Ötvös Tibor
Godzilla The Game - zúzdába vele!
Nem csalódtunk a Konami munkásaiban: a Godzilla The Game kimondottan jót tesz a nevetőizmainknak.
Már az előjelek sem voltak túl biztatóak a Godzilla játék kapcsán, de a végeredmény minden várakozásunkat alulmúlja. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy ezzel a programmal akart a Konami tisztelegni az idén 60 éves monstrum előtt. Éppen ezért a Godzilla The Game az 1954-es, fekete-fehér filmmel kezdődik. Itt tanulhatjuk meg a szörny irányítását, mely nem túl bonyolult.
"Hősünk" képes ütni, taposni és egyedi módon sugarakat lőni a szájából. Ezek a mozgások éppen elegek ahhoz, hogy a Lego-kockából felépített építményeket szétzúzzuk, ugyanis többnyire ez a célunk. A cél elérése nem nehéz, csak a pontszámokat kell gyűjteni... már ha jól értettem az utasításokat. A játékot ugyanis egy japán ismerősöm tette elérhetővé és bár a menü angol nyelven is elérhető, de a játékban található szinte összes felirat japánul van.
Ettől függetlenül a külsőségek és a lényeg bőven érthető és ami vicces volt még trailereken, az szánalmas a képernyőnkön. A Godzilla The Game ugyanis egyszerűen bűn ronda. A PS2-es korszak elejét idéző grafikája és mozgáskultúrája mellett a törésmodellek teljes hiánya (háromszög alakban leszakadó épületrészek? komolyan?) és az abszolút értelmetlen játékmenet teszi még elviselhetetlenebbé a programot.
Igazából nincs is sok értelme foglalkozni a játékkal, hiszen nem ér annyit az egész. A Godzilla The Game mindenesetre arra remek példa, hogyan próbál egy patinás kiadó egy jól ismert névvel adott területen rengeteg pénzt összeszedni. Mert Japánban a programnak jobb lesz a fogadtatása mint nálunk az borítékolható. Szóval aki nem akarja nyáron kidobni az ablakon a pénzét, az hagyja a polcon a nyugati piacra szánt változatot.
Már az előjelek sem voltak túl biztatóak a Godzilla játék kapcsán, de a végeredmény minden várakozásunkat alulmúlja. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy ezzel a programmal akart a Konami tisztelegni az idén 60 éves monstrum előtt. Éppen ezért a Godzilla The Game az 1954-es, fekete-fehér filmmel kezdődik. Itt tanulhatjuk meg a szörny irányítását, mely nem túl bonyolult.
"Hősünk" képes ütni, taposni és egyedi módon sugarakat lőni a szájából. Ezek a mozgások éppen elegek ahhoz, hogy a Lego-kockából felépített építményeket szétzúzzuk, ugyanis többnyire ez a célunk. A cél elérése nem nehéz, csak a pontszámokat kell gyűjteni... már ha jól értettem az utasításokat. A játékot ugyanis egy japán ismerősöm tette elérhetővé és bár a menü angol nyelven is elérhető, de a játékban található szinte összes felirat japánul van.
Ettől függetlenül a külsőségek és a lényeg bőven érthető és ami vicces volt még trailereken, az szánalmas a képernyőnkön. A Godzilla The Game ugyanis egyszerűen bűn ronda. A PS2-es korszak elejét idéző grafikája és mozgáskultúrája mellett a törésmodellek teljes hiánya (háromszög alakban leszakadó épületrészek? komolyan?) és az abszolút értelmetlen játékmenet teszi még elviselhetetlenebbé a programot.
Igazából nincs is sok értelme foglalkozni a játékkal, hiszen nem ér annyit az egész. A Godzilla The Game mindenesetre arra remek példa, hogyan próbál egy patinás kiadó egy jól ismert névvel adott területen rengeteg pénzt összeszedni. Mert Japánban a programnak jobb lesz a fogadtatása mint nálunk az borítékolható. Szóval aki nem akarja nyáron kidobni az ablakon a pénzét, az hagyja a polcon a nyugati piacra szánt változatot.