SG.hu
Sniper Elite 4
Kiadó: Rebellion
Fejlesztő: Rebellion
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD FX-4100 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Sniper Elite-sorozat, Sniper: Ghost Warrior-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció
Újabb szintre lépett a második világháborús mesterlövészmóka, amelynek legújabb felvonásában Karl Fairburne oldalán ezúttal a fasiszta Olaszországban kalandozhatunk egy nagyot, méghozzá egy náci titkos fegyver nyomában loholva. Sniper Elite 4 játéktesztünk következik!
A Sniper Elite-sorozat évek óta a második világháborús akciójátékok kedvelőinek egyik utolsó mentsváraként tartja a frontot a színtéren, így bár legyenek bármekkora hibái vagy hiányosságai is az első része óta hatalmas fejlődésen átesett franchise-nak, a keménymag mindig szívesen fogadta az újabb és újabb részeket. Mindez annak ellenére is igaz, hogy a második felvonás óta a Sniper Elite neve alatt nem igazán tapasztaltunk komoly fejlődést, ezáltal be kellett érnünk az apróságokkal, valamint a helyszín változásával, ám a végeredményt ennek ellenére is imádták a rajongók.
Ennek az oka többek között az lehet, hogy a Sniper: Ghost Warriort leszámítva jelenleg egyetlen olyan játék sincs a világon, ami ezt a témát ölelné fel – pláne külsőnézetes formában –, ellenben az embereket nagyon is érdekli, hogy milyen volt egykoron, a világháború idején egy mesterlövész élete. Ezt a gondolatfolyamot boncolja tovább a Sniper Elite 4 is, amely ismét csak minimális újításokkal, a szokványos gyermekbetegségekkel, ellenben a jól ismert varázslattal tárja elénk a sokak számára megunhatatlan témát. Lássuk, hogy miért szerettük és gyűlöltük is újfent a Rebellion legújabb alkotását!
A Sniper Elite 4-ben újra Karl Fairburne, a korábbi részekből megismert szövetséges katona felett vehetjük át az irányítást, aki a harmadik rész eseményei után, még 1943-ban Olaszországba utazik annak érdekében, hogy előkészítse a terepet a történelemkönyvekből ismert partraszálláshoz. Ennek érdekében csatlakozik az olasz ellenálláshoz, ahol arról értesül, hogy a fasiszta hatalom meggyengítése mellett van egy másik nagyon komoly probléma is, egészen pontosan egy, Andreas Kessler és Heinz Böhm által készített szuperfegyver, amelyet ha nem sikerül időben hatástalanítani, akkor az alapjaiban döntheti el az egész második világháború kimenetelét a Harmadik Birodalom javára.
A történet – a korábbi részekhez hasonlóan – meglepően kellemes felütéssel indít, nagyszerűen ötvözi előttünk a valódi történelmet a fikcióval, azonban komoly probléma és hiányosság vele kapcsolatban, hogy ezúttal sem lett aprólékosan kifejtve az események további alakulása, a fentiek elhangzását követően ugyanis megüresednek előttünk a pályák, és folyamatosan csak a célszemélyek likvidálására koncentrálunk, miközben a sztori egyhelyben toporog. Díjnyertes cselekményre tehát most se számítsunk – pedig milyen nagyszerű dolgokat ki lehetett volna hozni belőle –, és bár vannak kis kitérők a pályákon elszórt levelek képében, sőt nagyszerű ötlet volt a távcsővel az egyes katonákról kapott információmorzsák megjelenése is, azonban az összkép ezen a téren kicsit mégis csalódást keltő.
Szerencsére azonban a játékmenet újra elviszi a hátán a végeredményt! Ez nem meglepő annak fényében, hogy a korábbi részeket is inkább ezért, valamint a hangulat miatt szerettük meg a leginkább, és mivel a Sniper Elite 4 az alapok tekintetében túl sok újdonságot nem vonultat fel, nagy meglepetésekkel sem számolhatunk. Ennek megfelelően hősünk oldalán újra külsőnézetes harcokba bonyolódhatunk, és választhatunk, hogy a türelem magasiskoláját bemutatva távolról, egy mesterlövészpuska távcsövén keresztül végezzük majd el a piszkos munkát, vagy közelebb merészkedünk az ellenfelekhez, és egy hangtompítós pisztollyal, esetleg az elesett német bakáktól elvett fegyverekkel szállunk harcba céljainkért.
A játék sajnos ezen a téren nagyjából olyan, mint az Assassin’s Creedben a lopakodás, vagyis kezdetben megpróbálják ránk kényszeríteni a készítők a távcsöves puska használatát, valamint a csendes, kimért haladást, de újfent belebotlunk hibákba és hiányosságokba, aminek jóvoltából előbb vagy utóbb elborul az agyunk, és megpróbálunk hagyományos akciójátékokra jellemző módon érvényesülni a küldetések során.
Utóbbi oka még mindig leginkább az, hogy a játékmechanika kicsit kiegyensúlyozatlan, illetve a mesterséges intelligencia túl erőszakos, vagy éppen túl buta, miközben valódi középút nincs. Ezáltal az ellenség azonnal ránk talál, amint leadtunk egyetlen lövést, vagy eltettük láb alól a társukat, azonban amilyen realisztikus a viselkedésük az egyik oldalon, olyan hihetetlen a másikon, és ebből a kiszámíthatatlanságból fakadóan nehéz kizárólag a mesterlövészetre felépíteni minden egyes küldetést. A kiszámíthatatlan intelligenciát pedig ne úgy képzeljük el, mint a realisztikus véletlenszerűséget, hanem úgy, hogy egyszer mindent tűvé tesznek értünk a katonák, máskor pedig több bajtársuk halála után is úgy térnek vissza mindennapi teendőikhez, mintha mi sem történt volna. Ez pedig komoly probléma, de még nagyobb, hogy mindezt jelentős újdonságok nélkül igyekeztek tálalni az alkotók!
Persze apróságokkal most is találkozunk, de ezek többsége inkább finomhangolás, mint valódi újítás. Ez alól egyedüli kivétel talán a nyitott világ megjelenése, ami ebben a formában inkább csak marketingszöveg, hiszen ne úgy képzeljük el, mint például egy GTA-ban. A Sniper Elite 4-ben ugyanis inkább folyamatosan újabb pályák várnak ránk, amelyek bár valóban szabadon bejárhatók, élő és lélegző világ kapott rajtuk helyet, hovatovább a főküldetések mellett mellékes teendők, NPC-k is várnak ránk, azonban ez képtelen helyettesíteni egy ténylegesen nyílt, óriási játékteret.
Persze ez azért nem egy kifejezetten nagy negatívum, hiszen az előző rész mondhatni csőszerűen felépített helyszínei után így is azt érezhetjük majd, hogy végre szabadok vagyunk. A Sniper Elite 4-ben egyébiránt visszatér a sorozat egyik abszolút sajátosságának számító X-Ray kill cam is, azonban különösen komoly újításokat ezen a téren sem igazán várhatunk. Ennek a lényegét röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy lövéseink útját lehetőségünk nyílik nyomon követni, ezáltal a becsapódáskor egyfajta röntgenképen látjuk, hogy az ellenfeleinkbe ütköző lövedék milyen belső szerveket ért, azok milyen károsodást szenvedtek, milyen csontok törtek el közben és a többi. Bár láthatunk itt rengeteg új animációt, a lényege, a látványvilága és a megvalósítása azonban a második részben történt bemutatkozása óta vajmi keveset változott.
A Sniper Elite 4-ben egyébiránt bár nem sok haszna van, de a készítők újra alkottak nekünk többjátékos lehetőségeket, a kampányt tehát lehetőségünk nyílik átélni egy másik játékos oldalán, de sem extra küldetések, sem más egyéb nem vár ránk ezen a téren, mindössze az élményt sokszorozhatjuk meg általa. Nagyjából még ennyi haszna sincs a kompetitív lehetőségnek, amelyben az előző részből ismert játékmódok és egyebek köszönnek vissza, és bár nyilván sokan imádják – hiszen folyamatosan tele vannak a szerverek –, a gyenge mesterséges intelligencia miatt pedig van is benne potenciál, de valahogy egy lopakodós játékban még mindig feleslegesnek tűnik.
Grafika:
A Sniper Elite 4 nagy általánosságban szinte semmit sem fejlődött grafikailag a nagy elődhöz mérten, azonban ez egyáltalán nem tekinthető hátránynak, hiszen a harmadik rész korábban olyan magasra tette a mércét, hogy azt nehéz lett volna felülmúlni érdemi keretek között. Sőt mi több, a nyitottabb és nagyobb pályák miatt most még szebbnek érezhetjük majd az összképet, de nem lehet panaszkodni a helyszínek berendezettségére, sőt arra sem, hogy az alkotók milyen jól optimalizálták a végeredményt, mert bár konzolon állítólag vannak problémák, PC-n azonban a megfelelő konfiguráció mellett nem kell ilyesmitől tartanunk.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A játékban teljes egészében a korábbi részekből megismert kezelőfelület és irányíthatóság vár ránk, ezáltal a maximális letisztultság és hasznosság köszön vissza mindenhonnan, legyen szó akár karakterünk könnyed terelhetőségéről, akár a minitérkép nagyszerű használhatóságáról.
Játszhatóság: Bár a történet kellemetlenül összecsapott lett, összességében a teljes kampány nagyon kellemes hosszúságú élményekkel kecsegtet számunkra, ami mellett újra átélhetjük az egészet kooperatív módban, ha pedig kellően bele akarunk merülni, ott lesznek még a hagyományos kompetitív küzdelmek is pluszban, egyszóval a tartalomra nem lehet panasz.
Intelligencia, nehézség:
Ami viszont kiemelkedően rosszra sikeredett ismét a sorozat aktuális epizódjában, az nem más, mint a mesterséges intelligencia, amely alapjaiban nyomja rá a bélyegét a nehézségre is. Egy lopakodós játék esetében különösen lényeges, hogy ezen a téren rendben legyen egy program, azonban a Sniper Elite 4 nagyjából ugyanazokat a hibákat vonultatja fel ezen a téren, mint például a második rész, magyarán az ellenség például még mindig 10-20 méterről meghall, és fejbe lő minket, ha úgy hozza a sors. Tehát akinek már ott terhesek voltak ezek a hiányosságok, azok a negyedik részt sem tudják majd közel engedni magukhoz.
Hangok, zene:
Egyáltalán nem rossz az, amit a hangok és a zenék terén a Sniper Elite 4 felvonultat, ellenben nem is kiemelkedő, ezáltal sokan talán többet vártak mind a zenék, mind a szinkronok tekintetében. Azt persze el kell ismerni, hogy legalább a fegyverhangok és egyéb háborús zörejek nagyon rendben vannak, ami kiemelten lényeges ahhoz, hogy autentikus háborús élményeket élhessünk át.
Összegzés: A Sniper Elite 4 ezúttal sem tett mást, mint hogy bevetette azt a monopóliumát, hogy rajta kívül nincs még egy második világháborús akciójáték a piacon, amelyik a mesterlövészetre építette volna fel sajátosságait. Ennek köszönhetően a Rebellion alkotásának olyan bája és varázsa van, aminek jóvoltából azonnal képes magával ragadni bárkit, aki csak egy kicsit is fogékony a témára. Persze a játékkal vannak kisebb-nagyobb problémák, így a mesterséges intelligencia hibáira még mindig nem találunk szavakat, de a kidolgozatlan történet előtt is értetlenül állunk, ellenben a játékmenetre, illetve annak sajátosságaira továbbra sem panaszkodhatunk. Ha az előző részeket szeretted, most sem kell csalódnod, de ha hibái miatt soha nem tudtál megbarátkozni vele, akkor a nagy cimborálásra biztosan most sem kerülhet sor.
Fejlesztő: Rebellion
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD FX-4100 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Sniper Elite-sorozat, Sniper: Ghost Warrior-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció
Újabb szintre lépett a második világháborús mesterlövészmóka, amelynek legújabb felvonásában Karl Fairburne oldalán ezúttal a fasiszta Olaszországban kalandozhatunk egy nagyot, méghozzá egy náci titkos fegyver nyomában loholva. Sniper Elite 4 játéktesztünk következik!
A Sniper Elite-sorozat évek óta a második világháborús akciójátékok kedvelőinek egyik utolsó mentsváraként tartja a frontot a színtéren, így bár legyenek bármekkora hibái vagy hiányosságai is az első része óta hatalmas fejlődésen átesett franchise-nak, a keménymag mindig szívesen fogadta az újabb és újabb részeket. Mindez annak ellenére is igaz, hogy a második felvonás óta a Sniper Elite neve alatt nem igazán tapasztaltunk komoly fejlődést, ezáltal be kellett érnünk az apróságokkal, valamint a helyszín változásával, ám a végeredményt ennek ellenére is imádták a rajongók.
Ennek az oka többek között az lehet, hogy a Sniper: Ghost Warriort leszámítva jelenleg egyetlen olyan játék sincs a világon, ami ezt a témát ölelné fel – pláne külsőnézetes formában –, ellenben az embereket nagyon is érdekli, hogy milyen volt egykoron, a világháború idején egy mesterlövész élete. Ezt a gondolatfolyamot boncolja tovább a Sniper Elite 4 is, amely ismét csak minimális újításokkal, a szokványos gyermekbetegségekkel, ellenben a jól ismert varázslattal tárja elénk a sokak számára megunhatatlan témát. Lássuk, hogy miért szerettük és gyűlöltük is újfent a Rebellion legújabb alkotását!
A Sniper Elite 4-ben újra Karl Fairburne, a korábbi részekből megismert szövetséges katona felett vehetjük át az irányítást, aki a harmadik rész eseményei után, még 1943-ban Olaszországba utazik annak érdekében, hogy előkészítse a terepet a történelemkönyvekből ismert partraszálláshoz. Ennek érdekében csatlakozik az olasz ellenálláshoz, ahol arról értesül, hogy a fasiszta hatalom meggyengítése mellett van egy másik nagyon komoly probléma is, egészen pontosan egy, Andreas Kessler és Heinz Böhm által készített szuperfegyver, amelyet ha nem sikerül időben hatástalanítani, akkor az alapjaiban döntheti el az egész második világháború kimenetelét a Harmadik Birodalom javára.
A történet – a korábbi részekhez hasonlóan – meglepően kellemes felütéssel indít, nagyszerűen ötvözi előttünk a valódi történelmet a fikcióval, azonban komoly probléma és hiányosság vele kapcsolatban, hogy ezúttal sem lett aprólékosan kifejtve az események további alakulása, a fentiek elhangzását követően ugyanis megüresednek előttünk a pályák, és folyamatosan csak a célszemélyek likvidálására koncentrálunk, miközben a sztori egyhelyben toporog. Díjnyertes cselekményre tehát most se számítsunk – pedig milyen nagyszerű dolgokat ki lehetett volna hozni belőle –, és bár vannak kis kitérők a pályákon elszórt levelek képében, sőt nagyszerű ötlet volt a távcsővel az egyes katonákról kapott információmorzsák megjelenése is, azonban az összkép ezen a téren kicsit mégis csalódást keltő.
Szerencsére azonban a játékmenet újra elviszi a hátán a végeredményt! Ez nem meglepő annak fényében, hogy a korábbi részeket is inkább ezért, valamint a hangulat miatt szerettük meg a leginkább, és mivel a Sniper Elite 4 az alapok tekintetében túl sok újdonságot nem vonultat fel, nagy meglepetésekkel sem számolhatunk. Ennek megfelelően hősünk oldalán újra külsőnézetes harcokba bonyolódhatunk, és választhatunk, hogy a türelem magasiskoláját bemutatva távolról, egy mesterlövészpuska távcsövén keresztül végezzük majd el a piszkos munkát, vagy közelebb merészkedünk az ellenfelekhez, és egy hangtompítós pisztollyal, esetleg az elesett német bakáktól elvett fegyverekkel szállunk harcba céljainkért.
A játék sajnos ezen a téren nagyjából olyan, mint az Assassin’s Creedben a lopakodás, vagyis kezdetben megpróbálják ránk kényszeríteni a készítők a távcsöves puska használatát, valamint a csendes, kimért haladást, de újfent belebotlunk hibákba és hiányosságokba, aminek jóvoltából előbb vagy utóbb elborul az agyunk, és megpróbálunk hagyományos akciójátékokra jellemző módon érvényesülni a küldetések során.
Utóbbi oka még mindig leginkább az, hogy a játékmechanika kicsit kiegyensúlyozatlan, illetve a mesterséges intelligencia túl erőszakos, vagy éppen túl buta, miközben valódi középút nincs. Ezáltal az ellenség azonnal ránk talál, amint leadtunk egyetlen lövést, vagy eltettük láb alól a társukat, azonban amilyen realisztikus a viselkedésük az egyik oldalon, olyan hihetetlen a másikon, és ebből a kiszámíthatatlanságból fakadóan nehéz kizárólag a mesterlövészetre felépíteni minden egyes küldetést. A kiszámíthatatlan intelligenciát pedig ne úgy képzeljük el, mint a realisztikus véletlenszerűséget, hanem úgy, hogy egyszer mindent tűvé tesznek értünk a katonák, máskor pedig több bajtársuk halála után is úgy térnek vissza mindennapi teendőikhez, mintha mi sem történt volna. Ez pedig komoly probléma, de még nagyobb, hogy mindezt jelentős újdonságok nélkül igyekeztek tálalni az alkotók!
Persze apróságokkal most is találkozunk, de ezek többsége inkább finomhangolás, mint valódi újítás. Ez alól egyedüli kivétel talán a nyitott világ megjelenése, ami ebben a formában inkább csak marketingszöveg, hiszen ne úgy képzeljük el, mint például egy GTA-ban. A Sniper Elite 4-ben ugyanis inkább folyamatosan újabb pályák várnak ránk, amelyek bár valóban szabadon bejárhatók, élő és lélegző világ kapott rajtuk helyet, hovatovább a főküldetések mellett mellékes teendők, NPC-k is várnak ránk, azonban ez képtelen helyettesíteni egy ténylegesen nyílt, óriási játékteret.
Persze ez azért nem egy kifejezetten nagy negatívum, hiszen az előző rész mondhatni csőszerűen felépített helyszínei után így is azt érezhetjük majd, hogy végre szabadok vagyunk. A Sniper Elite 4-ben egyébiránt visszatér a sorozat egyik abszolút sajátosságának számító X-Ray kill cam is, azonban különösen komoly újításokat ezen a téren sem igazán várhatunk. Ennek a lényegét röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy lövéseink útját lehetőségünk nyílik nyomon követni, ezáltal a becsapódáskor egyfajta röntgenképen látjuk, hogy az ellenfeleinkbe ütköző lövedék milyen belső szerveket ért, azok milyen károsodást szenvedtek, milyen csontok törtek el közben és a többi. Bár láthatunk itt rengeteg új animációt, a lényege, a látványvilága és a megvalósítása azonban a második részben történt bemutatkozása óta vajmi keveset változott.
A Sniper Elite 4-ben egyébiránt bár nem sok haszna van, de a készítők újra alkottak nekünk többjátékos lehetőségeket, a kampányt tehát lehetőségünk nyílik átélni egy másik játékos oldalán, de sem extra küldetések, sem más egyéb nem vár ránk ezen a téren, mindössze az élményt sokszorozhatjuk meg általa. Nagyjából még ennyi haszna sincs a kompetitív lehetőségnek, amelyben az előző részből ismert játékmódok és egyebek köszönnek vissza, és bár nyilván sokan imádják – hiszen folyamatosan tele vannak a szerverek –, a gyenge mesterséges intelligencia miatt pedig van is benne potenciál, de valahogy egy lopakodós játékban még mindig feleslegesnek tűnik.
Grafika:
A Sniper Elite 4 nagy általánosságban szinte semmit sem fejlődött grafikailag a nagy elődhöz mérten, azonban ez egyáltalán nem tekinthető hátránynak, hiszen a harmadik rész korábban olyan magasra tette a mércét, hogy azt nehéz lett volna felülmúlni érdemi keretek között. Sőt mi több, a nyitottabb és nagyobb pályák miatt most még szebbnek érezhetjük majd az összképet, de nem lehet panaszkodni a helyszínek berendezettségére, sőt arra sem, hogy az alkotók milyen jól optimalizálták a végeredményt, mert bár konzolon állítólag vannak problémák, PC-n azonban a megfelelő konfiguráció mellett nem kell ilyesmitől tartanunk.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A játékban teljes egészében a korábbi részekből megismert kezelőfelület és irányíthatóság vár ránk, ezáltal a maximális letisztultság és hasznosság köszön vissza mindenhonnan, legyen szó akár karakterünk könnyed terelhetőségéről, akár a minitérkép nagyszerű használhatóságáról.Játszhatóság:
Bár a történet kellemetlenül összecsapott lett, összességében a teljes kampány nagyon kellemes hosszúságú élményekkel kecsegtet számunkra, ami mellett újra átélhetjük az egészet kooperatív módban, ha pedig kellően bele akarunk merülni, ott lesznek még a hagyományos kompetitív küzdelmek is pluszban, egyszóval a tartalomra nem lehet panasz.Intelligencia, nehézség:
Ami viszont kiemelkedően rosszra sikeredett ismét a sorozat aktuális epizódjában, az nem más, mint a mesterséges intelligencia, amely alapjaiban nyomja rá a bélyegét a nehézségre is. Egy lopakodós játék esetében különösen lényeges, hogy ezen a téren rendben legyen egy program, azonban a Sniper Elite 4 nagyjából ugyanazokat a hibákat vonultatja fel ezen a téren, mint például a második rész, magyarán az ellenség például még mindig 10-20 méterről meghall, és fejbe lő minket, ha úgy hozza a sors. Tehát akinek már ott terhesek voltak ezek a hiányosságok, azok a negyedik részt sem tudják majd közel engedni magukhoz.Hangok, zene:
Egyáltalán nem rossz az, amit a hangok és a zenék terén a Sniper Elite 4 felvonultat, ellenben nem is kiemelkedő, ezáltal sokan talán többet vártak mind a zenék, mind a szinkronok tekintetében. Azt persze el kell ismerni, hogy legalább a fegyverhangok és egyéb háborús zörejek nagyon rendben vannak, ami kiemelten lényeges ahhoz, hogy autentikus háborús élményeket élhessünk át.Összegzés:
A Sniper Elite 4 ezúttal sem tett mást, mint hogy bevetette azt a monopóliumát, hogy rajta kívül nincs még egy második világháborús akciójáték a piacon, amelyik a mesterlövészetre építette volna fel sajátosságait. Ennek köszönhetően a Rebellion alkotásának olyan bája és varázsa van, aminek jóvoltából azonnal képes magával ragadni bárkit, aki csak egy kicsit is fogékony a témára. Persze a játékkal vannak kisebb-nagyobb problémák, így a mesterséges intelligencia hibáira még mindig nem találunk szavakat, de a kidolgozatlan történet előtt is értetlenül állunk, ellenben a játékmenetre, illetve annak sajátosságaira továbbra sem panaszkodhatunk. Ha az előző részeket szeretted, most sem kell csalódnod, de ha hibái miatt soha nem tudtál megbarátkozni vele, akkor a nagy cimborálásra biztosan most sem kerülhet sor.