Ötvös Tibor
Sunset - remek kaland házvezetőnőnek lenni!
A Sunset leginkább olyan mint a The Sims: vagy imádja valaki és nem bírja befejezni a játékot vagy pár perc után kilép.
A belga Tale of Tales csapata folyamatosan olyan játékokat készít, melyek csak bizonyos rétegnek szólnak. Érdemes csak a The Path című horrorra gondolni, mely leginkább a Piroska mesék különböző változataira épített. A most megjelent Sunset szintén egyedi és csak egy szűk réteg fogja meglátni benne azt, amit képvisel a program. Én ezen rétegbe tartozom.
A Sunset 1972-ben játszódik, főszereplője pedig Angela Burns, aki egy katonai puccs után egy banánköztársaságban ragad öccsével. Hogy életben maradjon elváll egy munkát Gabriel Ortega új lakásában, mint házvezetőnő. És a Sunsetben ez nem képletes: valóban a lakás körüli teendőket kell elvégeznünk. Minden nap a lakás előtt találjuk karakterünket, aki egy monológban foglalja össze az addigi eseményeket.
Amint beérünk a lakásba, megtaláljuk a cetlit, melyen a napi teendőink vannak listázva. Ezek pedig a szokásos dolgok: felmosás, ablakpucolás, virágok locsolása, könyvek rendezgetése stb. A játékban egy óra a valóságban fél órának felel meg és összesen 44 napot kapunk. Amint elkezdünk valamit, az óra felgyorsul így ezt az időt bele kell számítani a napunkba. Azonban bármit is teszünk, 17:59-kor Angela befejezi amit csinál és elindul haza.
Két módon tudhatjuk le a napi teendőket. Az első, hogy kicsit lazsálgatva éppen időre fejezünk be mindent. A másik és jóval tanácsosabb út azonban a túlteljesítés irányába mutat. Ha mindennel időben végzünk és kicsit beszélgetünk a munkaadónkkal, akkor még ki is alakulhat valamilyen kapcsolat is: barátság vagy akár több is. Ugyanakkor a fennmaradó időt arra is használhatjuk, hogy átkutatjuk az egyre fontosabb pozícióba kerülő Ortega irodáját és érdekes dokumentumokat találhatunk.
Ennél többet nem akarok elárulni, hiszen a sztori nagyon érdekes és érdemes az egyre több házimunka mellett folyamatosan figyelemmel kísérni munkaadónk életét is. Ugyanakkor a Sunset tipikusan az egypatronos játékok sorát gyarapítja. Bármilyen utat is járunk be, a végkifejlet csak egy lehet és így igazából egy második végigjátszásnak nincs értelme.
Maga a grafika is érdekes és egyedi, melyet vagy megszeret elsőre az ember vagy nem fogja soha elfogadni. Összességében a Sunset kimondottan élvezetes játék, mely azonban nem tudta elérni azt, amit szeretett volna. Ha lenne értelme a választásainknak, ha befolyásolna ez bármit is a sztoriban és kicsit több instrukciót kapnánk a feladatokhoz akkor egy klasszikus is lehetett volna. Így csupán egy remek kalandot nyújt a Sunset.
A belga Tale of Tales csapata folyamatosan olyan játékokat készít, melyek csak bizonyos rétegnek szólnak. Érdemes csak a The Path című horrorra gondolni, mely leginkább a Piroska mesék különböző változataira épített. A most megjelent Sunset szintén egyedi és csak egy szűk réteg fogja meglátni benne azt, amit képvisel a program. Én ezen rétegbe tartozom.
A Sunset 1972-ben játszódik, főszereplője pedig Angela Burns, aki egy katonai puccs után egy banánköztársaságban ragad öccsével. Hogy életben maradjon elváll egy munkát Gabriel Ortega új lakásában, mint házvezetőnő. És a Sunsetben ez nem képletes: valóban a lakás körüli teendőket kell elvégeznünk. Minden nap a lakás előtt találjuk karakterünket, aki egy monológban foglalja össze az addigi eseményeket.
Amint beérünk a lakásba, megtaláljuk a cetlit, melyen a napi teendőink vannak listázva. Ezek pedig a szokásos dolgok: felmosás, ablakpucolás, virágok locsolása, könyvek rendezgetése stb. A játékban egy óra a valóságban fél órának felel meg és összesen 44 napot kapunk. Amint elkezdünk valamit, az óra felgyorsul így ezt az időt bele kell számítani a napunkba. Azonban bármit is teszünk, 17:59-kor Angela befejezi amit csinál és elindul haza.
Két módon tudhatjuk le a napi teendőket. Az első, hogy kicsit lazsálgatva éppen időre fejezünk be mindent. A másik és jóval tanácsosabb út azonban a túlteljesítés irányába mutat. Ha mindennel időben végzünk és kicsit beszélgetünk a munkaadónkkal, akkor még ki is alakulhat valamilyen kapcsolat is: barátság vagy akár több is. Ugyanakkor a fennmaradó időt arra is használhatjuk, hogy átkutatjuk az egyre fontosabb pozícióba kerülő Ortega irodáját és érdekes dokumentumokat találhatunk.
Ennél többet nem akarok elárulni, hiszen a sztori nagyon érdekes és érdemes az egyre több házimunka mellett folyamatosan figyelemmel kísérni munkaadónk életét is. Ugyanakkor a Sunset tipikusan az egypatronos játékok sorát gyarapítja. Bármilyen utat is járunk be, a végkifejlet csak egy lehet és így igazából egy második végigjátszásnak nincs értelme.
Maga a grafika is érdekes és egyedi, melyet vagy megszeret elsőre az ember vagy nem fogja soha elfogadni. Összességében a Sunset kimondottan élvezetes játék, mely azonban nem tudta elérni azt, amit szeretett volna. Ha lenne értelme a választásainknak, ha befolyásolna ez bármit is a sztoriban és kicsit több instrukciót kapnánk a feladatokhoz akkor egy klasszikus is lehetett volna. Így csupán egy remek kalandot nyújt a Sunset.