Dojcsák Dániel
Mobil internetet mindenkinek!
Szakértők szerint a mobil internet soha nem töri át a gátakat, amennyiben a szolgáltatók és a készülékgyártók nem képesek átlépni a marketing szakadékon, ami tömegesen lenne képes vonzani az előfizetőket.
A Point Topic és a YouGov kutatásai szerint sokmilliónyi potenciális vevő ácsingózik a mobil internetre és boldogan fizetnének rá elő, amennyiben a szolgáltatók vállalható árazással és korrekt opciókkal kínálnák azt. Tim Johnson, a Point Topic vezető elemzője szerint a szituáció azonos a mobiltelefónia és az internet kezdeti szakaszaival. Jelenleg még csak a korai befogadók használják ki a lehetőséget, de ez a réteg - csakúgy, mint bármilyen korábbi technológiai innováció esetén - főként a képzett, fiatal technokrata férfiakból áll.
A felmérés szerint ma világszinten a mobil internethasználók 57 százaléka 35 év alatti, jómódú fiatalember. Ezzel ellentétben viszont azok összetétele, akik azt állítják, hogy érdeklődnek a mobil internet után és szívesen használnák azt, jóval komplexebb, mind nemek, életkor, jövedelem és társadalmi helyzet szempontjából.
A mai felhasználás főként munkahellyel, munkával kapcsolatos alkalmazásokban merül ki, míg az érdeklődők nagy része főként szórakozásra, kapcsolattartásra használná. Emiatt a tendencia miatt kell a marketing (a marketing nem egyenlő a reklámmal!) módszereknek gyökeresen megváltoznia, hogy jóval szélesebb rétegekhez juthasson el úgy, hogy kielégítse igényeiket és szükségleteiket. Emellett persze nem árt, ha a készülékek és az árak is megfelelőek az alacsonyabb jövedelmű rétegek számára is.
Ezt a fajta marketing szakadékot elsőként Geoffrey Moore ismertette 1991-ben könyvében, a "Crossing the Chasm"-ben. Ebben többek közt arról ír, hogy a technológiai termékek esetében mi teszi nehézkessé a termékcikluson belüli váltást a korai befogadók és a korai többség között. A két réteg között komoly rés van, mivel a jóval gyakorlatiasabb "korai többség" vevőcsoport már főként kényelmet és praktikus megoldásokat szeretne látni, míg a korai befogadók számára a teljesítmény, a funkció és az innováció a fontos.
A nagy tömegeket nem lehet megabitekkel, megabyte-okkal, hertz-cekkel és mindenféle egyéb szám értékekkel megfogni. Több fórumon is kiderült már, hogy a laikusok nagy részének fogalma sincs arról, hogy mit jelent a megabit fogalma és azt sem tudja, hogy mi a különbség a GPS vagy a GPRS között, de a WiFi is inkább egy bolyhos kiskutyára emlékezteti, mint bármilyen hálózatra. Ennek ellenére a hazai szolgáltatók, és a felmérés szerint a külföldiek továbbra is a sávszélességgel szeretnék eladni az internetszolgáltatást, megapixellel a fényképezőgépeket és GHz-cel a laptopokat.
A kutatás szerint a potenciál valóban óriási a világ minden táján, de a szolgáltatóknak egy új szemléletet kell elsajátítani ahhoz, hogy ezt ki is használják. Bár úgy tűnik, hogy némelyek kezdenek ráérezni, hiszen az egyik óriás mobilszolgáltató épp nemrégiben vezette be egy új szlogenjét, ami nem akar több lenni, mint amire szükség van: "The internet is now mobile."
A Point Topic és a YouGov kutatásai szerint sokmilliónyi potenciális vevő ácsingózik a mobil internetre és boldogan fizetnének rá elő, amennyiben a szolgáltatók vállalható árazással és korrekt opciókkal kínálnák azt. Tim Johnson, a Point Topic vezető elemzője szerint a szituáció azonos a mobiltelefónia és az internet kezdeti szakaszaival. Jelenleg még csak a korai befogadók használják ki a lehetőséget, de ez a réteg - csakúgy, mint bármilyen korábbi technológiai innováció esetén - főként a képzett, fiatal technokrata férfiakból áll.
A felmérés szerint ma világszinten a mobil internethasználók 57 százaléka 35 év alatti, jómódú fiatalember. Ezzel ellentétben viszont azok összetétele, akik azt állítják, hogy érdeklődnek a mobil internet után és szívesen használnák azt, jóval komplexebb, mind nemek, életkor, jövedelem és társadalmi helyzet szempontjából.
A mai felhasználás főként munkahellyel, munkával kapcsolatos alkalmazásokban merül ki, míg az érdeklődők nagy része főként szórakozásra, kapcsolattartásra használná. Emiatt a tendencia miatt kell a marketing (a marketing nem egyenlő a reklámmal!) módszereknek gyökeresen megváltoznia, hogy jóval szélesebb rétegekhez juthasson el úgy, hogy kielégítse igényeiket és szükségleteiket. Emellett persze nem árt, ha a készülékek és az árak is megfelelőek az alacsonyabb jövedelmű rétegek számára is.
Ezt a fajta marketing szakadékot elsőként Geoffrey Moore ismertette 1991-ben könyvében, a "Crossing the Chasm"-ben. Ebben többek közt arról ír, hogy a technológiai termékek esetében mi teszi nehézkessé a termékcikluson belüli váltást a korai befogadók és a korai többség között. A két réteg között komoly rés van, mivel a jóval gyakorlatiasabb "korai többség" vevőcsoport már főként kényelmet és praktikus megoldásokat szeretne látni, míg a korai befogadók számára a teljesítmény, a funkció és az innováció a fontos.
A nagy tömegeket nem lehet megabitekkel, megabyte-okkal, hertz-cekkel és mindenféle egyéb szám értékekkel megfogni. Több fórumon is kiderült már, hogy a laikusok nagy részének fogalma sincs arról, hogy mit jelent a megabit fogalma és azt sem tudja, hogy mi a különbség a GPS vagy a GPRS között, de a WiFi is inkább egy bolyhos kiskutyára emlékezteti, mint bármilyen hálózatra. Ennek ellenére a hazai szolgáltatók, és a felmérés szerint a külföldiek továbbra is a sávszélességgel szeretnék eladni az internetszolgáltatást, megapixellel a fényképezőgépeket és GHz-cel a laptopokat.
A kutatás szerint a potenciál valóban óriási a világ minden táján, de a szolgáltatóknak egy új szemléletet kell elsajátítani ahhoz, hogy ezt ki is használják. Bár úgy tűnik, hogy némelyek kezdenek ráérezni, hiszen az egyik óriás mobilszolgáltató épp nemrégiben vezette be egy új szlogenjét, ami nem akar több lenni, mint amire szükség van: "The internet is now mobile."