Alex
Samsung Galaxy S III: megéri?
A Samsung nagyon büszke új termékére és mindent megtesz a sikeréért. Csúcskészülékhez méltón nagyon nehéz hibát találni benne.
Szeretek autóteszteket olvasni, de mindig elcsodálkozom, hogy mennyi cikk születik az emberek 99%-a által megfizethetetlen német felsőkategóriás autókról. Ezekben a több tízmilliós autócsodákban olyan dolog, hogy hiba már nem is nagyon létezik. Minden mérnöki pontossággal ki van számítva, és ha valamit hiányolni szoktak belőlük az csak az izgalom. Ugyanezt éreztem a Samsung által tesztelésre küldött Galaxy S III-nál is, főleg, hogy a cég egy fehér modellel örvendeztetett meg minket, pedig szerintem sokkal izgalmasabb az - egyébként késve érkező - hegyikristály kék színű. A mai telefonok többsége egyhangú ilyen szempontból, fekete, szürke vagy fehér, melyek közül látványosan kitűnik és ráadásul egyedi is a kék verzió.
Manapság ritka dolog, hogy egy termék megjelenése világszerte ekkora izgalmat tud okozni, főleg ha nincs rajta egy megcsócsált alma. Megfogva első élményem az volt, hogy meglepően könnyű. Számokban kifejezve nem ilyen átütő a 133 gramm, de mérete miatt pszichikailag sokkal nehezebbre számít az ember. A cég sajtóanyaga szerint a természetet követő dizájn jegyében született okostelefon egyszerű, sima műanyag tokot kapott lekerekített sarkokkal. Tapintásra határozottan nincs prémium érzetünk.
Egyetlen gombja van alul, attól balra és jobbra pedig két érintésérzékeny terület, utóbbi a vissza funkció. Kézben tartva a jobb oldalán lévő képernyőzár sajnos könnyen véletlenül is megnyomható. A karcolásálló, Gorilla Glass 2 bevonatú üveg szinte a teljes előlapot elfoglalja - kíváncsi vagyok mikor jutnak el végre a cégek a keret teljes megszüntetéséhez. Bekapcsolás után egyből a gyönyörű kijelző foglalja le érzékszerveinket. Már régen ismertek voltak specifikációi, mint az 1280×720-as felbontás és a HD SUPER AMOLED technológia, szóval inkább azzal dicsérném, hogy hatalmas a kontrasztja, gazdag színei vannak és széles betekintési szögben látható.
Ennek kiszolgálására nagyon erős processzor kell, hiszen a nagyobb felbontású képernyő több feladatot ad, főként videók lejátszásánál és a játékoknál. Épp ezért az 1.4 GHz-es négymagos CPU-t egy külön GPU segíti a grafikában, és együtt mindent megoldanak. Más kérdés, hogy jelenleg - és valószínűleg még jóideig - nincs szoftver ami kihasználná a telefonban rejlő erőt. A telepített 4.0.4-es Android révén egyből használhatjuk a Google legújabb fejlesztéseit, az alkalmazások kis gondolkozás után azonnal betöltődnek és használhatók. A TouchWiz kezelőfelület villámgyors, akadásmentes, mindig folytonos. Hét képernyőt pakolhatunk tele widgetekkel és mappákkal, és ezek akár egyszerre is láthatók.
Mint ennyiből is kiderülhetett, a GT-I9300 létrehozása terén egyszerű filozófiát követett a cég: rakjunk bele mindent, és lehetőleg mindenből a legújabbat/ legjobbat. Így ez már micro SIM kártyát használ, van benne 1 GB memória 16 GB tárhellyel (nagyobb verzió is van, de 64 GB-os microSD-kártyával is bővíthető), és ismeri a legújabb kapcsolódási szabványokat. Utóbbiaknak köszönhetően a Samsungnak lehetősége volt egy egyedi adattovábbítási módszer kidolgozására is, ami a mobil fizetéseknél ma oly gyakran hallott NFC - azaz az érintéses kapcsolat - és a vezetéknélküli internet, a Wi-Fi párosításával jött létre. Az általuk S Beamnek nevezett fájlküldés elviekben egyszerű, hiszen csak össze kell érintenünk két eszközt és utána elfogadni az átvitelt, de van egy nagy hátránya, miszerint ma még szinte használhatatlan, köszönhetően annak, hogy egy másik SIII kellene partnernek hozzá.
A másik nagy szoftveres újdonság a hangirányítás lenne, ha ez az iPhone Siri funkciójához hasonlóan nem csak angolul kiválóan, akcentus nélkül beszélők számára lenne használható. A marketinganyagok büszkén emlegetik még a kijelzőfigyelő funkciót is, ami biztosítja, hogy olvasás közben ne záródjon le a képernyő. Ezt úgy érik el, hogy az előlapi kamera tudja mikor nézünk a telefonra, tehát a legrövidebb, 15 másodperces időtartamra vehetjük a kikapcsolást, meghosszabbítva az elérhető üzemidőt. A gyakorlatban viszont van még mit alakítani ezen, mert már árnyékban is hibázik a rendszer, és roppant idegesítő állandóan visszakapcsolni, úgyhogy inkább nem is használtam ezt az opciót.
Az internetezés a megszokott Androidos élményt nyújtja (Flash támogatás természetesen van), ezen nem változtatott semmit a cég, ugyanazt látjuk, mintha PC-t használnánk. A videólejátszás a gyönyörű kijelző miatt hatalmas élmény, az alap szoftver eleget tud, nem szükséges másikat letöltenünk. A hangminőség kiváló. Külön kiemelném a szupergyors GPS-t, ami szinte azonnal tudja hol vagyunk. Zárt terekben, épületekben is működik, amivel jóval kényelmesebben használhatók a helyfüggő szolgáltatások.
A Galaxy SII-höz képest egyetlen dolog nem nőtt, a fényképezőgép megapixelszáma, de kivételesen ez nagy szerencse. A kameramodul ugyanaz a 8 megapixeles apróság, a készülék hátuljából kissé kitüremkedő optikával, felénk pedig 2 megapixeles gépszem bámul. Van benne optikai képstabilizálás, csinálhatunk HDR fotót, a vakuja erős, de ha előre tudjuk, hogy le kell fotóznunk valamit, azért még mindig inkább egy kompakt fényképezőgépet válasszunk. Videófelvételnél tud 1080p felbontást, de nincs benne lassított felvétel. Minden erősebb, nagyobb, jobb, szóval joggal kezdhetünk aggódni az üzemidő miatt. A cég mérnökei éppen ezért raktak bele elődjénél jóval nagyobb, 2100 mAh kapacitású akkumulátort, hogy ebben se szenvedjen csorbát, de azért csodát nem tudnak tenni, tehát ezt se árt nap végén micro-USB töltőre dugni.
A telefon belsejére kiváncsiaknak melegen ajánlható ez a videó (feliratozás bekapcsolható)
Mint az eddigekből kiderülhetett, nagyon addiktív telefonról van szó, nehéz megválni tőle. Egyetlen negatívuma alapvető dolog, ezért nem is a cikk elején szóltam róla, hiszen bárki megtapasztalhatja már vásárlás előtt és eldöntheti, hogy ez neki hátrány vagy sem: a méretről van szó. Mindössze cégcsoporton belüli testvére, a Note nagyobb nála (melyet már nem is telefonként pozícionálnak), illetve mostanában jön ki néhány hasonló óriás a többi Androidos gyártótól, de attól még az SIII kifejezetten nagynak számít. Lapátkezű székely férfiemberek kivételével kétkezes telefon, hiszen hüvelykujjunkkal nem érjük át a kijelzőt.
Habár nincs benne egy mindent vivő szolgáltatás amit csak ez a kütyü tud, és ami miatt mindenki vágyna rá, de műszakilag egyértelműen az elérhető csúcs, szóval ha nem érdekel minket az unalmas dizájn és napi szinten együtt tudunk élni a méretével, ez a mi telefonunk. Roppant egyszerű megszokni és használata után egy eddig jónak tartott másik készülékre ezek után már furán nézünk majd.
Szeretek autóteszteket olvasni, de mindig elcsodálkozom, hogy mennyi cikk születik az emberek 99%-a által megfizethetetlen német felsőkategóriás autókról. Ezekben a több tízmilliós autócsodákban olyan dolog, hogy hiba már nem is nagyon létezik. Minden mérnöki pontossággal ki van számítva, és ha valamit hiányolni szoktak belőlük az csak az izgalom. Ugyanezt éreztem a Samsung által tesztelésre küldött Galaxy S III-nál is, főleg, hogy a cég egy fehér modellel örvendeztetett meg minket, pedig szerintem sokkal izgalmasabb az - egyébként késve érkező - hegyikristály kék színű. A mai telefonok többsége egyhangú ilyen szempontból, fekete, szürke vagy fehér, melyek közül látványosan kitűnik és ráadásul egyedi is a kék verzió.Manapság ritka dolog, hogy egy termék megjelenése világszerte ekkora izgalmat tud okozni, főleg ha nincs rajta egy megcsócsált alma. Megfogva első élményem az volt, hogy meglepően könnyű. Számokban kifejezve nem ilyen átütő a 133 gramm, de mérete miatt pszichikailag sokkal nehezebbre számít az ember. A cég sajtóanyaga szerint a természetet követő dizájn jegyében született okostelefon egyszerű, sima műanyag tokot kapott lekerekített sarkokkal. Tapintásra határozottan nincs prémium érzetünk.
Egyetlen gombja van alul, attól balra és jobbra pedig két érintésérzékeny terület, utóbbi a vissza funkció. Kézben tartva a jobb oldalán lévő képernyőzár sajnos könnyen véletlenül is megnyomható. A karcolásálló, Gorilla Glass 2 bevonatú üveg szinte a teljes előlapot elfoglalja - kíváncsi vagyok mikor jutnak el végre a cégek a keret teljes megszüntetéséhez. Bekapcsolás után egyből a gyönyörű kijelző foglalja le érzékszerveinket. Már régen ismertek voltak specifikációi, mint az 1280×720-as felbontás és a HD SUPER AMOLED technológia, szóval inkább azzal dicsérném, hogy hatalmas a kontrasztja, gazdag színei vannak és széles betekintési szögben látható.
Ennek kiszolgálására nagyon erős processzor kell, hiszen a nagyobb felbontású képernyő több feladatot ad, főként videók lejátszásánál és a játékoknál. Épp ezért az 1.4 GHz-es négymagos CPU-t egy külön GPU segíti a grafikában, és együtt mindent megoldanak. Más kérdés, hogy jelenleg - és valószínűleg még jóideig - nincs szoftver ami kihasználná a telefonban rejlő erőt. A telepített 4.0.4-es Android révén egyből használhatjuk a Google legújabb fejlesztéseit, az alkalmazások kis gondolkozás után azonnal betöltődnek és használhatók. A TouchWiz kezelőfelület villámgyors, akadásmentes, mindig folytonos. Hét képernyőt pakolhatunk tele widgetekkel és mappákkal, és ezek akár egyszerre is láthatók.
Mint ennyiből is kiderülhetett, a GT-I9300 létrehozása terén egyszerű filozófiát követett a cég: rakjunk bele mindent, és lehetőleg mindenből a legújabbat/ legjobbat. Így ez már micro SIM kártyát használ, van benne 1 GB memória 16 GB tárhellyel (nagyobb verzió is van, de 64 GB-os microSD-kártyával is bővíthető), és ismeri a legújabb kapcsolódási szabványokat. Utóbbiaknak köszönhetően a Samsungnak lehetősége volt egy egyedi adattovábbítási módszer kidolgozására is, ami a mobil fizetéseknél ma oly gyakran hallott NFC - azaz az érintéses kapcsolat - és a vezetéknélküli internet, a Wi-Fi párosításával jött létre. Az általuk S Beamnek nevezett fájlküldés elviekben egyszerű, hiszen csak össze kell érintenünk két eszközt és utána elfogadni az átvitelt, de van egy nagy hátránya, miszerint ma még szinte használhatatlan, köszönhetően annak, hogy egy másik SIII kellene partnernek hozzá.
A másik nagy szoftveres újdonság a hangirányítás lenne, ha ez az iPhone Siri funkciójához hasonlóan nem csak angolul kiválóan, akcentus nélkül beszélők számára lenne használható. A marketinganyagok büszkén emlegetik még a kijelzőfigyelő funkciót is, ami biztosítja, hogy olvasás közben ne záródjon le a képernyő. Ezt úgy érik el, hogy az előlapi kamera tudja mikor nézünk a telefonra, tehát a legrövidebb, 15 másodperces időtartamra vehetjük a kikapcsolást, meghosszabbítva az elérhető üzemidőt. A gyakorlatban viszont van még mit alakítani ezen, mert már árnyékban is hibázik a rendszer, és roppant idegesítő állandóan visszakapcsolni, úgyhogy inkább nem is használtam ezt az opciót.
Az internetezés a megszokott Androidos élményt nyújtja (Flash támogatás természetesen van), ezen nem változtatott semmit a cég, ugyanazt látjuk, mintha PC-t használnánk. A videólejátszás a gyönyörű kijelző miatt hatalmas élmény, az alap szoftver eleget tud, nem szükséges másikat letöltenünk. A hangminőség kiváló. Külön kiemelném a szupergyors GPS-t, ami szinte azonnal tudja hol vagyunk. Zárt terekben, épületekben is működik, amivel jóval kényelmesebben használhatók a helyfüggő szolgáltatások.
A Galaxy SII-höz képest egyetlen dolog nem nőtt, a fényképezőgép megapixelszáma, de kivételesen ez nagy szerencse. A kameramodul ugyanaz a 8 megapixeles apróság, a készülék hátuljából kissé kitüremkedő optikával, felénk pedig 2 megapixeles gépszem bámul. Van benne optikai képstabilizálás, csinálhatunk HDR fotót, a vakuja erős, de ha előre tudjuk, hogy le kell fotóznunk valamit, azért még mindig inkább egy kompakt fényképezőgépet válasszunk. Videófelvételnél tud 1080p felbontást, de nincs benne lassított felvétel. Minden erősebb, nagyobb, jobb, szóval joggal kezdhetünk aggódni az üzemidő miatt. A cég mérnökei éppen ezért raktak bele elődjénél jóval nagyobb, 2100 mAh kapacitású akkumulátort, hogy ebben se szenvedjen csorbát, de azért csodát nem tudnak tenni, tehát ezt se árt nap végén micro-USB töltőre dugni.
A telefon belsejére kiváncsiaknak melegen ajánlható ez a videó (feliratozás bekapcsolható)
Mint az eddigekből kiderülhetett, nagyon addiktív telefonról van szó, nehéz megválni tőle. Egyetlen negatívuma alapvető dolog, ezért nem is a cikk elején szóltam róla, hiszen bárki megtapasztalhatja már vásárlás előtt és eldöntheti, hogy ez neki hátrány vagy sem: a méretről van szó. Mindössze cégcsoporton belüli testvére, a Note nagyobb nála (melyet már nem is telefonként pozícionálnak), illetve mostanában jön ki néhány hasonló óriás a többi Androidos gyártótól, de attól még az SIII kifejezetten nagynak számít. Lapátkezű székely férfiemberek kivételével kétkezes telefon, hiszen hüvelykujjunkkal nem érjük át a kijelzőt.
Habár nincs benne egy mindent vivő szolgáltatás amit csak ez a kütyü tud, és ami miatt mindenki vágyna rá, de műszakilag egyértelműen az elérhető csúcs, szóval ha nem érdekel minket az unalmas dizájn és napi szinten együtt tudunk élni a méretével, ez a mi telefonunk. Roppant egyszerű megszokni és használata után egy eddig jónak tartott másik készülékre ezek után már furán nézünk majd.
Látszik hogy sok 3GS-t fogott a kezében az illető... 