SG.hu
Sniper: Ghost Warrior 3
Kiadó: City Interactive
Fejlesztő: City Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-530 2,9 GHz-es vagy AMD Phenom II X3 715 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2300 2,8 GHz-es vagy AMD FX-8120 processzor, Nvidia GeForce GTX 1050 Ti vagy ATI Radeon RX 470 grafikus kártya, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Sniper: Ghost Warrior 2, Sniper Elite-sorozat
Kategória: FPS
Kilépett a tripla-A kategóriás videojátékok világába a Sniper: Ghost Warrior-sorozat, azonban a harmadik rész a CI Games minden törekvése ellenére sem tudott felülemelkedni a középszerűségen. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Volt idő, amikor a játékiparban tiltott kifejezésnek számított a City Interactive neve, akik éveken át csak úgy ontották magukból a rosszabbnál rosszabb, rendszerint alacsony költségvetésű alkotásokat, mígnem 2010-ben sikerült felhívni magukra a figyelmet. A csapat ugyanis valami olyan dologba nyúlt bele, amihez foghatót korábban még nem csak ők, hanem kis túlzással senki sem készített a világon. A Sniper: Ghost Warrior ugyanis bár első ránézésre csak egy egyszerű FPS volt, egy sokadrangú akciójáték, de aki kipróbálta, az rögtön érezte, hogy a készítők ezzel még sokra vihetik.
Bár a végeredménytől senkinek sem esett le az álla, viszont ez volt talán a lengyel csapat első olyan alkotása, amely legalább a középszerű, avagy a már értékelhető kategóriát elérte, így ettől a ponttól kezdve az azóta CI Games név alatt ismert brigád egyre nagyobb figyelmet szentel a sorozatnak. A második résszel például még magasabbra tették a mércét – noha nem sokkal –, és akinek kedvére való volt a téma, az talán meg is szerette, de a harmadik rész munkálataira a fejlesztők minden eddiginél jobban felkészültek, ezáltal már idejekorán bejelentették, hogy a Sniper: Ghost Warrior 3 már a tripla-A kategóriás ligában szeretne versenyezni.
Aki ismeri az első két részt, az bizonyára tudja, hogy ehhez elképesztő változásokra volt szükség, lévén a korábbi epizódokat kizárólag az egyedi koncepció vitte el a hátán, a nagyobb ligában azonban a megjelenés, a játékmenet és az élmény tekintetében is villantani kell. Hogy képes volt erre a sorozat harmadik epizódja? Természetesen nem, de azért nem szabadna ennyivel elintéznünk az egészet, hiszen egy egészen kellemes kis kalandot kaptunk a név alatt, amely hibái és hiányosságai ellenére sok helyen képes volt még meglepetéseket is okozni nekünk. Nézzük azonban szép sorjában az állítást igazoló érveket!
A Sniper: Ghost Warrior 3 rögtön jelentős fejlődést tud felmutatni például már a sztori tekintetében is. Bár története ugyanolyan klisés, mint a manapság megjelenő háborús FPS-ek 99 százalékának, azonban a CI Games belenyúlt a javába, amikor egy kellően csavaros cselekménnyel egyenesen Grúziáig repített minket, hiszen az ottani tájegység kényes konfliktusait kevés játék merte feszegetni eddig. Itt is egy részben fiktív eseménynek lehetünk majd részesei, a főszerepben Jon North kapitánnyal, aki azon túl, hogy egy képzett mesterlövész, megjárta korábban Afganisztánt, szabadúszó zsoldosként pedig annak fizet, aki a legtöbbet ajánlja neki.
Jon egy napon testvérével, a szintén zsoldosként szolgáló Roberttel indul bevetésre – ez lesz konkrétan a betanító küldetés –, amikor egy rejtélyes idegen, valamint néhány kiválóan felfegyverzett fegyveres lecsap rájuk, és elrabolják az öccsét. Ezt követően egy kicsit ugrunk majd az időben, és Jon felett már napjaink Grúziájában vehetjük át az irányítást. Hősünk itt vert tanyát annak érdekében, hogy néhány veszélyes küldetés részeként puskájával beavatkozzon az ország belpolitikai dolgaiba. Egy napon azonban Jon életében meglepő fordulat következik be, lévén megtudja, hogy szeretett testvére még mindig életben van, azonban nagyon súlyos kínzásokat kell elszenvednie, és bár egyelőre nem tört meg, de talán már csak napjai vannak hátra. Jon ezért felkerekedik, hogy megtalálja őt, miközben mellékesen megszabadítjuk az országot az egyre veszélyesebb felkelőktől is, hiszen feladatunk hellyel-közzel, de úgy igazodik majd egymáshoz, mint a borsó, meg a héja.
A Sniper: Ghost Warrior 3-ban a készítők most először lehetőséget adtak arra, hogy megtapasztaljuk a mesterlövész FPS-ek sajátosságait egy óriási, szabadon bejárható világban, amelyben Grúzia különleges hangulatát szerették volna ötvözni nekünk. A végeredmény eléggé hasonlít az egykori ARMA-sorozat egyes régióira, de a Far Cry 4-et is gyakran eszünkbe juttatja, hiszen egy szegény, elmaradott ország peremvidéke és kisebb települései várnak ránk, miközben úton-útfélen belebotolhatunk majd a szocializmus hagyatékaiba is. A helyszínek bár nem túl változatosak, ellenben meglepően hangulatosak, aminek az oka főleg az, hogy javarészt természetközeli környezet vár ránk erdőkkel, mezőkkel, folyókkal és patakokkal, hol ősziesen barnás, szomorkás zöldnövényzettel, hol havas tájakkal.
A játékban csak mi döntjük el, hogy két küldetés között mennyi időt töltünk a környék felfedezésével vagy a mellékküldetések teljesítésével, hiszen a sztori göngyölítésén túl mindenre bőven lesz lehetőségünk. Sőt mi több, a tájat nemcsak gyalogszerrel, hanem egy autó volánja mögül is megismerhetjük – stílusosan egy Lada Nivával, ami sajnos az egyetlen vezethető jármű az egész játékban –, és bár maga Grúzia meglepően kihaltnak tekinthető, még a falvakban is alig van valami élet, de legalább a mellékes teendőkkel gazdagon elláttak minket a fejlesztők. Sőt mi több, meglepő módon nemcsak a mennyiségre, hanem a változatosságra is törekedtek – a minőséget egyelőre hagyjuk –, ezáltal hol közeli terroristavezetőket kell lepuffantanunk, hol rejtélyes balesetek nyomába kell erednünk, hol a falusiak életét veszélyeztető farkasokat kell kilőnünk, a határ túlzás nélkül a csillagos ég.
Persze az igazán látványos és összetett küldetések a főbb feladatok között keresendők majd! Ha ezeket indítanánk, ahhoz minden esetben fel kell majd keresnünk főhadiszállásunkat, ami rendszerint mindentől messze lesz, de szerencsére a Niva mellett használhatjuk a gyorsutazás opciót, ha ráunnánk Grúzia üres és kihalt vidékére, mert azért valljuk be: ezen a téren nem sikerült megütni egy Far Cry-szintet a készítőknek. Főhadiszállásunk egyébiránt egy barlangszerű helyen található, ahol aludhatunk, fegyvereket, lőszereket és fegyvereket vásárolhatunk, craftolhatunk a küldetések során összeszedett tárgyakból, de laptopunk segítségével itt válogathatunk a küldetések között is.
Érdekes, hogy a fejlesztők valóban nagy szabadságot adtak nekünk, ezáltal csak mi döntjük el, hogy milyen fegyverekkel és mikor vágunk neki az útnak, hiszen az éjszaka leple alatt határozottan könnyebb és egyszerűbb elvégezni a feladatokat, mint fényes nappal. Erre a kis trükkre pedig érdemes lesz gyakran támaszkodni, hiszen a Sniper: Ghost Warrior 3 a játékmenet terén ezúttal sem egy könnyed sétagaloppot kínál, olyannyira nem, hogy néha egyenesen a keményvonalas réteget szólította meg.
Alapesetben ugyanis egy küldetést három módon végezhetünk el. A legáltalánosabb, hogy keresünk egy pontot, ahonnan rálátunk a célszemélyekre – rendszerint több ilyen is lesz egy adott helyszín körül –, felmérjük a terepet, megpróbáljuk kilesni a katonák mozgását, és abban a sorrendben leszedegetni őket, hogy ne keltsünk feltűnést. Persze itt érdemes megjegyezni, hogy a mesterséges intelligencia annyira bugyuta, hogy nem egy küldetés során többet kellett utazni, mint amennyi időt a célszemélyt likvidálása igénybe vett, hiszen többször simán megtehetjük, hogy rögtön kilőjük az illetőt, és ha nincs más feladatunk, akkor elszaladunk a helyszínről, amivel a küldetés teljesítettnek tekinthető. Persze maga a távcsöves puskával való lövöldözés azért önmagában nem olyan egyszerű, mint egy Call of Duty-játékban.
Bár alacsony nehézségi szinten nem kell figyelembe vennünk a szelet és más egyebet, csak be kell céloznunk az ellenfelet, megvárni azt, hogy a várható becsapódási pont vörösre vált, visszatartani a lélegzetünket, majd tüzelni. Nehezebb fokozaton – érdemes rögtön ezekkel próbálkozni –, azonban tekergetni kell majd a távcső távolságállítóját, oda kell figyelnünk a szélre és megannyi más egyébre is ahhoz, hogy találatunk pontos legyen. Mert amennyiben elhibázzuk, akkor annak bizony felzúdulás lesz a vége, és a katonák vagy megkeresnek, és garantáltan likvidálnak minket, vagy elbújnak, és megvárják, amíg a fedezékből kilőjük őket.
A küldetéseket azonban egyéb módon is teljesíthetjük. Lehetőségünk nyílik például belopózni az ellenfelek közé – néha szükség lesz rá –, és egy hangtompítós pisztollyal vagy egy késsel likvidálni őket egytől-egyig. A harmadik és egyben utolsó lehetőség ezek után már kitalálható, hogy az lesz, ha egy gépfegyverrel állunk neki a küldetésnek, és a diszkrécióval mit sem törődve rárontunk a célszemélyre, illetve az őt körülvevő kisebb hadseregre. Ez utóbbi azért nagyon rossz választás, mert az ellenfelek elképesztően buták, kiszámíthatatlanok, rengeteg kellemetlenséget tudnak okozni, de ami ennél is nagyobb gond, hogy hihetetlenül erőszakosak, és még egy híresen pontatlan AK-47-essel is képesek leszedni minket olyan távolságból, ami normál esetben távcsövessel is problémát okozna. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha így veselkedünk neki egy küldetésnek, akkor számoljunk azzal, hogy nagyon gyorsan megölnek minket, hiszen a Sniper: Ghost Warrior 3 nem erre a játékmenetre lett megálmodva!
Grafika:
A CI Games csapata bár a fejlődés jegyében a CryEngine legújabb generációját vásárolta meg a legjobb megjelenés érdekében, azonban sajnálatos módon hiába a jó alapanyag, ha a programozók és a dizájnerek láthatóan nem értettek hozzá, és nem tudták kihozni belőle a maximumot. A Sniper: Ghost Warrior 3 ugyanis kopottas hatást kelt, dugig van alacsony felbontású textúrákkal, az animációk és a karaktermodellek pedig annyira satnyán sikerültek, hogy az egyenesen nevetséges lett néhol. Persze ez nem jelenti azt, hogy a játék nem néz ki jól, összességében egyenesen kellemes hatást kelt, azonban a gyenge optimalizálással együtt nem érdemli meg a maximális pontszámot.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Mivel alapesetben egy FPS-ről beszélünk, ezért nyilvánvaló, hogy a játék irányítása nem lett nehézkes, a mozgás könnyed, a célzással sincsenek gondok, sőt még a mesterlövészpuskát is egészen egyszerűen lehet kezelni, ha van elég időnk a beállításra, illetve nehezebb fokozaton játszunk vele. Bár a Niva irányítása sokaknak elsőre egy kicsit talán furcsa lehet – túlontúl árkádos és érzékeny lett, egy Lada messze nem ilyen a valóságban –, de különösebb gondot azért ez sem okoz majd. Sőt mi több, a játékban még drónokat is felhasználhatunk – főként felderítési célzattal –, ám ezek is olyan kezes bárányok lettek, hogy semmi okunk panaszra.
Játszhatóság: Bár a Sniper: Ghost Warrior 3 elképesztő mennyiségű tartalommal kecsegtet a hatalmas játéktéren, amelyek kapcsán a változatosságra sem panaszkodhatunk, ellenben van valami, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. A fejlesztők ugyanis a megjelenés napján jelentették be, hogy az alkotásból kivették a multiplayer módot, ami rendkívül kisstílű húzás volt a részükről. Bár a jelentős tartalom miatt nem hiányzik majd túlzottan, de mivel sokan számítottak, sőt alapoztak rá, ezért ez bizony komoly negatívum.
Intelligencia, nehézség:
A játék egészéről süt, hogy hiába a tripla-A kategóriás megközelítés, a tonnányi bug, hiba és hiányosság miatt egyszerűen érezni belőle, hogy ez a sorozat honnan indult, és kik állnak a háttérben. Olyan ez, mintha bármelyik falusi lakodalmas zenekar Mozartot akarna játszani, tehát a végeredmény felismerhető volna, de azért hallani lehetne a hamiskás hangokat, vagy a nagyzenekar hiányát. Ez a hasonlat pedig sajnálatos módon olyan kényes elemek esetében is felbukkan, mint a mesterséges intelligencia vagy a nehézség. Előbbi ugyanis bár nem lett kritikán aluli, azonban messze nem is úgy viselkedik, mint ahogyan azt egy nagyobb költségvetésű alkotástól elvárnánk. A cikkben bővebben is ki lettek fejtve az ehhez kapcsolódó hibák, így legyen elég itt annyi, hogy ha erre jobban odafigyelnek, akkor a játékmenet is sokkal kellemesebb és kiegyensúlyozottabb lett volna.
Hangok, zene: A hangokról és a zenékről annyit érdemes tudni, hogy vannak, de sok esetben inkább ne lennének! A szinkronok néha túljátszottak – bár akadnak köztük jók –, és míg a fegyverhangok elmennek, addig a zenék egyenesen a borzasztó kategóriába tartoznak. Pláne a Niva rádiójából felcsendülő, vélhetően grúz folk muzsikák, amiket szerencsére ki lehet kapcsolni egy külön gombbal, amit humorosan még főhősünk is elégedetten nyugtáz majd.
Összegzés:
A Sniper: Ghost Warrior 3 összességében egyáltalán nem lett egy rossz vagy minősíthetetlen játék, sőt kijelenthető, hogy a CI Games eddigi legjobb alkotásáról beszélhetünk, azonban süt róla, hogy ez minden próbálkozás ellenére is csak egy alacsonyabb költségvetésű projektből nőtte ki magát. Érezni a fejlesztők törekvéseit, hogy most tényleg valami nagyobb dolgot akartak, de ami újdonság lett volna, az félkész, avagy nem működik, a régi dolgok pedig továbbra is megmaradtak a középszerűségben – akárcsak a teljes végeredmény. Persze abban az esetben, ha egy jó mesterlövész FPS-t keresünk, még mindig bátran próbálkozzunk vele, hiszen okozhat néhány kellemes percet, más alternatíva pedig jelenleg úgysincs a piacon.
Fejlesztő: City Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-530 2,9 GHz-es vagy AMD Phenom II X3 715 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2300 2,8 GHz-es vagy AMD FX-8120 processzor, Nvidia GeForce GTX 1050 Ti vagy ATI Radeon RX 470 grafikus kártya, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Sniper: Ghost Warrior 2, Sniper Elite-sorozat
Kategória: FPS
Kilépett a tripla-A kategóriás videojátékok világába a Sniper: Ghost Warrior-sorozat, azonban a harmadik rész a CI Games minden törekvése ellenére sem tudott felülemelkedni a középszerűségen. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Volt idő, amikor a játékiparban tiltott kifejezésnek számított a City Interactive neve, akik éveken át csak úgy ontották magukból a rosszabbnál rosszabb, rendszerint alacsony költségvetésű alkotásokat, mígnem 2010-ben sikerült felhívni magukra a figyelmet. A csapat ugyanis valami olyan dologba nyúlt bele, amihez foghatót korábban még nem csak ők, hanem kis túlzással senki sem készített a világon. A Sniper: Ghost Warrior ugyanis bár első ránézésre csak egy egyszerű FPS volt, egy sokadrangú akciójáték, de aki kipróbálta, az rögtön érezte, hogy a készítők ezzel még sokra vihetik.
Bár a végeredménytől senkinek sem esett le az álla, viszont ez volt talán a lengyel csapat első olyan alkotása, amely legalább a középszerű, avagy a már értékelhető kategóriát elérte, így ettől a ponttól kezdve az azóta CI Games név alatt ismert brigád egyre nagyobb figyelmet szentel a sorozatnak. A második résszel például még magasabbra tették a mércét – noha nem sokkal –, és akinek kedvére való volt a téma, az talán meg is szerette, de a harmadik rész munkálataira a fejlesztők minden eddiginél jobban felkészültek, ezáltal már idejekorán bejelentették, hogy a Sniper: Ghost Warrior 3 már a tripla-A kategóriás ligában szeretne versenyezni.
Aki ismeri az első két részt, az bizonyára tudja, hogy ehhez elképesztő változásokra volt szükség, lévén a korábbi epizódokat kizárólag az egyedi koncepció vitte el a hátán, a nagyobb ligában azonban a megjelenés, a játékmenet és az élmény tekintetében is villantani kell. Hogy képes volt erre a sorozat harmadik epizódja? Természetesen nem, de azért nem szabadna ennyivel elintéznünk az egészet, hiszen egy egészen kellemes kis kalandot kaptunk a név alatt, amely hibái és hiányosságai ellenére sok helyen képes volt még meglepetéseket is okozni nekünk. Nézzük azonban szép sorjában az állítást igazoló érveket!
A Sniper: Ghost Warrior 3 rögtön jelentős fejlődést tud felmutatni például már a sztori tekintetében is. Bár története ugyanolyan klisés, mint a manapság megjelenő háborús FPS-ek 99 százalékának, azonban a CI Games belenyúlt a javába, amikor egy kellően csavaros cselekménnyel egyenesen Grúziáig repített minket, hiszen az ottani tájegység kényes konfliktusait kevés játék merte feszegetni eddig. Itt is egy részben fiktív eseménynek lehetünk majd részesei, a főszerepben Jon North kapitánnyal, aki azon túl, hogy egy képzett mesterlövész, megjárta korábban Afganisztánt, szabadúszó zsoldosként pedig annak fizet, aki a legtöbbet ajánlja neki.
Jon egy napon testvérével, a szintén zsoldosként szolgáló Roberttel indul bevetésre – ez lesz konkrétan a betanító küldetés –, amikor egy rejtélyes idegen, valamint néhány kiválóan felfegyverzett fegyveres lecsap rájuk, és elrabolják az öccsét. Ezt követően egy kicsit ugrunk majd az időben, és Jon felett már napjaink Grúziájában vehetjük át az irányítást. Hősünk itt vert tanyát annak érdekében, hogy néhány veszélyes küldetés részeként puskájával beavatkozzon az ország belpolitikai dolgaiba. Egy napon azonban Jon életében meglepő fordulat következik be, lévén megtudja, hogy szeretett testvére még mindig életben van, azonban nagyon súlyos kínzásokat kell elszenvednie, és bár egyelőre nem tört meg, de talán már csak napjai vannak hátra. Jon ezért felkerekedik, hogy megtalálja őt, miközben mellékesen megszabadítjuk az országot az egyre veszélyesebb felkelőktől is, hiszen feladatunk hellyel-közzel, de úgy igazodik majd egymáshoz, mint a borsó, meg a héja.
A Sniper: Ghost Warrior 3-ban a készítők most először lehetőséget adtak arra, hogy megtapasztaljuk a mesterlövész FPS-ek sajátosságait egy óriási, szabadon bejárható világban, amelyben Grúzia különleges hangulatát szerették volna ötvözni nekünk. A végeredmény eléggé hasonlít az egykori ARMA-sorozat egyes régióira, de a Far Cry 4-et is gyakran eszünkbe juttatja, hiszen egy szegény, elmaradott ország peremvidéke és kisebb települései várnak ránk, miközben úton-útfélen belebotolhatunk majd a szocializmus hagyatékaiba is. A helyszínek bár nem túl változatosak, ellenben meglepően hangulatosak, aminek az oka főleg az, hogy javarészt természetközeli környezet vár ránk erdőkkel, mezőkkel, folyókkal és patakokkal, hol ősziesen barnás, szomorkás zöldnövényzettel, hol havas tájakkal.
A játékban csak mi döntjük el, hogy két küldetés között mennyi időt töltünk a környék felfedezésével vagy a mellékküldetések teljesítésével, hiszen a sztori göngyölítésén túl mindenre bőven lesz lehetőségünk. Sőt mi több, a tájat nemcsak gyalogszerrel, hanem egy autó volánja mögül is megismerhetjük – stílusosan egy Lada Nivával, ami sajnos az egyetlen vezethető jármű az egész játékban –, és bár maga Grúzia meglepően kihaltnak tekinthető, még a falvakban is alig van valami élet, de legalább a mellékes teendőkkel gazdagon elláttak minket a fejlesztők. Sőt mi több, meglepő módon nemcsak a mennyiségre, hanem a változatosságra is törekedtek – a minőséget egyelőre hagyjuk –, ezáltal hol közeli terroristavezetőket kell lepuffantanunk, hol rejtélyes balesetek nyomába kell erednünk, hol a falusiak életét veszélyeztető farkasokat kell kilőnünk, a határ túlzás nélkül a csillagos ég.
Persze az igazán látványos és összetett küldetések a főbb feladatok között keresendők majd! Ha ezeket indítanánk, ahhoz minden esetben fel kell majd keresnünk főhadiszállásunkat, ami rendszerint mindentől messze lesz, de szerencsére a Niva mellett használhatjuk a gyorsutazás opciót, ha ráunnánk Grúzia üres és kihalt vidékére, mert azért valljuk be: ezen a téren nem sikerült megütni egy Far Cry-szintet a készítőknek. Főhadiszállásunk egyébiránt egy barlangszerű helyen található, ahol aludhatunk, fegyvereket, lőszereket és fegyvereket vásárolhatunk, craftolhatunk a küldetések során összeszedett tárgyakból, de laptopunk segítségével itt válogathatunk a küldetések között is.
Érdekes, hogy a fejlesztők valóban nagy szabadságot adtak nekünk, ezáltal csak mi döntjük el, hogy milyen fegyverekkel és mikor vágunk neki az útnak, hiszen az éjszaka leple alatt határozottan könnyebb és egyszerűbb elvégezni a feladatokat, mint fényes nappal. Erre a kis trükkre pedig érdemes lesz gyakran támaszkodni, hiszen a Sniper: Ghost Warrior 3 a játékmenet terén ezúttal sem egy könnyed sétagaloppot kínál, olyannyira nem, hogy néha egyenesen a keményvonalas réteget szólította meg.
Alapesetben ugyanis egy küldetést három módon végezhetünk el. A legáltalánosabb, hogy keresünk egy pontot, ahonnan rálátunk a célszemélyekre – rendszerint több ilyen is lesz egy adott helyszín körül –, felmérjük a terepet, megpróbáljuk kilesni a katonák mozgását, és abban a sorrendben leszedegetni őket, hogy ne keltsünk feltűnést. Persze itt érdemes megjegyezni, hogy a mesterséges intelligencia annyira bugyuta, hogy nem egy küldetés során többet kellett utazni, mint amennyi időt a célszemélyt likvidálása igénybe vett, hiszen többször simán megtehetjük, hogy rögtön kilőjük az illetőt, és ha nincs más feladatunk, akkor elszaladunk a helyszínről, amivel a küldetés teljesítettnek tekinthető. Persze maga a távcsöves puskával való lövöldözés azért önmagában nem olyan egyszerű, mint egy Call of Duty-játékban.
Bár alacsony nehézségi szinten nem kell figyelembe vennünk a szelet és más egyebet, csak be kell céloznunk az ellenfelet, megvárni azt, hogy a várható becsapódási pont vörösre vált, visszatartani a lélegzetünket, majd tüzelni. Nehezebb fokozaton – érdemes rögtön ezekkel próbálkozni –, azonban tekergetni kell majd a távcső távolságállítóját, oda kell figyelnünk a szélre és megannyi más egyébre is ahhoz, hogy találatunk pontos legyen. Mert amennyiben elhibázzuk, akkor annak bizony felzúdulás lesz a vége, és a katonák vagy megkeresnek, és garantáltan likvidálnak minket, vagy elbújnak, és megvárják, amíg a fedezékből kilőjük őket.
A küldetéseket azonban egyéb módon is teljesíthetjük. Lehetőségünk nyílik például belopózni az ellenfelek közé – néha szükség lesz rá –, és egy hangtompítós pisztollyal vagy egy késsel likvidálni őket egytől-egyig. A harmadik és egyben utolsó lehetőség ezek után már kitalálható, hogy az lesz, ha egy gépfegyverrel állunk neki a küldetésnek, és a diszkrécióval mit sem törődve rárontunk a célszemélyre, illetve az őt körülvevő kisebb hadseregre. Ez utóbbi azért nagyon rossz választás, mert az ellenfelek elképesztően buták, kiszámíthatatlanok, rengeteg kellemetlenséget tudnak okozni, de ami ennél is nagyobb gond, hogy hihetetlenül erőszakosak, és még egy híresen pontatlan AK-47-essel is képesek leszedni minket olyan távolságból, ami normál esetben távcsövessel is problémát okozna. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha így veselkedünk neki egy küldetésnek, akkor számoljunk azzal, hogy nagyon gyorsan megölnek minket, hiszen a Sniper: Ghost Warrior 3 nem erre a játékmenetre lett megálmodva!
Grafika:
A CI Games csapata bár a fejlődés jegyében a CryEngine legújabb generációját vásárolta meg a legjobb megjelenés érdekében, azonban sajnálatos módon hiába a jó alapanyag, ha a programozók és a dizájnerek láthatóan nem értettek hozzá, és nem tudták kihozni belőle a maximumot. A Sniper: Ghost Warrior 3 ugyanis kopottas hatást kelt, dugig van alacsony felbontású textúrákkal, az animációk és a karaktermodellek pedig annyira satnyán sikerültek, hogy az egyenesen nevetséges lett néhol. Persze ez nem jelenti azt, hogy a játék nem néz ki jól, összességében egyenesen kellemes hatást kelt, azonban a gyenge optimalizálással együtt nem érdemli meg a maximális pontszámot.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Mivel alapesetben egy FPS-ről beszélünk, ezért nyilvánvaló, hogy a játék irányítása nem lett nehézkes, a mozgás könnyed, a célzással sincsenek gondok, sőt még a mesterlövészpuskát is egészen egyszerűen lehet kezelni, ha van elég időnk a beállításra, illetve nehezebb fokozaton játszunk vele. Bár a Niva irányítása sokaknak elsőre egy kicsit talán furcsa lehet – túlontúl árkádos és érzékeny lett, egy Lada messze nem ilyen a valóságban –, de különösebb gondot azért ez sem okoz majd. Sőt mi több, a játékban még drónokat is felhasználhatunk – főként felderítési célzattal –, ám ezek is olyan kezes bárányok lettek, hogy semmi okunk panaszra.
Játszhatóság:
Bár a Sniper: Ghost Warrior 3 elképesztő mennyiségű tartalommal kecsegtet a hatalmas játéktéren, amelyek kapcsán a változatosságra sem panaszkodhatunk, ellenben van valami, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. A fejlesztők ugyanis a megjelenés napján jelentették be, hogy az alkotásból kivették a multiplayer módot, ami rendkívül kisstílű húzás volt a részükről. Bár a jelentős tartalom miatt nem hiányzik majd túlzottan, de mivel sokan számítottak, sőt alapoztak rá, ezért ez bizony komoly negatívum.
Intelligencia, nehézség:
A játék egészéről süt, hogy hiába a tripla-A kategóriás megközelítés, a tonnányi bug, hiba és hiányosság miatt egyszerűen érezni belőle, hogy ez a sorozat honnan indult, és kik állnak a háttérben. Olyan ez, mintha bármelyik falusi lakodalmas zenekar Mozartot akarna játszani, tehát a végeredmény felismerhető volna, de azért hallani lehetne a hamiskás hangokat, vagy a nagyzenekar hiányát. Ez a hasonlat pedig sajnálatos módon olyan kényes elemek esetében is felbukkan, mint a mesterséges intelligencia vagy a nehézség. Előbbi ugyanis bár nem lett kritikán aluli, azonban messze nem is úgy viselkedik, mint ahogyan azt egy nagyobb költségvetésű alkotástól elvárnánk. A cikkben bővebben is ki lettek fejtve az ehhez kapcsolódó hibák, így legyen elég itt annyi, hogy ha erre jobban odafigyelnek, akkor a játékmenet is sokkal kellemesebb és kiegyensúlyozottabb lett volna.
Hangok, zene:
A hangokról és a zenékről annyit érdemes tudni, hogy vannak, de sok esetben inkább ne lennének! A szinkronok néha túljátszottak – bár akadnak köztük jók –, és míg a fegyverhangok elmennek, addig a zenék egyenesen a borzasztó kategóriába tartoznak. Pláne a Niva rádiójából felcsendülő, vélhetően grúz folk muzsikák, amiket szerencsére ki lehet kapcsolni egy külön gombbal, amit humorosan még főhősünk is elégedetten nyugtáz majd.
Összegzés:
A Sniper: Ghost Warrior 3 összességében egyáltalán nem lett egy rossz vagy minősíthetetlen játék, sőt kijelenthető, hogy a CI Games eddigi legjobb alkotásáról beszélhetünk, azonban süt róla, hogy ez minden próbálkozás ellenére is csak egy alacsonyabb költségvetésű projektből nőtte ki magát. Érezni a fejlesztők törekvéseit, hogy most tényleg valami nagyobb dolgot akartak, de ami újdonság lett volna, az félkész, avagy nem működik, a régi dolgok pedig továbbra is megmaradtak a középszerűségben – akárcsak a teljes végeredmény. Persze abban az esetben, ha egy jó mesterlövész FPS-t keresünk, még mindig bátran próbálkozzunk vele, hiszen okozhat néhány kellemes percet, más alternatíva pedig jelenleg úgysincs a piacon.