Dojcsák Dániel
Digitalfilm Egyesület: Fizessen valaki jogdíjat!
Budapesten az Uránia Filmszínházban tartott sajtótájékoztatón égette le magát még cégbírósági bejegyzése előtt a Digitalfilm Egyesület. Feltalálták a spanyolviaszt, azaz kitalálták, hogy ők egyszer és mindenkorra megoldják a filmalkotások online jogkezelésének kérdését.
A sajtótájékoztatón Dr. Sár Csaba jogász, az egyesület főtitkára és Erkel András, filmproducer (az egyesület elnöke) mesélték el röviden, hogy mibe is vágták fejszéjüket. A közös célkitűzés - melybe igyekeznek bevonni a teljes magyar filmalkotói réteget -, hogy létrehozzanak egy közös online jogkezelő szervezetet, aki kardot von a jogszerű letöltések mellett, közös jogosítási felületet hoz létre a rendezők, producerek egyéb alkotók számára, ráadásul úgy, hogy a meglévő sokak által támadott jogszabályokat nem kívánja megbolygatni.
Világszerte egyedülállónak nevezték azt a kezdeményezést, miszerint a teljes magyar filmvagyont jó minőségben elérhetővé kívánják tenni a széles közönség számára. A régebbi filmek esetében ez még sima ügy, de a kasszasiker várományos közönségfilmek esetében az online elérés időpontja a producer döntésén múlna. Érdekes kezdeményezés, de az egyesület jelen levő képviselői sem arra nem tudtak érdemleges választ adni, hogy ezt milyen technikai megoldások révén kívánják elérni, sem arra nem adtak egyértelmű választ, hogy a jogdíjat ki fizeti majd meg és hogyan.
Dr. Sár homályos válaszaiból arra lehetett következtetni, hogy az online letöltések lelkivilágának és a magyar társadalom ezen területen való viselkedésének ismerete nélkül ugyan, de jó üzletet látnak abban, ha valakit rávesznek arra, hogy fizessen nekik átalány jogdíjat, ahogyan a CD/DVD lemezeket, memóriakártyákat is sarcolják a jogvédő szervezetek (Artisjus). E szerint a változat szerint ők támogatnák a dekriminalizálási folyamatot és segítenék azt, hogy a filmek minél nagyobb számban kerülhessenek fel online tartalomszolgáltatókhoz szabad letöltés lehetőségével. Ezzel úgy gondolják - helyesen egyébként -, hogy a silány, sok esetben hiányos verziók eltűnnének a warez piacról. Viszont ezért az ajándékért cserébe valamiféle bevételt kívánnak realizálni, amit pedig a magyar internetszolgáltatóktól akarnak beszedni.
Úgy látják, hogy aki ma Magyarországon letölt, az biztos hogy rendelkezik internet eléréssel, tehát ha nem akarják a több millió letöltőt egyesével fizetésre bírni, akkor a néhány szolgáltatót kell lehúzni. Ez persze a "nép" akaratával nem hiszem, hogy egyezni fog, mert ha úgy vesszük, akkor ez egy adó lesz. Ebből következően akik nem töltenek semmit, ők fizetni fognak azok helyett is, akik meg sokat töltenek le. Ugyan az egyesület szerint ez olyan csekély összeg hogy a szolgáltatók nem fogják tovább hárítani, de legyünk őszinték: az internetszolgáltatók nem fognak az egyesület két szép szeméért a profitból erre áldozni.
Ugyan a kezdeményezés tényleg szép, de a sajtótájékoztató még nagyon korai volt. Próbálkoztak az Üvegtigris 2 példáját felhozni, hogy milyen sajnálatos, hogy 30 ezren letöltötték a silány változatot. Ez persze azért rossz példa, mert az minden idők legnagyobb első heti mozi nézettséget produkáló filmje volt hazánkban. Viszontválaszban Erkel hozzátette, hogy ez nem csak anyagi, hanem morális kérdés is az alkotó számára, akinek nem érdeke, hogy a bemutató előtt rossz hanggal, zene nélkül, eleje-vége nélkül terjedjen a műve.
Szerkesztőségünk többek közt azt a kérdést is feltette, hogy miért akarják mindenáron a csekély magyar mozipiacból finanszírozni a filmet és miért nem megoldás az, ha a szponzoráció vagy a termékelhelyezés irányába mozdulnak el, ugyanis ebből komoly bevételekre lehet szert még tenni anélkül is, hogy Familia Kft. lenne a filmből. Erre a felvetésre azt a választ kaptuk, hogy ez nem így működik, ebből a bevételből az alkotó nem részesül, ez csak a gyártási költségek fedezésére fordítódik.
Erkel úr kérdésemre, miszerint mit gondol arról, hogy a notórius letöltők komoly felmérések szerint is jóval több eredetit vesznek, mint azok, akik nem töltenek le egyáltalán, azt válaszolta, hogy a piacon sem kóstolom végig a zöldségeket vásárlás előtt, és itt sem normális az, hogy megnézek több filmet és ami tetszett megveszem.
Ez az alkotói mentalitás - miszerint baj, ha megnézik olyanok is a filmet, akik egyébként nem fizetnének érte és hogy mindenképp előre fizessen mindenki a tartalomért - azt az érzést kelti bennem, hogy egyes filmalkotók a rosszul sikerült dolgokat is el akarják adni valahogy. Tény, hogy megoldást kell találni az online letöltések kérdésére, de finoman szólva is botrányos egy újabb kötelező adó kivetése a digitális tartalmak fogyasztóira.
A sajtótájékoztatón Dr. Sár Csaba jogász, az egyesület főtitkára és Erkel András, filmproducer (az egyesület elnöke) mesélték el röviden, hogy mibe is vágták fejszéjüket. A közös célkitűzés - melybe igyekeznek bevonni a teljes magyar filmalkotói réteget -, hogy létrehozzanak egy közös online jogkezelő szervezetet, aki kardot von a jogszerű letöltések mellett, közös jogosítási felületet hoz létre a rendezők, producerek egyéb alkotók számára, ráadásul úgy, hogy a meglévő sokak által támadott jogszabályokat nem kívánja megbolygatni.
Világszerte egyedülállónak nevezték azt a kezdeményezést, miszerint a teljes magyar filmvagyont jó minőségben elérhetővé kívánják tenni a széles közönség számára. A régebbi filmek esetében ez még sima ügy, de a kasszasiker várományos közönségfilmek esetében az online elérés időpontja a producer döntésén múlna. Érdekes kezdeményezés, de az egyesület jelen levő képviselői sem arra nem tudtak érdemleges választ adni, hogy ezt milyen technikai megoldások révén kívánják elérni, sem arra nem adtak egyértelmű választ, hogy a jogdíjat ki fizeti majd meg és hogyan.
Dr. Sár homályos válaszaiból arra lehetett következtetni, hogy az online letöltések lelkivilágának és a magyar társadalom ezen területen való viselkedésének ismerete nélkül ugyan, de jó üzletet látnak abban, ha valakit rávesznek arra, hogy fizessen nekik átalány jogdíjat, ahogyan a CD/DVD lemezeket, memóriakártyákat is sarcolják a jogvédő szervezetek (Artisjus). E szerint a változat szerint ők támogatnák a dekriminalizálási folyamatot és segítenék azt, hogy a filmek minél nagyobb számban kerülhessenek fel online tartalomszolgáltatókhoz szabad letöltés lehetőségével. Ezzel úgy gondolják - helyesen egyébként -, hogy a silány, sok esetben hiányos verziók eltűnnének a warez piacról. Viszont ezért az ajándékért cserébe valamiféle bevételt kívánnak realizálni, amit pedig a magyar internetszolgáltatóktól akarnak beszedni.
Úgy látják, hogy aki ma Magyarországon letölt, az biztos hogy rendelkezik internet eléréssel, tehát ha nem akarják a több millió letöltőt egyesével fizetésre bírni, akkor a néhány szolgáltatót kell lehúzni. Ez persze a "nép" akaratával nem hiszem, hogy egyezni fog, mert ha úgy vesszük, akkor ez egy adó lesz. Ebből következően akik nem töltenek semmit, ők fizetni fognak azok helyett is, akik meg sokat töltenek le. Ugyan az egyesület szerint ez olyan csekély összeg hogy a szolgáltatók nem fogják tovább hárítani, de legyünk őszinték: az internetszolgáltatók nem fognak az egyesület két szép szeméért a profitból erre áldozni.
Ugyan a kezdeményezés tényleg szép, de a sajtótájékoztató még nagyon korai volt. Próbálkoztak az Üvegtigris 2 példáját felhozni, hogy milyen sajnálatos, hogy 30 ezren letöltötték a silány változatot. Ez persze azért rossz példa, mert az minden idők legnagyobb első heti mozi nézettséget produkáló filmje volt hazánkban. Viszontválaszban Erkel hozzátette, hogy ez nem csak anyagi, hanem morális kérdés is az alkotó számára, akinek nem érdeke, hogy a bemutató előtt rossz hanggal, zene nélkül, eleje-vége nélkül terjedjen a műve.
Szerkesztőségünk többek közt azt a kérdést is feltette, hogy miért akarják mindenáron a csekély magyar mozipiacból finanszírozni a filmet és miért nem megoldás az, ha a szponzoráció vagy a termékelhelyezés irányába mozdulnak el, ugyanis ebből komoly bevételekre lehet szert még tenni anélkül is, hogy Familia Kft. lenne a filmből. Erre a felvetésre azt a választ kaptuk, hogy ez nem így működik, ebből a bevételből az alkotó nem részesül, ez csak a gyártási költségek fedezésére fordítódik.
Erkel úr kérdésemre, miszerint mit gondol arról, hogy a notórius letöltők komoly felmérések szerint is jóval több eredetit vesznek, mint azok, akik nem töltenek le egyáltalán, azt válaszolta, hogy a piacon sem kóstolom végig a zöldségeket vásárlás előtt, és itt sem normális az, hogy megnézek több filmet és ami tetszett megveszem.
Ez az alkotói mentalitás - miszerint baj, ha megnézik olyanok is a filmet, akik egyébként nem fizetnének érte és hogy mindenképp előre fizessen mindenki a tartalomért - azt az érzést kelti bennem, hogy egyes filmalkotók a rosszul sikerült dolgokat is el akarják adni valahogy. Tény, hogy megoldást kell találni az online letöltések kérdésére, de finoman szólva is botrányos egy újabb kötelező adó kivetése a digitális tartalmak fogyasztóira.
