Az európai uniós Planets projekt keretében egy különböző adathordozókkal megtöltött különleges fémdobozt helyeztek el szakemberek a Swiss Fort Knox cég depójában.

A kutatók régóta keresik a választ arra a kérdésre, hogy miként lehet hosszú távra megbízhatóan és olcsón adatokat megőrizni. Erre a kérdésre keresik a választ a Planetsben részt vevő szakemberek is. "Tudatosítani akarjuk, hogy a digitális konzerválás fontos" - nyilatkozta Andreas Rauber, a Bécsi Műszaki Egyetem Szoftvertechnikai és Interaktív Rendszerek Intézetének professzora.

A 15 millió euró költségvetésű, négy éven át tartó programban összesen 16 intézmény és szervezet vesz részt. A fő cél praktikusan használható hosszú távú adatarchiválást biztosító szoftvermegoldások és modellek kidolgozása, amelyek segíthetnek az intézeteknek a digitális kulturális javak és a tudományos eredmények megőrzésében. Ezen az úton az első lépést egy úgynevezett Időkapszula megalkotása jelentette. Az eszköz alkalmas a DVD-k, az SSD-meghajtók, az USB-kulcsok vagy akár a merevlemezek tárolására. A legfontosabb viszont egy olyan program kifejlesztése volt, amellyel akár 10 vagy 50 év múlva is meg lehet tekinteni a különböző fájlokat. Ehhez azonban biztosítani kellett a használt operációs rendszerek lementését és eltárolását is.


A Planets projektvezetője, Dr. Adam Farquhar a British Library-től és Dr. Andreas Rauber a Swiss Fort Knox-ban
A kutatók abból indultak ki, hogy 20 év múlva a számítógépeken már nem biztos, hogy lesznek operációs rendszerek, illetve az sem biztos,hogy azokra a készülékre fel lehet majd telepíteni a jelenlegi szoftvereket. Elég például csak arra gondolni, hogy a meghajtóprogramok nem lesznek kompatibilisek egymással, de az is lehet, hogy nem lesznek már driverek sem. Szintén problémát jelent az egyre növekvő digitális adatmennyiség is. Jó példa erre a repülőgépgyártás. "Ha ki akarnánk nyomtatni, akkor egyetlen Airbus repülőgép teljes dokumentációja megtöltene egy egész ipari csarnokot" - ecsetelte a helyzetet Rauber.

Az Időkapszulában a CD- és DVD-lemezek mellett egy SD-, egy MicroSD és egy Compact-Flash memóriakártyát, egy SSD-meghajtót, egy külső merevlemezt, egy mikrofilmet, egy floppylemezt és DLT Tape S4 típusú mágnesszalagot helyeztek el. Ezek közül elvileg a mikrofilm képes a leghosszabb ideig, akár 100 esztendeig vagy még tovább is megőrizni a rajta tárolt információkat. A mágnesszalagok szintén hosszú adattárolásra képesek, egyetlen hátrányuk, hogy 1-2 évente rendszeresen át kell őket csévélni.

A külső merevlemezek ilyen szempontból még rosszabbak, hiszen Rauber szerint, ha egy évig a szekrényben pihennének, akkor már nem lehetne őket használni. Célszerű éppen ezért legalább havonta egyszer bekapcsolni őket. A CD- és a DVD-lemezek is elvileg hosszú távú adattárolók, de kérdéses, hogy az átlag használatban mennyire lehet őket megóvni a káros hatásoktól, például a karcolásoktól, a fénytől és a gombáktól. Végül, de nem utolsósorban az SSD-k optimális megoldást jelentenek, hiszen akár hosszabb időn át is tárolhatók használat nélkül, az egyetlen gond azonban a magas áruk. Joggal merül fel persze a kérdés, hogy ezeket az adattároló eszközöket vajon 50 esztendő múlva az akkori emberek le tudják-e majd játszani? Lesznek-e még USB-portok, memóriakártya-olvasók?


A nemzetközi kutatók minden adattárolón öt különböző fájlt, egy JPEG formátumú képet, egy PDF-fájlt, egy MOV formátumú videót, egy Java-programot és egy HTML honlapot helyeztek el. Emellett nem feledkeztek meg a szükséges dokumentációról sem, ami azért fontos, hogy az Időkapszula kinyitója biztosan tisztában legyen azzal, hogy mi van benne. Ezek a háttéranyagok úgynevezett PREMIS-metaadatok, amelyek különböző egyszerű információkat tartalmaznak a használt adatformátumokra, a programverziókra, a képfelbontásokra, az írásmódokra vonatkozóan. A digitális adattárolók mellett a szakemberek elhelyeztek néhány papírlapot is, amelyeken a PREMIS-metaadatok mellett a bináris adatok szerepelnek ASCII-jelek segítségével.

"Tudatosítani akarjuk az emberekben, hogy hogyan kell eltárolni az adatokat. A nyílt formátumok mindig jobbak, feltéve, hogy sokan használják őket. A jövő szempontjából fontos, hogy mindannyiunkat érinti fogja ez a probléma, mivel az adataink közül egyre több létezik elektronikus formában és ezeknek legalább egy részét meg akarjuk őrizni, magán, érzelmi, jogi vagy üzleti okokból. Nem tudom, hogy mikor fogják kinyitni az Időkapszulát, de úgy hiszem, 20 év múlva még túl korai lenne. Mivel az adatok online is elérhetők lesznek, ezáltal bármikor le lehet majd őket tölteni és tesztelni. Az Időkapszula azt szimbolizálja, hogy mennyire összetett ez a probléma" - szögezte le végül Rauber.