Berta Sándor
Számítógépek szociálisan rászorulóknak
Egy hamburgi házaspár megunta, hogy a hatóságok nem segítik a legszegényebb emberek számítógéphez jutását.
Az 58 éves Horst Matzen és felesége, Angelika akár azt is mondhatnák a rászorulóknak: megajándékozlak a világra nyíló kapukkal. Valójában ezt is teszik, hiszen a világ ebben az esetben az internet, míg az oda nyíló kapu a számítógép. A házaspár Hamburg keleti részén él és azzal foglalkozik, hogy az egyszerű magánszemélyek, üzletemberek és cégek által felajánlott használt számítógépekből és alkatrészekből működőképes konfigurációt állítson össze a leginkább rászoruló családoknak.
A polcokon winchesterek, kábelek, memóriamodulok, processzorok, alaplapok és más részegységek sorakoznak pontos sorrendben, külön kategóriákra bontva. Horst és Angelika maguk is a Hartz IV-be tartoznak. A férfi egykor egy kieli cégnél dolgozott szaniterárucikk-szerelőként, majd építéseken és temetőkertészként dolgozott. Később közösen teaboltot nyitottak, de az üzlet nem ment jól, így 2008-ban Hamburgba költöztek és egy cégnél helyezkedtek el, ahonnan később egyszerre rúgták ki őket.
A Matzen-család ezután vágott bele a szociális alapon működő használt PC-üzletbe. Aki szeretne olcsón számítógéphez jutni, az a honlapjukról letölt egy igénylőlapot, ráírja a telefonszámát, majd azt elküldi postán vagy elfaxolja a címükre. Ezután pedig vár. A kész konfigurációkat mindig péntekenként lehet átvenni. A szerencséseket az előtte két nappal értesítik. Hetente általában 10-12 PC talál gazdára, ez mindig attól függ, hogy Horst hány gépet tud összerakni és letesztelni. A férfi még abban a korszakban nőtt fel, amikor a hardverek értékesek, ritkák és tartósak voltak. 1986-ban vásárolta meg első Commodore 64-esét. A garanciaidő lejártával a készülék tönkrement, de Horst megjavította. Azóta is ott áll a vendégszobában.
A házaspár a Hamburgi Számítógép-Adomány Egyesületet június végén jegyeztette be, de a program már 2009 óta működik. Tavaly 215, idén eddig pedig 383 kérvényt dolgoztak fel. Honlapjukon hivatalosan dokumentálnak minden egyes kiadott számítógépet és azok pontos felszereltségét. S hogy kiknek kellenek a számítógépek? Nos, a kérvényezők felének nem, lévén sokan meg sem jelennek a pénteki találkozón és még csak értesítést sem küldenek. Persze vannak olyanok is, akik annyira meghatódnak a segítségtől, hogy szóhoz sem tudnak jutni, de az ajtóban azért otthagynak egy doboz kávét. Mert nekik aznap épp arra tellett.
A német állam hivatalos álláspontja az, hogy a szociálisan rászorulók számára nem feltétlenül szükséges az életvitelhez egy számítógép. Az információk fogadására bőven megfelel egy televízió és egy rádió is. Egy észak-rajna-vesztfáliai hivatal például ezzel az indokkal utasította el egy segélyre szoruló nő PC-kérelmét. A nő ugyan megtámadta a döntést, bírósághoz fordult, de az elutasította a beadványát és helybenhagyta a határozatot.
Mind Horst, mind Angelika természetesen munkát keres az önkéntes segítségnyújtása mellett. Ha ezt nem tennék, automatikusan megkurtítanák a segélyüket. Angelika egy számítógépes tanfolyamra iratkozott be, de 53 évesen nem sok esélye van állás találni. A szerelőhelyiség bérleti díját egy belgiumi segítő finanszírozza, az illető havonta 60 eurót utal át a házaspárnak, de csak az év végéig. Horst két euróért számítógép-szerelői tanfolyamot tart. A jelentkezők megismerkedhetnek a PC-kkel, megtanulják, hogy miként szereljék ki és be az alkatrészeket, illetve hogyan állapítsák meg a problémák forrását. S közben álmodozik arról, hogy milyen jó lenne, ha egész Németországra kiterjeszthetné a hálózatát. Persze tisztában van a realitásokkal.
"58 éves vagyok, engem már senki sem fog alkalmazni. Éppen ezért valamit csinálnom kell, ha nem akarok elbutulni öreg koromra" - szögezte le. Így hát segít másokon - az állam és a gazdagok helyett is.
Az 58 éves Horst Matzen és felesége, Angelika akár azt is mondhatnák a rászorulóknak: megajándékozlak a világra nyíló kapukkal. Valójában ezt is teszik, hiszen a világ ebben az esetben az internet, míg az oda nyíló kapu a számítógép. A házaspár Hamburg keleti részén él és azzal foglalkozik, hogy az egyszerű magánszemélyek, üzletemberek és cégek által felajánlott használt számítógépekből és alkatrészekből működőképes konfigurációt állítson össze a leginkább rászoruló családoknak.
A polcokon winchesterek, kábelek, memóriamodulok, processzorok, alaplapok és más részegységek sorakoznak pontos sorrendben, külön kategóriákra bontva. Horst és Angelika maguk is a Hartz IV-be tartoznak. A férfi egykor egy kieli cégnél dolgozott szaniterárucikk-szerelőként, majd építéseken és temetőkertészként dolgozott. Később közösen teaboltot nyitottak, de az üzlet nem ment jól, így 2008-ban Hamburgba költöztek és egy cégnél helyezkedtek el, ahonnan később egyszerre rúgták ki őket.
A Matzen-család ezután vágott bele a szociális alapon működő használt PC-üzletbe. Aki szeretne olcsón számítógéphez jutni, az a honlapjukról letölt egy igénylőlapot, ráírja a telefonszámát, majd azt elküldi postán vagy elfaxolja a címükre. Ezután pedig vár. A kész konfigurációkat mindig péntekenként lehet átvenni. A szerencséseket az előtte két nappal értesítik. Hetente általában 10-12 PC talál gazdára, ez mindig attól függ, hogy Horst hány gépet tud összerakni és letesztelni. A férfi még abban a korszakban nőtt fel, amikor a hardverek értékesek, ritkák és tartósak voltak. 1986-ban vásárolta meg első Commodore 64-esét. A garanciaidő lejártával a készülék tönkrement, de Horst megjavította. Azóta is ott áll a vendégszobában.
A házaspár a Hamburgi Számítógép-Adomány Egyesületet június végén jegyeztette be, de a program már 2009 óta működik. Tavaly 215, idén eddig pedig 383 kérvényt dolgoztak fel. Honlapjukon hivatalosan dokumentálnak minden egyes kiadott számítógépet és azok pontos felszereltségét. S hogy kiknek kellenek a számítógépek? Nos, a kérvényezők felének nem, lévén sokan meg sem jelennek a pénteki találkozón és még csak értesítést sem küldenek. Persze vannak olyanok is, akik annyira meghatódnak a segítségtől, hogy szóhoz sem tudnak jutni, de az ajtóban azért otthagynak egy doboz kávét. Mert nekik aznap épp arra tellett.
A német állam hivatalos álláspontja az, hogy a szociálisan rászorulók számára nem feltétlenül szükséges az életvitelhez egy számítógép. Az információk fogadására bőven megfelel egy televízió és egy rádió is. Egy észak-rajna-vesztfáliai hivatal például ezzel az indokkal utasította el egy segélyre szoruló nő PC-kérelmét. A nő ugyan megtámadta a döntést, bírósághoz fordult, de az elutasította a beadványát és helybenhagyta a határozatot.Mind Horst, mind Angelika természetesen munkát keres az önkéntes segítségnyújtása mellett. Ha ezt nem tennék, automatikusan megkurtítanák a segélyüket. Angelika egy számítógépes tanfolyamra iratkozott be, de 53 évesen nem sok esélye van állás találni. A szerelőhelyiség bérleti díját egy belgiumi segítő finanszírozza, az illető havonta 60 eurót utal át a házaspárnak, de csak az év végéig. Horst két euróért számítógép-szerelői tanfolyamot tart. A jelentkezők megismerkedhetnek a PC-kkel, megtanulják, hogy miként szereljék ki és be az alkatrészeket, illetve hogyan állapítsák meg a problémák forrását. S közben álmodozik arról, hogy milyen jó lenne, ha egész Németországra kiterjeszthetné a hálózatát. Persze tisztában van a realitásokkal.
"58 éves vagyok, engem már senki sem fog alkalmazni. Éppen ezért valamit csinálnom kell, ha nem akarok elbutulni öreg koromra" - szögezte le. Így hát segít másokon - az állam és a gazdagok helyett is.
