Az amerikaiak a szájra, a japánok a szemre figyelnek, amikor az érzelmek megnyilvánulására kíváncsiak - ez a végeredménye annak a kutatásnak, amelyet a kanadai Edmonton egyetemének japán származású munkatársa, Takahiko Masuda vezetésével végeztek.

A Journal of Experimental Social Psychology beszámolója szerint a tudósok egy teszt során olyan fényképeket mutattak a kísérlet résztvevőinek, amelyeken számítógép segítségével úgy lehetett változtatni az egyes személyek arckifejezését, hogy a szem és a száj eltérő érzelmeket fejezzen ki. A kísérlet során a japánok sokkal inkább a szemekre koncentráltak, míg az amerikai számára a száj formája volt a fontosabb. "Az Egyesült Államokban, ahol az érzelmeket általában nyíltan kimutatják, a szájra irányul a figyelem" - vélekedett a kutatás vezetője.

Takahiko Masuda szerint végül is a száj az emberi arc legkifejezőbb eleme. A külvilág számára látszólag kevésbé emocionális japánoknak a szemek mutatják meg az érzelmeket. Ennek az a következménye, hogy a japánok könnyebben ismerik fel a megjátszott érzelmeket, ugyanis a száj kifejezését könnyebb ellenőrizni, mint a szemet. Az arckifejezések megítélésében mutatkozó kulturális különbség megjelenik az úgynevezett "emoticon"-ban is.

A számítógépes levelezésben elterjedt jelek, amelyeket kettősponttal, vesszővel, zárójellel és pontosvesszővel írunk le, tulajdonképpen arcok, amelyekkel írójuk érzelmeket fejez ki. Amíg az Egyesült Államokban és az egész nyugati világban a nevető arc jele, a smiley így néz ki: :), addig Japánban a mosolyt az a jel mutatja, amelyen két, csúcsával felfelé fordított kis "v" betű és a közéjük tett kötőjel látható. A szomorúság japán jele ez ;-;, míg ugyanezt a nyugati világban ezzel a :( jellel fejezik ki.