Napi Online
Mobilszám hordozás után bankszámla átirányítás?
A lakossági ügyfelek bankváltását megkönnyíthetné, ha a mobilszolgáltatók mintájára a bankszámla is hordozható lenne. Szakértői vélemények szerint szabályozói akarattal alapvető változások hajthatók végre a lakossági bankpiacon. A forradalmi változások egyik feltétele, hogy az ügyfelek valóban szabadon válthassanak.
Ma a számlanyitás viszonylag gyors és szabad, a bankszámla felmondása, illetve új számla nyitása ugyanakkor rendkívül körülményes feladat. A korábban engedélyezett csoportos beszedési megbízások átirányítását az ügyfélnek egyesével kell megtennie az érintett szolgáltatóknál, és a rendszeres utalásokat bonyolító partnereinek (munkahely) is be kell jelentenie az új számlaszámot, mindez pedig igen időigényes. Aligha véletlen, hogy az a bank, amelyik azzal csábította ügyfeleit, hogy ingyen elintézi a náluk számlát nyitóknak a csoportos beszedési megbízások átirányítását az új számlákra a közüzemi szolgáltatóknál, viszonylag hamar felhagyott ezzel a kísérlettel.
A kormány által a lakossági bankszolgáltatások vizsgálatára életre hívott bizottság előzetes munkaanyagában a vizsgálati prioritások között előkelő helyen áll, hogy a bankváltás költségei, illetve járulékos akadályai korlátozzák-e az ügyfelek mobilitását és a szabad bankválasztás gyakorlatát. Azzal ugyanis a szakemberek általában egyetértenek, hogy a lakossági ügyfeleknek - ellentétben a vállalati banki ügyfelekkel - nem indokolt és költséges több számlát fenntartani. Éppen ezért kellene olcsó és jó megoldást találni a bankváltás megkönnyítésére. Sokak szerint erre a számlaszám-hordozhatóság jelentene megoldást - ez a tábor előszeretettel érvel a mobilszolgáltatók számhordozhatóságának példájával.
A számlaszám-hordozhatóság így, a szó eredeti értelmében nehezen valósítható meg, hiszen a banki számlaszám sokkal több információt hordoz, mint egy mobiltelefonszám - például az első 3 számjegy a bankot azonosítja. Szakértők szerint ugyanakkor a bankközi elszámolást bonyolító Giro Rt. lényegében azonnal létre tudna hozni egy számlaátirányítási rendszert. Ez a rendszer képes lehetne arra, hogy a bankot váltó ügyfelek számára egy átmeneti időszakra - mondjuk egyéves időtartamra - a régi számlájukra érkező jóváírásokat az új bankban megnyitott számlájukra érkeztesse.
Ebben az esetben az ügyfél időt kapna arra, hogy a szolgáltatókkal, illetve minden érintettel anélkül tudjon megállapodni, hogy hátrány érné a bankváltásból. A számlaszám-átirányítás nem jelentene költséget, ezért az ügyfélnek sem kellene a szolgáltatásért fizetnie. A bankok így igazi versenyhelyzetbe kerülnének, és a jobban teljesítők, magasabb színvonalon és olcsóbban dolgozók jelentős ügyfélkörrel bővülhetnének. A folyószámla-tulajdonosoknak kedvező új megoldás bevezetéséhez jelenleg még hiányoznak a jogszabályi feltételek, holott a technikai megvalósítás már lehetséges. Az ügyön persze sokat lendíthetne, ha a kormányzati bizottság figyelembe venné ezeket és a hasonló javaslatokat a két hónapos munkáját lezáró jelentésében.
Ma a számlanyitás viszonylag gyors és szabad, a bankszámla felmondása, illetve új számla nyitása ugyanakkor rendkívül körülményes feladat. A korábban engedélyezett csoportos beszedési megbízások átirányítását az ügyfélnek egyesével kell megtennie az érintett szolgáltatóknál, és a rendszeres utalásokat bonyolító partnereinek (munkahely) is be kell jelentenie az új számlaszámot, mindez pedig igen időigényes. Aligha véletlen, hogy az a bank, amelyik azzal csábította ügyfeleit, hogy ingyen elintézi a náluk számlát nyitóknak a csoportos beszedési megbízások átirányítását az új számlákra a közüzemi szolgáltatóknál, viszonylag hamar felhagyott ezzel a kísérlettel.
A kormány által a lakossági bankszolgáltatások vizsgálatára életre hívott bizottság előzetes munkaanyagában a vizsgálati prioritások között előkelő helyen áll, hogy a bankváltás költségei, illetve járulékos akadályai korlátozzák-e az ügyfelek mobilitását és a szabad bankválasztás gyakorlatát. Azzal ugyanis a szakemberek általában egyetértenek, hogy a lakossági ügyfeleknek - ellentétben a vállalati banki ügyfelekkel - nem indokolt és költséges több számlát fenntartani. Éppen ezért kellene olcsó és jó megoldást találni a bankváltás megkönnyítésére. Sokak szerint erre a számlaszám-hordozhatóság jelentene megoldást - ez a tábor előszeretettel érvel a mobilszolgáltatók számhordozhatóságának példájával.
A számlaszám-hordozhatóság így, a szó eredeti értelmében nehezen valósítható meg, hiszen a banki számlaszám sokkal több információt hordoz, mint egy mobiltelefonszám - például az első 3 számjegy a bankot azonosítja. Szakértők szerint ugyanakkor a bankközi elszámolást bonyolító Giro Rt. lényegében azonnal létre tudna hozni egy számlaátirányítási rendszert. Ez a rendszer képes lehetne arra, hogy a bankot váltó ügyfelek számára egy átmeneti időszakra - mondjuk egyéves időtartamra - a régi számlájukra érkező jóváírásokat az új bankban megnyitott számlájukra érkeztesse.
Ebben az esetben az ügyfél időt kapna arra, hogy a szolgáltatókkal, illetve minden érintettel anélkül tudjon megállapodni, hogy hátrány érné a bankváltásból. A számlaszám-átirányítás nem jelentene költséget, ezért az ügyfélnek sem kellene a szolgáltatásért fizetnie. A bankok így igazi versenyhelyzetbe kerülnének, és a jobban teljesítők, magasabb színvonalon és olcsóbban dolgozók jelentős ügyfélkörrel bővülhetnének. A folyószámla-tulajdonosoknak kedvező új megoldás bevezetéséhez jelenleg még hiányoznak a jogszabályi feltételek, holott a technikai megvalósítás már lehetséges. Az ügyön persze sokat lendíthetne, ha a kormányzati bizottság figyelembe venné ezeket és a hasonló javaslatokat a két hónapos munkáját lezáró jelentésében.