Olaszországban ritkaságszámba megy az a világszerte egyre megszokottabb látvány, hogy valaki egy kávézóban vagy más nyilvános helyen használja laptopját, e-könyvét vagy hasonló eszközét - nagyon kevés ugyanis az olyan hely, ahol működik a drót nélküli netes kommunikáció.

Egy 2006-os belügyminiszteri rendelet értelmében fényképes dokumentummal kell igazolnia magát annak, aki nyilvános hot-spot igénybevételével akar internetezni - és a dokumentumot le is kell másolni -, az adott hely üzemeltetőjének pedig előzetesen hatósági engedélyt kell szereznie, ha ilyen szolgáltatást akar nyújtani. Az ez év végén lejáró, de tetszés szerint meghosszabbítható hatályú rendeletet annak idején a terrorizmus fellángolásának veszélyétől tartva hozták meg, nem sokkal a londoni merényletek után.

Eredménye eddig főleg az volt, hogy csak nagyon kevés szolgáltató vállalta fel a bürokratikus procedúrát, így a szabad "wifizés" leginkább csak a nagyvárosokban létezik, ott is messze elmaradva más fejlett országoktól. A "net felszabadítását" elvben egyaránt támogatják a kormánypárti és az ellenzéki törvényhozók, a múlt héten a kormány elé is került az ez ügyben kidolgozott javaslat, de döntés nem született róla.

Az olasz sajtó értesülései szerint azt a jelenlegi belügyminisztérium stábja sem támogatja, hogy mindenki csak úgy névtelenül és ellenőrizhetetlenül netezgessen: a kompromisszum állítólag az lenne, hogy a jövőben a mobilja sim-kártyájával azonosítsa magát az, aki egy hot-spoton keresztül akar feljutni a hálóra. Rossz nyelvek szerint érdemi változás akkor lesz majd e téren, ha az Olaszországban működő, egyelőre a drótos kommunikációból is szépen profitáló távközlési társaságok is úgy akarják.