Berta Sándor
A zeneipar nem akar kulturális átalánydíjat
Nemzetközi szakemberek és a zeneipar képviselői azon vitatkoztak egy bécsi konferencián, hogy vajon mennyire jelentene megoldást a fájlcserélésre a kulturális átalánydíjak bevezetése.
Peter Jenner brit zenei menedzser markánsan kiállt egy ilyen konstrukció mellett, mivel úgy látja, hogy így mindenki számára megfizethetővé válhat a zeneszámok csereberélése. A zeneipari képviselői ugyanakkor úgy látják, hogy egy ilyen "kötelező licenccel" senki sem nyerhetne, ők pedig legkevésbé sem. "Nyilvánvalóan nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy jelenleg nagyon nehéz rávenni az embereket arra, hogy fizessenek az internetes tartalmakért" - jelentette ki Peter Jenner, a Pink Floyd és a The Clash egykori menedzsere a konferencián.
A szakember hozzátette, hogy az általa javasolt kereken 2 fontos havi letöltési átalánydíjat az internetszolgáltatók szedhetnék be és bőségesen kárpótolná a fájlcserélés miatt a zenei művek szerzői jogi tulajdonosait. Ezzel a megoldással csak Nagy-Britanniában évente 1,2 milliárd font plusz bevételt lehetne beszedni. Ez jóval nagyobb pénz a jelenleg zenei eladásokból befolyó összegeknél. Jenner ugyanakkor elismerte, hogy a megoldás nehezen megvalósítható állami segítség nélkül, de mivel a szerzői jogvédelem biztosítása is a törvényalkotók feladata, így a felhasználóknak mindenképpen meg kellene adni az esélyt, hogy választhassanak egy valódi legális alternatívát is a fájlcserélés mellett.
Egy nemzetközileg elfogadott kulturális átalánydíj kidolgozása és bevezetése eddig a zeneipar ellenállásán bukott meg. Richard Mollet, a Brit Zeneipari Szövetség (BPI) szóvivője elmondta, hogy nem ellenzik a megoldást, de viszont nem támogatják a kényszerlicencek bevezetését sem. Márpedig a kulturális átalánydíj az lenne.
Mollet egyúttal felhívta a figyelmet a Spotify és a We7 brit streamingszolgáltatások sikerességére, amit a hatékony licencmegállapodások tettek lehetővé. A két megoldásnak köszönhetően több, mint 240 százalékos pluszbevétel jelent meg a kiadók költségvetésében. A szóvivő leszögezte, hogy nem akarják azonban, hogy az egyik bevételi lehetőség kioltsa a másikat. A kulturális átalánydíj bevezetése ugyanis azt a veszélyt hordozná magában, hogy elzáródnak az egyéb terjesztési útjaik. Ezt pedig nem engedhetik meg maguknak, hiszen még mindig sokan vásárolnak zenei CD-ket. Ráadásul egy kulturális átalánydíj bevezetése és alkalmazása jogilag is problémás is lehet.
Jenner badarságnak nevezte Mollet indokait és azzal érvelt, hogy a Radiohead zenekar 2007-ben az In Rainbows albumával megmutatta, hogy valaki úgyis meghódíthatja a slágerlistákat, hogy a felhasználókra bízza mennyit fizetnek a kiadványáért. "Az internetes zenehasználat jelenti a 21. század rádióját. A rádiólicenceket is törvényileg szabályozták, nem hiszem, hogy más terjesztési lehetőségeknél ezt ne lehetne megtenni. A zenei átalánydíj ráadásul számos új szolgáltatást tenne lehetővé, létrejöhetnének a zenei tartalmak szűrésére szakosodó felhasználók és megnyílhatna a zenei piac" - nyilatkozta a menedzser.
Susanne Kirchmayr (alias Electric Indigo) aggályainak adott hangot. A DJ és zenei producer szerint egyáltalán nem biztos, hogy a kulturális átalánydíjból származó bevételeket jogosan osztanák fel és félő, hogy a művészek járnának a legrosszabbul. Ennek ellenére minden olyasmit üdvözöl, amely egy demokratikusabb társadalom kialakítását teszi lehetővé és amely elősegíti a kultúrához és tudáshoz való jelenleginél jobb hozzáférést.
Eric Garland, a Big Champagne fájlcserélő piackutató cég ügyvezetője is azt kifogásolta, hogy a művészek a kulturális átalánydíjakból származó bevételekkel nemsok mindent kezdhetnének, az összeg nem lenne több személyenként 2-3 dollárnál. "Nem hiszem, hogy a zeneipar hamarosan felhagy a kulturális átalánydíjjal szembeni ellenállásával. Ennek oka, hogy a nagy kiadók még nem hajlandók kitűzni a fehér zászlót. Azt hiszik, hogy az övék a jobb megoldás, de az is lehet, hogy van még valami a tarsolyukban" - jegyezte meg a szakember.
Peter Jenner brit zenei menedzser markánsan kiállt egy ilyen konstrukció mellett, mivel úgy látja, hogy így mindenki számára megfizethetővé válhat a zeneszámok csereberélése. A zeneipari képviselői ugyanakkor úgy látják, hogy egy ilyen "kötelező licenccel" senki sem nyerhetne, ők pedig legkevésbé sem. "Nyilvánvalóan nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy jelenleg nagyon nehéz rávenni az embereket arra, hogy fizessenek az internetes tartalmakért" - jelentette ki Peter Jenner, a Pink Floyd és a The Clash egykori menedzsere a konferencián.
A szakember hozzátette, hogy az általa javasolt kereken 2 fontos havi letöltési átalánydíjat az internetszolgáltatók szedhetnék be és bőségesen kárpótolná a fájlcserélés miatt a zenei művek szerzői jogi tulajdonosait. Ezzel a megoldással csak Nagy-Britanniában évente 1,2 milliárd font plusz bevételt lehetne beszedni. Ez jóval nagyobb pénz a jelenleg zenei eladásokból befolyó összegeknél. Jenner ugyanakkor elismerte, hogy a megoldás nehezen megvalósítható állami segítség nélkül, de mivel a szerzői jogvédelem biztosítása is a törvényalkotók feladata, így a felhasználóknak mindenképpen meg kellene adni az esélyt, hogy választhassanak egy valódi legális alternatívát is a fájlcserélés mellett.
Egy nemzetközileg elfogadott kulturális átalánydíj kidolgozása és bevezetése eddig a zeneipar ellenállásán bukott meg. Richard Mollet, a Brit Zeneipari Szövetség (BPI) szóvivője elmondta, hogy nem ellenzik a megoldást, de viszont nem támogatják a kényszerlicencek bevezetését sem. Márpedig a kulturális átalánydíj az lenne.
Mollet egyúttal felhívta a figyelmet a Spotify és a We7 brit streamingszolgáltatások sikerességére, amit a hatékony licencmegállapodások tettek lehetővé. A két megoldásnak köszönhetően több, mint 240 százalékos pluszbevétel jelent meg a kiadók költségvetésében. A szóvivő leszögezte, hogy nem akarják azonban, hogy az egyik bevételi lehetőség kioltsa a másikat. A kulturális átalánydíj bevezetése ugyanis azt a veszélyt hordozná magában, hogy elzáródnak az egyéb terjesztési útjaik. Ezt pedig nem engedhetik meg maguknak, hiszen még mindig sokan vásárolnak zenei CD-ket. Ráadásul egy kulturális átalánydíj bevezetése és alkalmazása jogilag is problémás is lehet.
Jenner badarságnak nevezte Mollet indokait és azzal érvelt, hogy a Radiohead zenekar 2007-ben az In Rainbows albumával megmutatta, hogy valaki úgyis meghódíthatja a slágerlistákat, hogy a felhasználókra bízza mennyit fizetnek a kiadványáért. "Az internetes zenehasználat jelenti a 21. század rádióját. A rádiólicenceket is törvényileg szabályozták, nem hiszem, hogy más terjesztési lehetőségeknél ezt ne lehetne megtenni. A zenei átalánydíj ráadásul számos új szolgáltatást tenne lehetővé, létrejöhetnének a zenei tartalmak szűrésére szakosodó felhasználók és megnyílhatna a zenei piac" - nyilatkozta a menedzser.
Susanne Kirchmayr (alias Electric Indigo) aggályainak adott hangot. A DJ és zenei producer szerint egyáltalán nem biztos, hogy a kulturális átalánydíjból származó bevételeket jogosan osztanák fel és félő, hogy a művészek járnának a legrosszabbul. Ennek ellenére minden olyasmit üdvözöl, amely egy demokratikusabb társadalom kialakítását teszi lehetővé és amely elősegíti a kultúrához és tudáshoz való jelenleginél jobb hozzáférést.
Eric Garland, a Big Champagne fájlcserélő piackutató cég ügyvezetője is azt kifogásolta, hogy a művészek a kulturális átalánydíjakból származó bevételekkel nemsok mindent kezdhetnének, az összeg nem lenne több személyenként 2-3 dollárnál. "Nem hiszem, hogy a zeneipar hamarosan felhagy a kulturális átalánydíjjal szembeni ellenállásával. Ennek oka, hogy a nagy kiadók még nem hajlandók kitűzni a fehér zászlót. Azt hiszik, hogy az övék a jobb megoldás, de az is lehet, hogy van még valami a tarsolyukban" - jegyezte meg a szakember.