SG.hu
Minit
Kiadó: Devolver Digital
Fejlesztő: JW, Kitty, Jukio and Dom
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium D 830 vagy AMD Athlon 64 4000+ processzor, Nvidia GeForce 7600 GS vagy ATI Radeon HD 2400 grafikus kártya, 1 GB RAM, 200 MB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Half Minute Hero, The Legend of Zelda
Kategória: felsőnézetes kalandjáték
A Minit egy újabb őrült indie-próbálkozás, aminek egy nagy kiadó soha az életben nem szavazott volna bizalmat, különlegessége miatt azonban sokat veszítettünk volna, ha megmarad a fiókban. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Időről-időre előbukkannak olyan videojátékok, melyek meg sem próbálnak óriási népszerűségre vagy sikerre szert tenni, pusztán azért születnek meg, hogy megvalósítsanak egy olyan ötletet, amit korábban még senki. Egy ilyen elhatározásból nőtte ki magát a Minit is, amelyet néhány tapasztalt, de veteránnak azért még messze nem nevezhető független fejlesztő álmodott meg részben azzal a célzattal, hogy meglovagolják egy cseppet a jelenleg tomboló retrohullámot.
Természetesen szó sincs róla, hogy a Minit a több évtizedes lemaradásban lévő grafikára szeretné felépíteni sikerét, hiszen ma már nem lehet népszerűségre szert tenni pusztán a pixel art-megoldásokkal, de aggodalomra semmi ok, a készítők tisztában voltak azzal, hogy a játékmenet terén is valami nagy dolgot kell mutatniuk. Ezt a küldetést pedig sikeresen teljesítették, hiszen a Minit túlzás nélkül olyan sajátosságokkal rendelkezik ezen a téren, amihez foghatót még vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán láttunk.
A játék pontos műfaji besorolása és meghatározása éppen ezért nem is olyan egyszerű! Ha rövidre szeretnénk zárni a dolgot, akkor a Minitet egyszerűen egy felsőnézetes retro kalandjátéknak neveznénk, ami leginkább az első néhány The Legend of Zelda sajátosságaira épít mind a megjelenés, mind a körítés tekintetében. Csakhogy a készítők csavartak egyet a dolgon, és a szerepjátékos elemek szinte teljes kigyomlálásával párhuzamosan beletettek egy halálosan egyszerű szabályt, aminek a lényege az, hogy tégy, amit akarsz, de férj bele a 60 másodperces keretbe.
Magyarul a játékban összesen egyetlen percünk lesz arra, hogy felfedezzük a pályát, megértsük a sztorit, teljesítsük a küldetéseket és megoldjuk a fejtörőket. Persze nem egyszer, hanem sokszor 60 másodpercről van szó, így ha lejár a kérdéses időkeret, nem történik semmi más, mint hogy felébredünk a házunkban, és újra elindul a számláló, amivel mi újabb esélyt kapunk a kezünkbe.
Lehetőségekből pedig igencsak sok lesz a Minit keretein belül! Bár a pályák nem túl nagyok – ez az időkorlát miatt érthető –, de a 60 másodperc miatt mégis folyamatosan rohangálnunk kell, hogy elérjünk célunkhoz, szükség esetén pedig tudjunk beszélni néhány karakterrel, esetleg megoldjunk egy fejtörőt, vagy felfedezzünk egy földalatti labirintust. Egészen kellemes, hogy a készítők milyen aprólékosan és jól tervezetten építették fel a játékot, ezáltal hiába a szabadság, ez csak a látszat, hiszen az egyik helyszín a másikból következik, melyeket gyakran megtalálható tárgyak kötnek össze egymással.
Ezek a tárgyak a 60 másodperc leteltével nem vesznek majd el, így például a kardunk vagy a zseblámpánk örökre megmarad, ha egyszer megtaláltuk, és legfontosabb eszközökként szükségünk is lesz rájuk, mert például kard nélkül nem tudjuk legyűrni az ellenfeleket, vagy átvágni magunkat a bozótoson. Ezzel szemben a zseblámpa azt a célt szolgálja, hogy lássunk valamit a föld alatti útvesztőkben, melyek rendre újabb titkokat rejtenek, vagy egy újabb pályarészre vezetnek minket.
A Minit kapcsán egyenesen elragadó, hogy túlzás nélkül minden percben képes meglepni minket. Bár véletlenszerűség nincs benne, ellenben minél beljebb merészkedünk a pályákon, annál változatosabb dolgok kerülnek az utunkba. A játékvilág számtalan stílusából válogattak ide érdekességeket az alkotók, ami még jobban erősíti bennünk a korai The Legend of Zeldával vont párhuzamot. Persze itt most egy sokkal őrültebb világ vár ránk, ezáltal egy komplett szereplővel sem találkozunk majd a történet során, de nem is lesz túl sok időnk arra, hogy bárkivel alaposabban megismerkedjünk.
Ott lesz például rögtön a világítótoronynál a belassult teknős, akinek ha végighallgatjuk a monológját, máris elbuktuk az egyik percünket, tehát vagy szaladunk tovább, vagy egy életet feláldozva ott maradunk, és kiderítjük, hogy mi a gondja, illetve miben tudnánk segíteni neki. A feladatok többsége kellemesen egyszerű, noha később azért akadnak nehezebb darabok, melyek nemcsak ügyességünket és leleményességünket igénylik, hanem azt is, hogy megfelelően gazdálkodjunk az idővel.
Apropó idő! Mivel 60 másodperc gyakorlatilag tényleg egy szempillantás ebben a rohanó világban, ezért bizonyára sokakat foglalkoztat a kérdés: mennyire lett kiegyensúlyozott a játékélmény ezzel a megszorítással? Bár az elején egy kicsit valóban frusztráló, hogy nem tudunk alaposabban körülnézni, de csakhamar rádöbbenünk arra, hogy annyira ügyesen építették fel a pályákat és az egész világot, hogy az elhalálozást és a kezdőponton való feléledést később már praktikusan bele tudjuk építeni a játékmenetbe is, tehát céltudatosan indulunk majd küldetésre, beleszámítjuk azt, hogy először csak a felfedezés, a feladat megértése lesz a cél, aztán második körben a megoldás.
Néhány küldetés után már fel sem tűnik, hogy csak 60 másodpercünk van mindenre, sőt mi több, ez még a szabad felfedezést sem igazán befolyásolja, hiszen ad azért néha könnyítést a játék. Például lesz több kezdőpont is, ezáltal ha elég mélyre hatolunk a vadonban, belebotolhatunk újabb házakba és lakhelyekbe, hogy az időkeret leketyegését követően innen indulhassunk ismét portyázni, ami lehetőséget ad újabb pályarészek elérésére.
Persze a Minit azért folyamatosan hajt majd minket előre, a nézelődést alig-alig engedélyezi, ezáltal sokszor belefutunk olyan karakterekbe vagy feladatokba, melyeket nem tudunk elvégezni, mert folyamatosan rohanunk, nem kellenek a továbbjutáshoz, vagy szimplán észre sem vesszük őket, amivel a készítők rögtön biztosították azt is, hogy legalább két-három alkalommal nekilendüljünk ennek a különleges élménynek.
Persze a pályák felfedezése önmagában is rejteget majd veszélyeket, hol rákok, hol kígyók vagy denevérek, néhol pedig felbőszült bikák és szellemek várnak ránk, melyek idő előtti elhalálozásra kárhoztatnak minket, ha nem tudunk megfelelően védekezni, esetleg figyelmetlenek vagyunk. Szerencsére a Minit folyamatosan tömködi a zsebünkbe az értékes pénzeket, melyekkel fejleszthetjük is magunkat, például gyorsabb cipőt vásárolva könnyebben ki tudjuk használni a 60 másodpercünket, ami főleg a meglepetésekkel teli végtelen sivatagban vagy a soha véget nem érőnek tűnő labirintusban rendkívül fontos kiegészítő lesz.
Grafika:
Bármilyen pontszámot adunk a Minitre a grafika tekintetében, mindegyik igazságtalan lenne, hiszen ha egy csillaggal jutalmazzuk, akkor nem vesszük figyelembe stílusosságát, ha hármat adunk rá, akkor átlagosnak könyveljük el, holott mindent lehet mondani rá, csak ezt nem, amennyiben pedig ötöt biggyesztünk oda, az nem lenne helyénvaló a tripla-A kategóriás játékokkal szemben. Mi mégis utóbbi mellett döntöttünk, mert önmagára kivetítve a Minit elképesztően hangulatos lett, egy kicsit olyan, mint egy soha meg nem jelent Game Boy-játék lenne, amit nagyon könnyen megszerethetnek a régi vágású alkotások kedvelői. Mindemellett pedig a gépigénye is viccnek tekinthető!
Kezelőfelület, irányíthatóság: A Minit nemcsak a megjelenés vagy a játékmenet, hanem az irányítás terén is olyan egyszerű, mint egy közönséges faék. Kis karakterünket a nyilakkal irányítjuk, emellett akad még egy interakciós gomb, és nagyjából ezzel ki is merült minden, amit meg kell jegyeznünk az érvényesüléshez. Bár némi segítség néha jól jött volna, de valahol ez is a játékmenet sajátosságává vált, hiszen így gyakran nekünk kell kitalálni, hogy mikor és mit kellene tenni, akárcsak a régi szép időkben.
Játszhatóság: Bár 60 másodperc alatt nem lehet kijátszani a Minitet, azonban első nekifutásra sem tudunk kihozni belőle többet 3-4 óránál, noha a legtöbben csak ekkor döbbennek majd rá arra, hogy milyen sok dolgot kihagytak benne. A befejezéskor felbukkanó statisztikák ugyanis rávilágítanak arra, hogy az egyes pályarészeken egy sor feladatot és fejtörőt kihagytunk, sőt biztosan elkerültünk egy halom helyszínt is, tehát legalább két-három végigjátszás biztosan kell ahhoz, hogy mindent észrevegyünk és teljesítsünk.
Intelligencia, nehézség: Ezen a téren szintén lehetetlen objektíven értékelni a játékot, hiszen annyira retro, hogy mesterséges intelligencia gyakorlatilag nincs is benne, a nehézség pedig relatív. Ha ráérzünk, a Minit egyáltalán nem okoz túl nagy fejtörést, sőt mi több, legnagyobb nehezítése, avagy a folyamatos időkorlát is megszokható. Mivel önmagához mérten kellemes élményekkel kecsegtet, nem volt szívünk rosszabb pontszámot adni rá, noha aki nem érzi át a dolog lényegét, az biztosan még az egy csillagot is soknak tartaná itt.
Hangok, zene: Bár folyamatosan kerestük, hogy hol tudnánk lefaragni egy-egy pontot a játékból, a Miniten egyszerűen a hangok és a zenék tekintetében sem találtunk fogást. Konkrétan van minden, ami kell, sem több, sem kevesebb, az egész régies hangulatot áraszt, egyszóval akit elkapott a hangulat, az biztosan odáig lesz érte.
Összegzés: Bár a pontszámok ezt mutatnák, a Minit természetesen messze van a tökéletestől, de mivel ennyire egyedi lett, sőt nem igazán tudjuk máshoz hasonlítani a jelenlegi színtéren, ezért lehetetlen objektíven megítélni a végeredményt. Ami biztos, hogy a maga nemében egy igazi gyöngyszem lett, egy különlegesség, amit feltétlenül ki kell próbálnia mindenkinek, aki a nyolcvanas-kilencvenes években nevelkedett, hiszen minden téren azt a hangulatot hozza vissza, egy teljes egészében friss és egyben különleges játékmechanika társaságában. Kíváncsian várjuk, hogy mire jutnak még a fejlesztők a jövőben, mert kreativitásból és ötletekből láthatóan nincs hiány!
Fejlesztő: JW, Kitty, Jukio and Dom
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium D 830 vagy AMD Athlon 64 4000+ processzor, Nvidia GeForce 7600 GS vagy ATI Radeon HD 2400 grafikus kártya, 1 GB RAM, 200 MB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Half Minute Hero, The Legend of Zelda
Kategória: felsőnézetes kalandjáték
A Minit egy újabb őrült indie-próbálkozás, aminek egy nagy kiadó soha az életben nem szavazott volna bizalmat, különlegessége miatt azonban sokat veszítettünk volna, ha megmarad a fiókban. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Időről-időre előbukkannak olyan videojátékok, melyek meg sem próbálnak óriási népszerűségre vagy sikerre szert tenni, pusztán azért születnek meg, hogy megvalósítsanak egy olyan ötletet, amit korábban még senki. Egy ilyen elhatározásból nőtte ki magát a Minit is, amelyet néhány tapasztalt, de veteránnak azért még messze nem nevezhető független fejlesztő álmodott meg részben azzal a célzattal, hogy meglovagolják egy cseppet a jelenleg tomboló retrohullámot.
Természetesen szó sincs róla, hogy a Minit a több évtizedes lemaradásban lévő grafikára szeretné felépíteni sikerét, hiszen ma már nem lehet népszerűségre szert tenni pusztán a pixel art-megoldásokkal, de aggodalomra semmi ok, a készítők tisztában voltak azzal, hogy a játékmenet terén is valami nagy dolgot kell mutatniuk. Ezt a küldetést pedig sikeresen teljesítették, hiszen a Minit túlzás nélkül olyan sajátosságokkal rendelkezik ezen a téren, amihez foghatót még vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán láttunk.
A játék pontos műfaji besorolása és meghatározása éppen ezért nem is olyan egyszerű! Ha rövidre szeretnénk zárni a dolgot, akkor a Minitet egyszerűen egy felsőnézetes retro kalandjátéknak neveznénk, ami leginkább az első néhány The Legend of Zelda sajátosságaira épít mind a megjelenés, mind a körítés tekintetében. Csakhogy a készítők csavartak egyet a dolgon, és a szerepjátékos elemek szinte teljes kigyomlálásával párhuzamosan beletettek egy halálosan egyszerű szabályt, aminek a lényege az, hogy tégy, amit akarsz, de férj bele a 60 másodperces keretbe.
Magyarul a játékban összesen egyetlen percünk lesz arra, hogy felfedezzük a pályát, megértsük a sztorit, teljesítsük a küldetéseket és megoldjuk a fejtörőket. Persze nem egyszer, hanem sokszor 60 másodpercről van szó, így ha lejár a kérdéses időkeret, nem történik semmi más, mint hogy felébredünk a házunkban, és újra elindul a számláló, amivel mi újabb esélyt kapunk a kezünkbe.
Lehetőségekből pedig igencsak sok lesz a Minit keretein belül! Bár a pályák nem túl nagyok – ez az időkorlát miatt érthető –, de a 60 másodperc miatt mégis folyamatosan rohangálnunk kell, hogy elérjünk célunkhoz, szükség esetén pedig tudjunk beszélni néhány karakterrel, esetleg megoldjunk egy fejtörőt, vagy felfedezzünk egy földalatti labirintust. Egészen kellemes, hogy a készítők milyen aprólékosan és jól tervezetten építették fel a játékot, ezáltal hiába a szabadság, ez csak a látszat, hiszen az egyik helyszín a másikból következik, melyeket gyakran megtalálható tárgyak kötnek össze egymással.
Ezek a tárgyak a 60 másodperc leteltével nem vesznek majd el, így például a kardunk vagy a zseblámpánk örökre megmarad, ha egyszer megtaláltuk, és legfontosabb eszközökként szükségünk is lesz rájuk, mert például kard nélkül nem tudjuk legyűrni az ellenfeleket, vagy átvágni magunkat a bozótoson. Ezzel szemben a zseblámpa azt a célt szolgálja, hogy lássunk valamit a föld alatti útvesztőkben, melyek rendre újabb titkokat rejtenek, vagy egy újabb pályarészre vezetnek minket.
A Minit kapcsán egyenesen elragadó, hogy túlzás nélkül minden percben képes meglepni minket. Bár véletlenszerűség nincs benne, ellenben minél beljebb merészkedünk a pályákon, annál változatosabb dolgok kerülnek az utunkba. A játékvilág számtalan stílusából válogattak ide érdekességeket az alkotók, ami még jobban erősíti bennünk a korai The Legend of Zeldával vont párhuzamot. Persze itt most egy sokkal őrültebb világ vár ránk, ezáltal egy komplett szereplővel sem találkozunk majd a történet során, de nem is lesz túl sok időnk arra, hogy bárkivel alaposabban megismerkedjünk.
Ott lesz például rögtön a világítótoronynál a belassult teknős, akinek ha végighallgatjuk a monológját, máris elbuktuk az egyik percünket, tehát vagy szaladunk tovább, vagy egy életet feláldozva ott maradunk, és kiderítjük, hogy mi a gondja, illetve miben tudnánk segíteni neki. A feladatok többsége kellemesen egyszerű, noha később azért akadnak nehezebb darabok, melyek nemcsak ügyességünket és leleményességünket igénylik, hanem azt is, hogy megfelelően gazdálkodjunk az idővel.
Apropó idő! Mivel 60 másodperc gyakorlatilag tényleg egy szempillantás ebben a rohanó világban, ezért bizonyára sokakat foglalkoztat a kérdés: mennyire lett kiegyensúlyozott a játékélmény ezzel a megszorítással? Bár az elején egy kicsit valóban frusztráló, hogy nem tudunk alaposabban körülnézni, de csakhamar rádöbbenünk arra, hogy annyira ügyesen építették fel a pályákat és az egész világot, hogy az elhalálozást és a kezdőponton való feléledést később már praktikusan bele tudjuk építeni a játékmenetbe is, tehát céltudatosan indulunk majd küldetésre, beleszámítjuk azt, hogy először csak a felfedezés, a feladat megértése lesz a cél, aztán második körben a megoldás.
Néhány küldetés után már fel sem tűnik, hogy csak 60 másodpercünk van mindenre, sőt mi több, ez még a szabad felfedezést sem igazán befolyásolja, hiszen ad azért néha könnyítést a játék. Például lesz több kezdőpont is, ezáltal ha elég mélyre hatolunk a vadonban, belebotolhatunk újabb házakba és lakhelyekbe, hogy az időkeret leketyegését követően innen indulhassunk ismét portyázni, ami lehetőséget ad újabb pályarészek elérésére.
Persze a Minit azért folyamatosan hajt majd minket előre, a nézelődést alig-alig engedélyezi, ezáltal sokszor belefutunk olyan karakterekbe vagy feladatokba, melyeket nem tudunk elvégezni, mert folyamatosan rohanunk, nem kellenek a továbbjutáshoz, vagy szimplán észre sem vesszük őket, amivel a készítők rögtön biztosították azt is, hogy legalább két-három alkalommal nekilendüljünk ennek a különleges élménynek.
Persze a pályák felfedezése önmagában is rejteget majd veszélyeket, hol rákok, hol kígyók vagy denevérek, néhol pedig felbőszült bikák és szellemek várnak ránk, melyek idő előtti elhalálozásra kárhoztatnak minket, ha nem tudunk megfelelően védekezni, esetleg figyelmetlenek vagyunk. Szerencsére a Minit folyamatosan tömködi a zsebünkbe az értékes pénzeket, melyekkel fejleszthetjük is magunkat, például gyorsabb cipőt vásárolva könnyebben ki tudjuk használni a 60 másodpercünket, ami főleg a meglepetésekkel teli végtelen sivatagban vagy a soha véget nem érőnek tűnő labirintusban rendkívül fontos kiegészítő lesz.
Grafika:
Bármilyen pontszámot adunk a Minitre a grafika tekintetében, mindegyik igazságtalan lenne, hiszen ha egy csillaggal jutalmazzuk, akkor nem vesszük figyelembe stílusosságát, ha hármat adunk rá, akkor átlagosnak könyveljük el, holott mindent lehet mondani rá, csak ezt nem, amennyiben pedig ötöt biggyesztünk oda, az nem lenne helyénvaló a tripla-A kategóriás játékokkal szemben. Mi mégis utóbbi mellett döntöttünk, mert önmagára kivetítve a Minit elképesztően hangulatos lett, egy kicsit olyan, mint egy soha meg nem jelent Game Boy-játék lenne, amit nagyon könnyen megszerethetnek a régi vágású alkotások kedvelői. Mindemellett pedig a gépigénye is viccnek tekinthető!Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Minit nemcsak a megjelenés vagy a játékmenet, hanem az irányítás terén is olyan egyszerű, mint egy közönséges faék. Kis karakterünket a nyilakkal irányítjuk, emellett akad még egy interakciós gomb, és nagyjából ezzel ki is merült minden, amit meg kell jegyeznünk az érvényesüléshez. Bár némi segítség néha jól jött volna, de valahol ez is a játékmenet sajátosságává vált, hiszen így gyakran nekünk kell kitalálni, hogy mikor és mit kellene tenni, akárcsak a régi szép időkben.Játszhatóság:
Bár 60 másodperc alatt nem lehet kijátszani a Minitet, azonban első nekifutásra sem tudunk kihozni belőle többet 3-4 óránál, noha a legtöbben csak ekkor döbbennek majd rá arra, hogy milyen sok dolgot kihagytak benne. A befejezéskor felbukkanó statisztikák ugyanis rávilágítanak arra, hogy az egyes pályarészeken egy sor feladatot és fejtörőt kihagytunk, sőt biztosan elkerültünk egy halom helyszínt is, tehát legalább két-három végigjátszás biztosan kell ahhoz, hogy mindent észrevegyünk és teljesítsünk.Intelligencia, nehézség:
Ezen a téren szintén lehetetlen objektíven értékelni a játékot, hiszen annyira retro, hogy mesterséges intelligencia gyakorlatilag nincs is benne, a nehézség pedig relatív. Ha ráérzünk, a Minit egyáltalán nem okoz túl nagy fejtörést, sőt mi több, legnagyobb nehezítése, avagy a folyamatos időkorlát is megszokható. Mivel önmagához mérten kellemes élményekkel kecsegtet, nem volt szívünk rosszabb pontszámot adni rá, noha aki nem érzi át a dolog lényegét, az biztosan még az egy csillagot is soknak tartaná itt.Hangok, zene:
Bár folyamatosan kerestük, hogy hol tudnánk lefaragni egy-egy pontot a játékból, a Miniten egyszerűen a hangok és a zenék tekintetében sem találtunk fogást. Konkrétan van minden, ami kell, sem több, sem kevesebb, az egész régies hangulatot áraszt, egyszóval akit elkapott a hangulat, az biztosan odáig lesz érte.Összegzés:
Bár a pontszámok ezt mutatnák, a Minit természetesen messze van a tökéletestől, de mivel ennyire egyedi lett, sőt nem igazán tudjuk máshoz hasonlítani a jelenlegi színtéren, ezért lehetetlen objektíven megítélni a végeredményt. Ami biztos, hogy a maga nemében egy igazi gyöngyszem lett, egy különlegesség, amit feltétlenül ki kell próbálnia mindenkinek, aki a nyolcvanas-kilencvenes években nevelkedett, hiszen minden téren azt a hangulatot hozza vissza, egy teljes egészében friss és egyben különleges játékmechanika társaságában. Kíváncsian várjuk, hogy mire jutnak még a fejlesztők a jövőben, mert kreativitásból és ötletekből láthatóan nincs hiány!