Ötvös Tibor
Styx: Master of Shadows kritika
Sokat foglalkoztunk a Styx: Master of Shadows fejlesztésével, így most megnézzük, milyen lett a végeredmény.
Az Assassin's Creed sikerének hála a piacot elkezdték ellepni a hasonló játékmenettel rendelkező alkotások, melynek élharcosa továbbra is a Ubisoft volt (elég csak az I Am Alive vagy a Splinter Cell új részeire gondolni). A programokban közös, hogy szinte mindig a jó fiú, egy ápolt ember irányítását vehettük át. A Styx: Master of Shadows alkotói ebben a tekintetben próbáltak újítani, mikor egy 200 éves goblint tettek meg főszereplőnek.
Ezzel természetesen együtt jár az is, hogy nem a mai korban kalandozunk, hanem egy kitalált fantasy világban. Hősünk egy bérgyilkos, Styx már betöltötte a 200-at és ez nem csak a küllemén látszik meg... őszintén megmondva ott a legkevésbé. A tapasztalatának köszönhetően profin hajtja végre a kitűzött feladatokat és ez a különböző érzéseiben is megnyilvánul. Persze itt nem kell drámai vonalakra gondolni, egyszerűen csak egy gombot megnyomva bekapcsolhatjuk "Sense"-módunkat, melynek segítségével szinte minden utunkba kerülő talányról lerántjuk a leplet.
A fegyverek is a világunkhoz idomulnak. Nincsenek modern fegyverek, helyette van egy hősünkkel közel azonos idős tőrünk, mely csak addig hatásos, míg nem látnak meg minket. Szemtől szembeni harcokban teljesen esélytelenek vagyunk vele. A dobótőrök már hatásosabban, de csak a páncél nélküli ellenfelek ellen és nagyon korlátozott számban áll rendelkezésünkre. Végül pedig a homok, mellyel a fényforrásokat tudjuk kiiktatni.
A leghatásosabb fegyverünk azonban kétségtelenül a köpetünk, melyekkel különböző főzetek készülhetnek. Ezekkel megmérgezhetjük az ellenfeleinket de az irányítást is átvehetjük felettük. Ezek alkalmazásához azonban Borostyánra van szükségünk és ez a fő indok is a kalandjainkra. Ez azonban nem lesz nehéz, hiszen az ellenfelek intelligenciája nagyjából egy tavi kavicséval egyenlő.
Sajnos a játékmenetben is vannak hibák. Styx mozgása koránt sem olyan folyamatos és könnyen irányítható, mint amit mondjuk Sam Fisher esetében tapasztalhattunk. Az ugrások nagyjából fele rossz irányba történik és lezuhanunk a mélybe, illetve a perem széléhez menve hősünk nem mindig kapja el azt. A grafika is inkább elfogadható, mint gépizzasztó... röviden fogalmazva az egészről süt a budget-kategória. Éppen ezért a Styx: Master of Shadows csak a műfaj szerelmeseinek ajánlott, ám nekik most két Assassin's Creed játék is rendelkezésre áll és minden hibájukkal ellenére inkább a Unity vagy Rogue, mint a goblin.
Az Assassin's Creed sikerének hála a piacot elkezdték ellepni a hasonló játékmenettel rendelkező alkotások, melynek élharcosa továbbra is a Ubisoft volt (elég csak az I Am Alive vagy a Splinter Cell új részeire gondolni). A programokban közös, hogy szinte mindig a jó fiú, egy ápolt ember irányítását vehettük át. A Styx: Master of Shadows alkotói ebben a tekintetben próbáltak újítani, mikor egy 200 éves goblint tettek meg főszereplőnek.
Ezzel természetesen együtt jár az is, hogy nem a mai korban kalandozunk, hanem egy kitalált fantasy világban. Hősünk egy bérgyilkos, Styx már betöltötte a 200-at és ez nem csak a küllemén látszik meg... őszintén megmondva ott a legkevésbé. A tapasztalatának köszönhetően profin hajtja végre a kitűzött feladatokat és ez a különböző érzéseiben is megnyilvánul. Persze itt nem kell drámai vonalakra gondolni, egyszerűen csak egy gombot megnyomva bekapcsolhatjuk "Sense"-módunkat, melynek segítségével szinte minden utunkba kerülő talányról lerántjuk a leplet.
A fegyverek is a világunkhoz idomulnak. Nincsenek modern fegyverek, helyette van egy hősünkkel közel azonos idős tőrünk, mely csak addig hatásos, míg nem látnak meg minket. Szemtől szembeni harcokban teljesen esélytelenek vagyunk vele. A dobótőrök már hatásosabban, de csak a páncél nélküli ellenfelek ellen és nagyon korlátozott számban áll rendelkezésünkre. Végül pedig a homok, mellyel a fényforrásokat tudjuk kiiktatni.
A leghatásosabb fegyverünk azonban kétségtelenül a köpetünk, melyekkel különböző főzetek készülhetnek. Ezekkel megmérgezhetjük az ellenfeleinket de az irányítást is átvehetjük felettük. Ezek alkalmazásához azonban Borostyánra van szükségünk és ez a fő indok is a kalandjainkra. Ez azonban nem lesz nehéz, hiszen az ellenfelek intelligenciája nagyjából egy tavi kavicséval egyenlő.
Sajnos a játékmenetben is vannak hibák. Styx mozgása koránt sem olyan folyamatos és könnyen irányítható, mint amit mondjuk Sam Fisher esetében tapasztalhattunk. Az ugrások nagyjából fele rossz irányba történik és lezuhanunk a mélybe, illetve a perem széléhez menve hősünk nem mindig kapja el azt. A grafika is inkább elfogadható, mint gépizzasztó... röviden fogalmazva az egészről süt a budget-kategória. Éppen ezért a Styx: Master of Shadows csak a műfaj szerelmeseinek ajánlott, ám nekik most két Assassin's Creed játék is rendelkezésre áll és minden hibájukkal ellenére inkább a Unity vagy Rogue, mint a goblin.