Egy avignoni médiakonferencián kulturális és gazdasági szakemberek a jövő online mikrofizetési és tartalomszolgáltató megoldásairól vitatkoztak. Számos javaslat felmerült, de áttörést még nem sikerült elérni.

Az internet egyszerre jelent áldást és átkot a kulturális alkotások tulajdonosainak. Egyrészt rendkívül gyorsan és nagyon sok emberhez juthatnak el a műveik, másrészt a világháló miatt megnőtt a kalózmásolatok száma. Ugyan sok művész örül annak, hogy az internet miatt nem kell galériákkal vagy kiadókkal megállapodnia, ezáltal több pénz marad a zsebében, de az önállósodásnak is megvannak a hátrányai, például a piaci viszonyoknak való kiszolgáltatottság.

Franciaországra sokan a mai napig a kultúra mecénásaként tekintenek és ez bizonyos mértékig így is van. Az állam sok pénzt áldoz a kultúrára, ugyanakkor a módszerek meglehetősen vitatottak. Példa erre, hogy nemrég kiadtak egy zenei kártyát, amelynek célja a legális letöltések növelése. A kártya segítségével a 12 és 25 év közötti emberek féláron vásárolhatják meg az online elérhető dalokat. A program 25 millió euróba kerül az adófizetőknek. A másik oldalról viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni a Loi HADOPI-modellt sem, amelyet világszerte számos bírálat ért és amelynek lényege, hogy két felszólítás után korlátozzák vagy blokád aláveszik a renitens fájlcserélő internetelérését.

Avignonban két tanácsadó cég ismertette a javaslatait. Az Ernst & Young a mikrofizetési rendszerek mellett foglalt állást. Bruno Perin, az Ernst & Young partnere szerint ahhoz, hogy ezek a megoldások működőképesek legyenek két feltételnek is teljesülnie kell. Az első, hogy a kínálatot fel kell osztani és ezáltal a felhasználók igényeire kell szabni, mivel a mai internetezők szeretik maguk összeállítani tartalomcsomagjaikat. Emellett a fizetési folyamatot is a jelenleginél sokkal egyszerűbbé és biztonságosabbá kell tenni.

Jó példa erre az Ausztráliában alkalmazott és bevált Payclick rendszer, ahol a felhasználónak csak egyszer kell megadnia bankkártya-adatait, később csak elegendő a Payclick ikonra kattintania és a vásárlás, illetve az összeg levonása a számlájáról már automatikusan történik. Vagyis soha többet nem kell megadnia az adatait. Ez nem csak gyorsabbá, hanem jóval biztonságosabbá is teszi az ügyintézést, hiszen csökken az adathalászat veszélye. Ezenkívül van még egy probléma: a tranzakciós díjak túl magasak. Jelenleg egy dollár átutalására átlagosan 20 centnyi tranzakciós díj jut. A szakember azt javasolta, hogy a lapkiadóknál ez az összeg legyen csak 0,05 dollár és a vásárlási érték 5 százaléka.

Az Ernst & Younghoz képest a Bain & Company tanácsadó vállalat sokkal kevésbé bízik a felhasználók fizetési hajlandóságában. A társaság képviselői ezt egy friss felmérésükkel magyarázták, amit hat országban végeztek el és amelyből kiderült: csupán a megkérdezettek tíz százaléka lenne hajlandó fizetni az internetes tartalmakért. Az Egyesült Államok és Dél-Korea ugyanakkor kivételt jelenthet, mivel ott különösen népszerűek például az elektronikus könyvek, Európa azonban kicsit lassabban reagál ezekre a folyamatokra.

"A szerzők ideális pozícióban vannak ahhoz, hogy profitáljanak a digitális korszakból" - jegyezte meg Patrick Béhar, a Bain & Company tanácsadója. A szakember úgy vélte: különösen a bestseller-írók vannak jó helyzetben, mivel nem kell kiadókkal leszerződniük, így jelentős összeget takaríthatnak meg és szabadon köthetnek szerződéseket. Paul Coelhót említette példaként, aki a könyvei egy részére vonatkozó exkluzív online terjesztési megállapodást kötött az Amazonnal, Ian McEwan pedig a Rosetta Books elektronikus könyvkiadóval állapodott meg.

A megoldást az jelentheti, ha a kiadók nem ragaszkodnak görcsösen a régi üzleti modellekhez, hanem újakat találnak ki és alkalmaznak. Ilyen lehet például, ha egy gyerekkönyv-kiadó egyúttal számítógépes játékokat vagy interaktív ajánlatokat is felvesz a kínálatába.