Felmentették az Oink adminisztrátorát
Csalás vádjában nem találta bűnösnek a brit bíróság Alan Ellis-t, a 2007-ben megszüntetett zenei torrentoldal, az Oink adminisztrátorát. Ez volt az első eset, hogy nagy-britanniai bíróság illegális tartalommegosztó portál ügyét tárgyalta.
Szerzői jogtulajdonosok rovására elkövetett csalás vádjában nem találta bűnösnek a brit Teeside Crown Court esküdtszéke Alan Ellist, a korábbi BitTorrent tracker oldal, az Oink üzemeltetőjét. Az ellene felhozott vádak szerint Ellis 200 ezer fontos profitra tett szert a regisztrált tagok által befizetett adományokból, amelyeket az új felhasználók csatlakozásához szükséges kapacitásbővítés címén gyűjtött.
Ellis a bíróságon azzal érvelt, hogy mint korábbi informatikus hallgató, a weboldalt saját szaktudásának és képességeinek fejlesztése érdekében hozta létre. Állítása szerint a felhasználók által befizetett adományokra a honlap működtetéséhez szükséges szerver bérléséhez, valamint egy esetleges saját szerver megvásárlásához volt szüksége. Ellis az Oink működtetését egyfajta hobbiként határozta meg, és mint mondta, nem állt szándékában a jogtulajdonosok jogaival visszaélni.
Az Ellist beidéző hatóságok szerint az általa 2004 és 2007 között működtetett Oink a felhasználók által megosztott dalokat listázva biztosított hozzáférést különböző, nem egy esetben még megjelenés előtt álló zenei fájlokhoz. A kezdetben Ellis otthonából, később egy amszterdami kereskedelmi szerverről üzemeltett szájt holland és brit hatósági szervek által történő 2007-es bezáratásakor mintegy 200 ezer felhasználóval rendelkezett, akik megközelítőleg 21 millió letöltést valósítottak meg az oldalon keresztül.
A hét napos tárgyalássorozat végén a bíróság Ellis érvelését fogadta el. A brit bíróságok történetében ez volt az első eset, hogy az igazságszolgáltatási testület illegális tartalommegosztó portál ügyét tárgyalta. Az ügyben nyilatkozó brit zenei szervezet, a British Phonographic Industry (BPI) szóvivője sajnálatosnak minősítette a bíróság döntését. Közleményük szerint az eset nem igazodik a más országokban tárgyalt szerzői jogi ügyekben hozott ítéletekhez, és mint ilyen arra hívja fel a jogvédők figyelmét, hogy a művészeknek és a zenei cégeknek a jelenleginél erősebb védelemre van szükségük.
Szerzői jogtulajdonosok rovására elkövetett csalás vádjában nem találta bűnösnek a brit Teeside Crown Court esküdtszéke Alan Ellist, a korábbi BitTorrent tracker oldal, az Oink üzemeltetőjét. Az ellene felhozott vádak szerint Ellis 200 ezer fontos profitra tett szert a regisztrált tagok által befizetett adományokból, amelyeket az új felhasználók csatlakozásához szükséges kapacitásbővítés címén gyűjtött.
Ellis a bíróságon azzal érvelt, hogy mint korábbi informatikus hallgató, a weboldalt saját szaktudásának és képességeinek fejlesztése érdekében hozta létre. Állítása szerint a felhasználók által befizetett adományokra a honlap működtetéséhez szükséges szerver bérléséhez, valamint egy esetleges saját szerver megvásárlásához volt szüksége. Ellis az Oink működtetését egyfajta hobbiként határozta meg, és mint mondta, nem állt szándékában a jogtulajdonosok jogaival visszaélni.
Az Ellist beidéző hatóságok szerint az általa 2004 és 2007 között működtetett Oink a felhasználók által megosztott dalokat listázva biztosított hozzáférést különböző, nem egy esetben még megjelenés előtt álló zenei fájlokhoz. A kezdetben Ellis otthonából, később egy amszterdami kereskedelmi szerverről üzemeltett szájt holland és brit hatósági szervek által történő 2007-es bezáratásakor mintegy 200 ezer felhasználóval rendelkezett, akik megközelítőleg 21 millió letöltést valósítottak meg az oldalon keresztül.
A hét napos tárgyalássorozat végén a bíróság Ellis érvelését fogadta el. A brit bíróságok történetében ez volt az első eset, hogy az igazságszolgáltatási testület illegális tartalommegosztó portál ügyét tárgyalta. Az ügyben nyilatkozó brit zenei szervezet, a British Phonographic Industry (BPI) szóvivője sajnálatosnak minősítette a bíróság döntését. Közleményük szerint az eset nem igazodik a más országokban tárgyalt szerzői jogi ügyekben hozott ítéletekhez, és mint ilyen arra hívja fel a jogvédők figyelmét, hogy a művészeknek és a zenei cégeknek a jelenleginél erősebb védelemre van szükségük.