hogy mi lenne a megoldás. A pályákon található idegen lényekkel vívott harcok szintén nem túl nehezek. Például a legkisebb lényeket csupán fel kell szippantani, és ellőni a messzeségbe. Ha így sem boldogulnánk, akkor a már korábban említett harci fejlesztések is a segítségünkre lehetnek.
Hangok, zene: A hangok nem túl változatosak. Jobban tesszük, ha elég korán hozzászokunk a „porszívóeszközünk” hangjához, mert sokat fogjuk hallani a sztori során. A zene minimálisan változik jelenetek között, de számomra annyira monotonná vált egy idő után, hogy már bosszantó volt hallgatni. Ráadásul, ha alapbeállításokon hagyjuk a játékot, a zene néhány esetben annyira hangos, hogy a karaktereink közötti párbeszédet is elnyomja. Karaktereink egyébként folyamatosan rádiókommunikációban állnak egymással. Aranyos, ahogy csipkelődnek egymással, de azért mégis féltik a másikat. Robottársunk egy hihetetlenül egyszerű karakter, aki lényegében egy mondatot ismételget újra és újra, de mégis tudtak még neki is valamilyen személyiséget kialakítani azzal, hogy milyen hangsúlyozással mondja ki azt az egy mondatot (I am groot?).
Összegzés: Ha egy könnyed szórakozást akarunk, vagy csak szimplán néhány óra nyugodt felfedezést, akkor mindenképp érdemes vetni egy pillantást erre a játékra. Egy kicsit talán lehetne nyitottabb a játék, ha már arra ösztökél minket, hogy fedezzük fel a különböző alternatív útvonalakat. A gunk szívogatása elég monoton feladat, de szerencsére nem annyira hosszú a játék, hogy megunjuk. Első 3D-s próbálkozásként nagyon szép munkát kaptunk. Ezek után egyre jobban várom a megszokott franchise folytatását, a SteamWorld: Headhuntert, amely szintén 3D-re vált át.