Berta Sándor
Zenei klip biztonsági kamera-felvételekből
A The Get Out Clause brit együttes teljesen új, kreatív klipkészítési megoldással próbálkozott, amely egyelőre sikeres.
James Thomson, Jamie Hancock és Tony Churnside manchesteri zenészeknek nem volt pénzük egy zenei klipre, ezért úgy döntöttek, a meglévő rendszerek segítségével készítik el a bemutatkozó videójukat. Az ötlet egyszerűségében nagyszerű: a nyilvános helyeken elhelyezett térfigyelő kamerák előtt játszottak, majd később a brit információs szabadságot biztosító törvényre hivatkozva követelték a kamerák üzemeltetőitől a róluk készült felvételek kiadását. A fellépési helyek között volt köztér, mozgólépcső, gyalogátkelő, egy busz, taxik. A filmek egy része fekete-fehér, másik fele színes, ez azonban cseppet sem zavarta a The Get Out Clause tagjait.
"Éppen elkészültünk a Paper című számunkkal és szerettünk volna egy klipet készíteni hozzá. Egy barátunkkal folytatott beszélgetésen terelődött a szó a biztonsági videokamerákra és hogy milyen sok van belőlük Nagy-Britanniában. Ekkor kezdtünk el gondolkozni és úgy véltük, nagyon jó móka lesz. Az elsődleges oka annak, hogy ezt a megoldást választottuk természetesen a pénz hiánya volt. De aztán azért is megtetszett az elképzelés, mert eredeti volt. A filmkészítést nem politikai akciónak szántuk, hiszen mi egy zenekar vagyunk, nekünk az a dolgunk, hogy zenéljünk. Ettől függetlenül egyáltalán nem bánjuk, hogy ezáltal is felhívhatjuk az emberek figyelmét arra, milyen sok kamera is van a környezetükben" - nyilatkozta Tony Churnside, az együttes gitárosa.
Chrunside elmondta, hogy a videó Manchesterben összesen 80-100 helyen készült és nem volt nehéz dolguk, mivel szinte nincs is a városnak olyan pontja, ahol ne lennének térfigyelő kamerák. Megpróbáltak érdekes helyeket kiválasztani, például egy szupermarket mozgólépcsőjét vagy egy gyalogátkelő zebráját, mert látni akarták, hogy reagálnak minderre az emberek. Fontos volt, hogy a felvétel előtt megtudják, ki a készülékek üzemeltetője, kihez mehetnek majd el. Ugyan mindenkit megkerestek, de végül csak a kameratulajdonosok 20 százaléka egyezett bele a felvétel hasznosításába.
"A reakciók nagyon vegyesek voltak. Volt, aki nagyon szórakoztatónak találta az ötletet, mások azt sem tudták, hogy ki kell adniuk a filmeket. A nagy cégek nagyon profi módon álltak a témához, de közel sem voltak segítőkészek. Egyesek kereken közölték, hogy nem hajlandók foglalkozni témával, de kiderült az is, hogy néhány készülék nem is volt igazi, vagy már nem voltak meg a felvételek. A legsegítőkészebbnek a kis cégek mutatkoztak, akiket többnyire személyesen kerestünk meg. Maga a klipkészítés két hétig tartott, utána hat hetet vett igénybe a nyersanyagok beszerzése. De megérte, mert nem csak a szigetországban, de nemzetközileg is ismertek lettünk."
Tavaly Adam Rifkin rendező az általa előzetesen kihelyezett készülékek képeinek felhasználásával készítette el a Look című filmjét, a brit fővárosban élő osztrák művész, Manu Luksch pedig eredeti biztonsági kamerás felvételekből állította össze Faceless című művét.
James Thomson, Jamie Hancock és Tony Churnside manchesteri zenészeknek nem volt pénzük egy zenei klipre, ezért úgy döntöttek, a meglévő rendszerek segítségével készítik el a bemutatkozó videójukat. Az ötlet egyszerűségében nagyszerű: a nyilvános helyeken elhelyezett térfigyelő kamerák előtt játszottak, majd később a brit információs szabadságot biztosító törvényre hivatkozva követelték a kamerák üzemeltetőitől a róluk készült felvételek kiadását. A fellépési helyek között volt köztér, mozgólépcső, gyalogátkelő, egy busz, taxik. A filmek egy része fekete-fehér, másik fele színes, ez azonban cseppet sem zavarta a The Get Out Clause tagjait.
"Éppen elkészültünk a Paper című számunkkal és szerettünk volna egy klipet készíteni hozzá. Egy barátunkkal folytatott beszélgetésen terelődött a szó a biztonsági videokamerákra és hogy milyen sok van belőlük Nagy-Britanniában. Ekkor kezdtünk el gondolkozni és úgy véltük, nagyon jó móka lesz. Az elsődleges oka annak, hogy ezt a megoldást választottuk természetesen a pénz hiánya volt. De aztán azért is megtetszett az elképzelés, mert eredeti volt. A filmkészítést nem politikai akciónak szántuk, hiszen mi egy zenekar vagyunk, nekünk az a dolgunk, hogy zenéljünk. Ettől függetlenül egyáltalán nem bánjuk, hogy ezáltal is felhívhatjuk az emberek figyelmét arra, milyen sok kamera is van a környezetükben" - nyilatkozta Tony Churnside, az együttes gitárosa.
Chrunside elmondta, hogy a videó Manchesterben összesen 80-100 helyen készült és nem volt nehéz dolguk, mivel szinte nincs is a városnak olyan pontja, ahol ne lennének térfigyelő kamerák. Megpróbáltak érdekes helyeket kiválasztani, például egy szupermarket mozgólépcsőjét vagy egy gyalogátkelő zebráját, mert látni akarták, hogy reagálnak minderre az emberek. Fontos volt, hogy a felvétel előtt megtudják, ki a készülékek üzemeltetője, kihez mehetnek majd el. Ugyan mindenkit megkerestek, de végül csak a kameratulajdonosok 20 százaléka egyezett bele a felvétel hasznosításába.
"A reakciók nagyon vegyesek voltak. Volt, aki nagyon szórakoztatónak találta az ötletet, mások azt sem tudták, hogy ki kell adniuk a filmeket. A nagy cégek nagyon profi módon álltak a témához, de közel sem voltak segítőkészek. Egyesek kereken közölték, hogy nem hajlandók foglalkozni témával, de kiderült az is, hogy néhány készülék nem is volt igazi, vagy már nem voltak meg a felvételek. A legsegítőkészebbnek a kis cégek mutatkoztak, akiket többnyire személyesen kerestünk meg. Maga a klipkészítés két hétig tartott, utána hat hetet vett igénybe a nyersanyagok beszerzése. De megérte, mert nem csak a szigetországban, de nemzetközileg is ismertek lettünk."
Tavaly Adam Rifkin rendező az általa előzetesen kihelyezett készülékek képeinek felhasználásával készítette el a Look című filmjét, a brit fővárosban élő osztrák művész, Manu Luksch pedig eredeti biztonsági kamerás felvételekből állította össze Faceless című művét.
Kreatív