Ötvös Tibor
Méltó The Neverhood utód az Armikrog
Megjelent az Armikrog, mely a The Neverhood folytatásának is tekinthető hiszen ugyanazon gyurmás technológiával készült.
A mai világban a kalandjátékok piacát többnyire a Telltale Games sorozatai uralják és csak néha jut levegőhöz egy-egy másik alkotás (ilyen volt a Life is Strange). Persze ezen alkotások már nem nagyon sorolhatók be a klasszikus kalandjáték műfajába - legalábbis aki régen játszott ilyen alkotásokkal, az túl könnyűnek, inkább interaktív filmnek nevezi ezeket. És ha már a múltat idézzük, érdemes megemlíteni a The Neverhood-ot, mely a maga stop-motion gyurma-megoldásával kultikussá vált, ráadásul humora is sokakat a monitorok elé ragasztott.
Nos, az Armikrog ugyanazon csapat alkotása akik anno a The Neverhood (és nem mellesleg az Earthworm Jim) munkálataiért is feleltek. Ráadásul a program ismét jó példája annak, hogy azért néha érdemes a Kickstarteren adakozni. De lássuk végre a programot, ami számomra az idei év legkellemesebb csalódását jelentette. A sztori szerint Tommynaut, a gyurma világ asztronautája saját világát szeretné megmenteni és ezért keres egy bizonyos P-tonium nevű anyagot. Azonban az űrhajója lezuhan egy idegen bolygón és egyetlen társa vak kutyája, Beak Beak oldalán kénytelen egy masszív épület, az Armikrog belsejében tanyát verni, majd onnan kiszabadulni.
Az egész játékban a legjobb, hogy már az elejétől látható, mennyire nem veszi komolyan magát a program. Ettől persze nem kell megijedni, az Armikrog kellően változatos és humoros, ráadásul jó adag kihívást is jelent. Amit azonban rögtön meg kell dicsérni az a megvalósítás. Az animáció, a karakterek hangja, a környezet mind mind pazarul fest. Az alkotók remek dolgokat hoztak ki a gyurmából és már most remélem, hogy nem utoljára találkoztam ezzel a világgal.
Kalandjáték lévén az Armikrog a feladványai révén lesz igazán kellemes és szerencsére ebből akad bőven. Ráadásul nem is olyan könnyű a dolgunk, hiszen semmi nincs a szánkba rágva, Itt aztán várhatjuk, hogy csillogjon a tovább jutáshoz szükséges kar vagy hatalmas nyíl mutasson rá... semmi ilyen nincs. Egyetlen segítőnk a legtöbb szakaszon valamilyen formában jelen lévő szellem, akit a szobrára kattintva idézhetünk meg. Mond egy mondatot és ezzel le is tudta a feladatát.
Szerencsére hű ebünk is mellettünk lesz, aki számos alkalommal mutatkozik nélkülözhetetlennek főleg, hogy szó szerint más színben látja a világot. Egyetlen probléma van csupán a programmal, ez pedig a rövidsége. Egy tapasztalt kalandjátékos pár óra alatt letudja a történetet és ez kevés még akkor is, ha közben jól szórakozik. Egy szó mint száz az Armikrog számomra az év meglepetése, a The Neverhood méltó folytatása és remélem, hogy több ilyen klasszikus megoldásokkal operáló program jön majd az elkövetkezendő években.
A mai világban a kalandjátékok piacát többnyire a Telltale Games sorozatai uralják és csak néha jut levegőhöz egy-egy másik alkotás (ilyen volt a Life is Strange). Persze ezen alkotások már nem nagyon sorolhatók be a klasszikus kalandjáték műfajába - legalábbis aki régen játszott ilyen alkotásokkal, az túl könnyűnek, inkább interaktív filmnek nevezi ezeket. És ha már a múltat idézzük, érdemes megemlíteni a The Neverhood-ot, mely a maga stop-motion gyurma-megoldásával kultikussá vált, ráadásul humora is sokakat a monitorok elé ragasztott.
Nos, az Armikrog ugyanazon csapat alkotása akik anno a The Neverhood (és nem mellesleg az Earthworm Jim) munkálataiért is feleltek. Ráadásul a program ismét jó példája annak, hogy azért néha érdemes a Kickstarteren adakozni. De lássuk végre a programot, ami számomra az idei év legkellemesebb csalódását jelentette. A sztori szerint Tommynaut, a gyurma világ asztronautája saját világát szeretné megmenteni és ezért keres egy bizonyos P-tonium nevű anyagot. Azonban az űrhajója lezuhan egy idegen bolygón és egyetlen társa vak kutyája, Beak Beak oldalán kénytelen egy masszív épület, az Armikrog belsejében tanyát verni, majd onnan kiszabadulni.
Az egész játékban a legjobb, hogy már az elejétől látható, mennyire nem veszi komolyan magát a program. Ettől persze nem kell megijedni, az Armikrog kellően változatos és humoros, ráadásul jó adag kihívást is jelent. Amit azonban rögtön meg kell dicsérni az a megvalósítás. Az animáció, a karakterek hangja, a környezet mind mind pazarul fest. Az alkotók remek dolgokat hoztak ki a gyurmából és már most remélem, hogy nem utoljára találkoztam ezzel a világgal.
Kalandjáték lévén az Armikrog a feladványai révén lesz igazán kellemes és szerencsére ebből akad bőven. Ráadásul nem is olyan könnyű a dolgunk, hiszen semmi nincs a szánkba rágva, Itt aztán várhatjuk, hogy csillogjon a tovább jutáshoz szükséges kar vagy hatalmas nyíl mutasson rá... semmi ilyen nincs. Egyetlen segítőnk a legtöbb szakaszon valamilyen formában jelen lévő szellem, akit a szobrára kattintva idézhetünk meg. Mond egy mondatot és ezzel le is tudta a feladatát.
Szerencsére hű ebünk is mellettünk lesz, aki számos alkalommal mutatkozik nélkülözhetetlennek főleg, hogy szó szerint más színben látja a világot. Egyetlen probléma van csupán a programmal, ez pedig a rövidsége. Egy tapasztalt kalandjátékos pár óra alatt letudja a történetet és ez kevés még akkor is, ha közben jól szórakozik. Egy szó mint száz az Armikrog számomra az év meglepetése, a The Neverhood méltó folytatása és remélem, hogy több ilyen klasszikus megoldásokkal operáló program jön majd az elkövetkezendő években.