Berta Sándor
A világhálón írnak élményeikről a francia randalírozók
A gyújtogatási akciók helyét és idejét SMS-ben rögzítik és amikor már az autók tucatjai égnek, a jelen francia éjszakák hősei a blogokban mesélnek az élményeikről, gondolataikról és hőstetteikről.
Több, mint egy hete tartanak a franciaországi zavargások és semmi nem jel nem mutat arra, hogy csillapulni akarna az erőszakhullám. Sőt, már Németországban is akadt példa a gyújtogatásokra. Bár a fél világ ma már ömlesztve kapja a tévékből, a rádiókból és az interneten is a zavargásokról szóló legújabb híreket, a másik fél véleménye eddig valahogy nem érdekelt senkit, senki nem volt kíváncsi a randalírozók álláspontjára. Persze nem igazán azokra az élménybeszámolókra gondoltunk, amelyek kezdik elárasztani a világhálót - azok a blogok, amelyekben tizenéves suhancok tudósítanak a gyújtogatásokról.
Az első blog annak a két, tíz nappal ezelőtt meggyilkolt tizenéves fiúnak, Bounának és Zihednek állított emléket, akik Clichy-sous-Bois-ban egy rendőrségi akció során vesztették életüket. Bár haláluk körülményei nem tisztázottak, a közvélemény egy része mégis a rendőröket teszi felelőssé a történtekért és valószínűleg ezért robbantak ki a zavargások is. A blogban a legtöbb bejegyzés mobiltelefonról, SMS-ben íródott, ez jól látszik a fonetikus rövidítésekből és a helyesírási hiányosságokból.
A szolidaritás, az együttérzés és a gyász sorait azonban hamarosan felváltották a szervezkedési és akciótervek. Megjelentek az első olyan mondatok, mint: "Csak bátorság, Sevran, mi is ott leszünk." "Köszönjük, Clichy, Momtfermeil veletek van." Felbukkantak az első fotók a kiégett autókról, a verekedésekről, a rendőrségi akciókról. Egy bejegyzés szomorúságról és békétlenségről árulkodik. "Mindenütt bűnözőkként állítanak be bennünket, de miért is? Azért, mert idehozták az apámat 30 évvel ezelőtt, hogy elvégezzen egy olyan munkát, amit a franciák nem akartak megcsinálni, de ő igen? Vagy, hogy bedugták egy szociális telepre, ahonnan ő ki akart törni, de a többiek nem?"
Persze az első iszlámellenes, rasszista megnyilvánulásokra sem kellett sokat várni. Valaki Pureporc vagyis "tiszta disznóhús" néven jelentkezett be, ami utalás akart lenni arra, hogy a sertéshús fogyasztása tilos muszlimok számára és nyomdafestéket nem tűrő sértésekkel illette nem csak a randalírozókat, hanem az összes mohamedánt. Mások egyszerűen csak döbbenten tették fel a kérdést: "Emberek! Mi egyáltalán Franciaországban vagyunk?"
A rejtjelezett és kevésbé kódolt üzenetekért szintén nem kellett messzire menni. Bizonyos Brahim például így vélte: "Jó ez így fiúk... a zsaruk már becsináltak tőlünk... csak így tovább... mindent le kell rohannunk... hétfőn pedig megkezdődik az Éjjeli Nap hadművelet, tájékoztassatok mindenkit.. találkozunk Momóval és Abdullal a négyes zónában... ya Djihad Islamia Allah Akhbar." Egy Samir néven író felhasználó ezzel szemben nem titkolózik: "Csak nem képzeled, hogy most abbahagyjuk? Meghülyültél? Szépen minden folytatódni fog, nonstop, nem fogunk engedni és visszakozni. A franciák úgysem csinálnak semmit és hamarosan már mi leszünk többen."
Az egész ügyben azonban az a legszomorúbb, hogy a két áldozatról már szinte szó sem esik. Ezenkívül szomorú és érthetetlen, hogy a kormány miért nem foglalkozott a főként francia gyarmatokról bevándoroltak szociális helyzetével, sőt, a belügyminiszter többször lealacsonyító jelzőkkel illette, csőcseléknek nevezte az évek, évtizedek óta az országban élő feketéket. Mert ugyan az erőszak elítélendő, de az a tehetetlenség és nemtörődömség is, ami ez az ügyet jellemzi. Talán, ha figyeltek volna a problémára, nem fajult volna idáig a helyzet.
Képek a párizsi eseményekről
Több, mint egy hete tartanak a franciaországi zavargások és semmi nem jel nem mutat arra, hogy csillapulni akarna az erőszakhullám. Sőt, már Németországban is akadt példa a gyújtogatásokra. Bár a fél világ ma már ömlesztve kapja a tévékből, a rádiókból és az interneten is a zavargásokról szóló legújabb híreket, a másik fél véleménye eddig valahogy nem érdekelt senkit, senki nem volt kíváncsi a randalírozók álláspontjára. Persze nem igazán azokra az élménybeszámolókra gondoltunk, amelyek kezdik elárasztani a világhálót - azok a blogok, amelyekben tizenéves suhancok tudósítanak a gyújtogatásokról.
Az első blog annak a két, tíz nappal ezelőtt meggyilkolt tizenéves fiúnak, Bounának és Zihednek állított emléket, akik Clichy-sous-Bois-ban egy rendőrségi akció során vesztették életüket. Bár haláluk körülményei nem tisztázottak, a közvélemény egy része mégis a rendőröket teszi felelőssé a történtekért és valószínűleg ezért robbantak ki a zavargások is. A blogban a legtöbb bejegyzés mobiltelefonról, SMS-ben íródott, ez jól látszik a fonetikus rövidítésekből és a helyesírási hiányosságokból.
A szolidaritás, az együttérzés és a gyász sorait azonban hamarosan felváltották a szervezkedési és akciótervek. Megjelentek az első olyan mondatok, mint: "Csak bátorság, Sevran, mi is ott leszünk." "Köszönjük, Clichy, Momtfermeil veletek van." Felbukkantak az első fotók a kiégett autókról, a verekedésekről, a rendőrségi akciókról. Egy bejegyzés szomorúságról és békétlenségről árulkodik. "Mindenütt bűnözőkként állítanak be bennünket, de miért is? Azért, mert idehozták az apámat 30 évvel ezelőtt, hogy elvégezzen egy olyan munkát, amit a franciák nem akartak megcsinálni, de ő igen? Vagy, hogy bedugták egy szociális telepre, ahonnan ő ki akart törni, de a többiek nem?"
Persze az első iszlámellenes, rasszista megnyilvánulásokra sem kellett sokat várni. Valaki Pureporc vagyis "tiszta disznóhús" néven jelentkezett be, ami utalás akart lenni arra, hogy a sertéshús fogyasztása tilos muszlimok számára és nyomdafestéket nem tűrő sértésekkel illette nem csak a randalírozókat, hanem az összes mohamedánt. Mások egyszerűen csak döbbenten tették fel a kérdést: "Emberek! Mi egyáltalán Franciaországban vagyunk?"
A rejtjelezett és kevésbé kódolt üzenetekért szintén nem kellett messzire menni. Bizonyos Brahim például így vélte: "Jó ez így fiúk... a zsaruk már becsináltak tőlünk... csak így tovább... mindent le kell rohannunk... hétfőn pedig megkezdődik az Éjjeli Nap hadművelet, tájékoztassatok mindenkit.. találkozunk Momóval és Abdullal a négyes zónában... ya Djihad Islamia Allah Akhbar." Egy Samir néven író felhasználó ezzel szemben nem titkolózik: "Csak nem képzeled, hogy most abbahagyjuk? Meghülyültél? Szépen minden folytatódni fog, nonstop, nem fogunk engedni és visszakozni. A franciák úgysem csinálnak semmit és hamarosan már mi leszünk többen."
Az egész ügyben azonban az a legszomorúbb, hogy a két áldozatról már szinte szó sem esik. Ezenkívül szomorú és érthetetlen, hogy a kormány miért nem foglalkozott a főként francia gyarmatokról bevándoroltak szociális helyzetével, sőt, a belügyminiszter többször lealacsonyító jelzőkkel illette, csőcseléknek nevezte az évek, évtizedek óta az országban élő feketéket. Mert ugyan az erőszak elítélendő, de az a tehetetlenség és nemtörődömség is, ami ez az ügyet jellemzi. Talán, ha figyeltek volna a problémára, nem fajult volna idáig a helyzet.
Képek a párizsi eseményekről