MTI
Luxuscikkek webes kalózok hálójában
Újabb sztereotípiával kell végleg leszámolnunk: nemcsak az az áru kínai, amely olcsó és silány minőségű. A Reuters brit hírügynökség tudósítása egy különleges világba enged bepillantást, munkatársai részben Kantonban, részben pedig az Egyesült Államokban igyekeztek nyomon követni hamisított luxuscikkek internetes megrendeléseinek útját - a gyártóbázistól a fogyasztókig.
Hogy miről lehet felismerni egy hamisított Louis Vuitton-táskát? Árulkodó jel lehet például, ha az újrahasznosított csomagoláson jól olvasható, hogy valamikor ceruzaelemek szállítására szolgált. És az sem túl biztató, ha a doboz belsejében ehhez még további figyelmeztetések kapcsolódnak - "Vigyázat, kénsavat tartalmaz!" vagy "Mérgező, súlyos égési sérülést okozhat". Ezek a feliratok valahogy nem illenek a világ egyik legismertebb luxusmárkájához. Maga a sötétbarna táska azonban teljesen úgy nézett ki, mint az igazi: fonott pánttal, sárgaréz díszítéssel és végigfutó Louis Vuitton-felirattal. A hírügynökség tudósítója kifejezetten abból a célból rendelte meg a www.ericwhy.com címen elérhető weboldalról, hogy a nyilvánosság előtt is feltárulhasson a hamisított áruk internetes értékesítésének egyik bejáratott útvonala.
A kantoni székhelyű Ericwhy weboldala szerint termékei "dizájnerek ihlette alternatívaként" kerülnek forgalomba, ezzel egyúttal a jogi felelősséget is igyekeznek elhárítani a táskák eredetiségét illetően. Az Egyesült Államok bűnüldöző hatóságai ennek ellenére törvényen kívülinek tekintik a weboldalt - egy sor másikkal egyetemben, amelyek káprázatos ruhákat, elektronikai cikkeket, cipőket, órákat vagy éppen gyógyszereket forgalmaznak -, és kemény fellépést terveznek velük szemben.
A hamisítványok internetes kereskedelme alaposan megugrott az elmúlt években. Az OECD becslése alapján a hamis védjegyekkel világszerte forgalomba került áruk összesített értéke a 2001-ben regisztrált 100 milliárd dollárról 2007-re már 250 milliárd dollárra nőtt, és ezen belül igen jelentős az internetes kereskedelem részaránya. Az amerikai vámhatóság illetékese szerint maga a probléma régebbi keletű, az internet csupán átformálta a jelenséget bonyolultabbá és még kiterjedtebbé téve azt, így a hamisított cikkek forgalmazása már nem csupán az utcai árusítás révén indít támadást egész iparágak ellen.
A www.ericwhy.com kínálatában mintegy 1800 Louis Vuitton-utánzat található, a próbaként megrendelt darab ára 122 dollár (mintegy 24 000 forint) volt, és ehhez járult még a 40 dolláros szállítási díj - olcsónak tehát semmiképpen sem lehet nevezni. Igaz, egy washingtoni hivatalos kereskedésben egy hasonló táska átszámítva akár 200 000 forintba is belekerülhet. Az online rendelés bonyolítása szabályszerűen zajlott. A cím- és hitelkártya-információk megadása után e-mailben jött a visszaigazolás, majd a gyorsposta azonosító száma, hogy végigkövethető legyen a szállítmány útja. A táska hat nap alatt tette meg a Kanton és Washington közötti utat - megérkezésekor is erős bőrszagot árasztva -, egy dolog viszont semmiképpen sem stimmelt a valódinak tűnő Louis Vuitton-logó dacára: az angol nyelvű használati útmutató nyelvi hibáról árulkodott.
Hol másutt mondhatnák meg egy táskáról, hogy tényleg hamisított-e, ha nem ott, ahol a valódiakat árulják? "Mi ilyet nem árulunk, csak a nálunk forgalmazott termékekről nyújtunk felvilágosítást" - hangzott a fagyos, elutasító válasz az eredetiséget firtató riporteri kérdésre az elegáns szaküzlet munkatársától a Washington melletti Chevy Chase-ben. Vagyis a jelek szerint a gyártó előír forgalmazó partnerei számára egyfajta viselkedést: még a látszatát is kerülni kell annak, hogy a Louis Vuitton-cikkek hamisíthatók Sokat árthat ugyanis egy márka kizárólagosságot előnyben részesítő presztízsének, ha kiderül, hogy az exkluzív cikkek hamisítványok formájában is könnyen hozzáférhetők.
Tavaly az Egyesült Államok vám- és más bűnüldöző szervei közel 15 000 darab hamisított terméket foglaltak le, 80 százalékuk Kínából származott. A szórakoztatóelektronikai cikkek és a lábbelik után a táskák a harmadik helyet foglalták el az elkobzott áruk kétes dicsőséggel járó népszerűségi listáján. Az 1980-as években az olcsó munkaerő lehetőségét felismerve egy sor multinacionális cég helyezte át termékeinek gyártását Kínába, a tengerparti tartományokba. A Kantontól egyórányi autóútra eső Siling a bőripar központja lett. Az 1990-es években a kihelyezett gyártást folytató üzemek szomszédságában a termékek hamis változatainak előállítására szakosodott, kis költségvetésű műhelyek telepedtek meg. Ma a Silingben készülő bőráruk java a hamisítványok piacán talál gazdára.
Ezek a műhelyek alkalmanként célzott rendőrségi razziák helyszínei, hisz az üzletágban a viszonylag alacsony kockázat miatt a szervezett bűnözői csoportok is látnak fantáziát. Csou Se magándetektív a luxusmárkák megbízásából adatokat gyűjt: órákat tölt azzal, hogy megfigyelje, videofelvételeken rögzítse a gyanús rakományokat szállító teherautókat, feltérképezze azokat a raktárakat és üzemeket, amelyek egy rendőrségi rajtaütés esetén bizonyítékokkal szolgálhatnak a tevékenység illegális voltára. A műhelyek igazi luxuscikkeket készítenek, az ipari kémkedés minden eszközét csatasorba állítva: a fémdíszítésektől a monogramig minden Louis Vuitton-táska Kínában készül, majd egy Kanton melletti repülőtérről a kis műhelyek termékei útnak indulnak a legkülönbözőbb világtájak felé.
A repülőtérhez közeli piac szakértők szerint a világ hamisított bőrtermékeinek nagykereskedelmi centruma. Hamis Louis Vuitton-, Gucci-, Prada- és Hermes-táskákkal csordultig megtöltött üzletek foglalják el az öt futballpályányi kereskedelmi területet. Kisebb üzletek kiegészítő termékeket kínálnak, hamisított papírtasakokat vagy katalógusokat. Az egyik nagykereskedő - Uruguayból - a fél világot átutazta azért, hogy közvetlen kereskedelmi kapcsolatot építsen ki a helyszínen, miután egy nagybani online vásárlásra alaposan ráfizetett: nem a megrendelt árut kapta meg kínai szállítójától. Mint elmondta a hírügynökségnek, olyan üzemet keresett, amelyik képes 500 darab - hamis - aktatáskát legyártani a számára. Ezeket egy argentínai "megállóval" tervezte Uruguayba juttatni, kevésbé gyanús ugyanis, ha az áru nem közvetlenül Kínából érkezik.
Hogy miről lehet felismerni egy hamisított Louis Vuitton-táskát? Árulkodó jel lehet például, ha az újrahasznosított csomagoláson jól olvasható, hogy valamikor ceruzaelemek szállítására szolgált. És az sem túl biztató, ha a doboz belsejében ehhez még további figyelmeztetések kapcsolódnak - "Vigyázat, kénsavat tartalmaz!" vagy "Mérgező, súlyos égési sérülést okozhat". Ezek a feliratok valahogy nem illenek a világ egyik legismertebb luxusmárkájához. Maga a sötétbarna táska azonban teljesen úgy nézett ki, mint az igazi: fonott pánttal, sárgaréz díszítéssel és végigfutó Louis Vuitton-felirattal. A hírügynökség tudósítója kifejezetten abból a célból rendelte meg a www.ericwhy.com címen elérhető weboldalról, hogy a nyilvánosság előtt is feltárulhasson a hamisított áruk internetes értékesítésének egyik bejáratott útvonala.A kantoni székhelyű Ericwhy weboldala szerint termékei "dizájnerek ihlette alternatívaként" kerülnek forgalomba, ezzel egyúttal a jogi felelősséget is igyekeznek elhárítani a táskák eredetiségét illetően. Az Egyesült Államok bűnüldöző hatóságai ennek ellenére törvényen kívülinek tekintik a weboldalt - egy sor másikkal egyetemben, amelyek káprázatos ruhákat, elektronikai cikkeket, cipőket, órákat vagy éppen gyógyszereket forgalmaznak -, és kemény fellépést terveznek velük szemben.
A hamisítványok internetes kereskedelme alaposan megugrott az elmúlt években. Az OECD becslése alapján a hamis védjegyekkel világszerte forgalomba került áruk összesített értéke a 2001-ben regisztrált 100 milliárd dollárról 2007-re már 250 milliárd dollárra nőtt, és ezen belül igen jelentős az internetes kereskedelem részaránya. Az amerikai vámhatóság illetékese szerint maga a probléma régebbi keletű, az internet csupán átformálta a jelenséget bonyolultabbá és még kiterjedtebbé téve azt, így a hamisított cikkek forgalmazása már nem csupán az utcai árusítás révén indít támadást egész iparágak ellen.
A www.ericwhy.com kínálatában mintegy 1800 Louis Vuitton-utánzat található, a próbaként megrendelt darab ára 122 dollár (mintegy 24 000 forint) volt, és ehhez járult még a 40 dolláros szállítási díj - olcsónak tehát semmiképpen sem lehet nevezni. Igaz, egy washingtoni hivatalos kereskedésben egy hasonló táska átszámítva akár 200 000 forintba is belekerülhet. Az online rendelés bonyolítása szabályszerűen zajlott. A cím- és hitelkártya-információk megadása után e-mailben jött a visszaigazolás, majd a gyorsposta azonosító száma, hogy végigkövethető legyen a szállítmány útja. A táska hat nap alatt tette meg a Kanton és Washington közötti utat - megérkezésekor is erős bőrszagot árasztva -, egy dolog viszont semmiképpen sem stimmelt a valódinak tűnő Louis Vuitton-logó dacára: az angol nyelvű használati útmutató nyelvi hibáról árulkodott.Hol másutt mondhatnák meg egy táskáról, hogy tényleg hamisított-e, ha nem ott, ahol a valódiakat árulják? "Mi ilyet nem árulunk, csak a nálunk forgalmazott termékekről nyújtunk felvilágosítást" - hangzott a fagyos, elutasító válasz az eredetiséget firtató riporteri kérdésre az elegáns szaküzlet munkatársától a Washington melletti Chevy Chase-ben. Vagyis a jelek szerint a gyártó előír forgalmazó partnerei számára egyfajta viselkedést: még a látszatát is kerülni kell annak, hogy a Louis Vuitton-cikkek hamisíthatók Sokat árthat ugyanis egy márka kizárólagosságot előnyben részesítő presztízsének, ha kiderül, hogy az exkluzív cikkek hamisítványok formájában is könnyen hozzáférhetők.
Tavaly az Egyesült Államok vám- és más bűnüldöző szervei közel 15 000 darab hamisított terméket foglaltak le, 80 százalékuk Kínából származott. A szórakoztatóelektronikai cikkek és a lábbelik után a táskák a harmadik helyet foglalták el az elkobzott áruk kétes dicsőséggel járó népszerűségi listáján. Az 1980-as években az olcsó munkaerő lehetőségét felismerve egy sor multinacionális cég helyezte át termékeinek gyártását Kínába, a tengerparti tartományokba. A Kantontól egyórányi autóútra eső Siling a bőripar központja lett. Az 1990-es években a kihelyezett gyártást folytató üzemek szomszédságában a termékek hamis változatainak előállítására szakosodott, kis költségvetésű műhelyek telepedtek meg. Ma a Silingben készülő bőráruk java a hamisítványok piacán talál gazdára.
Ezek a műhelyek alkalmanként célzott rendőrségi razziák helyszínei, hisz az üzletágban a viszonylag alacsony kockázat miatt a szervezett bűnözői csoportok is látnak fantáziát. Csou Se magándetektív a luxusmárkák megbízásából adatokat gyűjt: órákat tölt azzal, hogy megfigyelje, videofelvételeken rögzítse a gyanús rakományokat szállító teherautókat, feltérképezze azokat a raktárakat és üzemeket, amelyek egy rendőrségi rajtaütés esetén bizonyítékokkal szolgálhatnak a tevékenység illegális voltára. A műhelyek igazi luxuscikkeket készítenek, az ipari kémkedés minden eszközét csatasorba állítva: a fémdíszítésektől a monogramig minden Louis Vuitton-táska Kínában készül, majd egy Kanton melletti repülőtérről a kis műhelyek termékei útnak indulnak a legkülönbözőbb világtájak felé.
A repülőtérhez közeli piac szakértők szerint a világ hamisított bőrtermékeinek nagykereskedelmi centruma. Hamis Louis Vuitton-, Gucci-, Prada- és Hermes-táskákkal csordultig megtöltött üzletek foglalják el az öt futballpályányi kereskedelmi területet. Kisebb üzletek kiegészítő termékeket kínálnak, hamisított papírtasakokat vagy katalógusokat. Az egyik nagykereskedő - Uruguayból - a fél világot átutazta azért, hogy közvetlen kereskedelmi kapcsolatot építsen ki a helyszínen, miután egy nagybani online vásárlásra alaposan ráfizetett: nem a megrendelt árut kapta meg kínai szállítójától. Mint elmondta a hírügynökségnek, olyan üzemet keresett, amelyik képes 500 darab - hamis - aktatáskát legyártani a számára. Ezeket egy argentínai "megállóval" tervezte Uruguayba juttatni, kevésbé gyanús ugyanis, ha az áru nem közvetlenül Kínából érkezik.
