Az év háromnegyedét tekintve mind az árbevételi oldalon, mind a fejlesztések, új beruházások terén stagnálás tapasztalható a nyomdaiparban.

A megrendelések nagyobb mértékű növekedésével a komplex szolgáltatást nyújtó cégek számolhatnak - összegezte a NAPI Gazdaság megkeresésére Peller Katalin, a Magyar Nyomda- és Papíripari Szakmai Szövetség főtitkára, akitől rövid áttekintést kértek az ágazat jelenlegi helyzetéről.

- Az eddigi adatok alapján milyen évet zárhat idén a magyarországi nyomdaipar?
- Október elején egy kissé korai a hazai nyomdaipari piac idei teljesítményéről számadást adni, hiszen még az első kilenc hónapról sincsenek tényadatok. Ám a féléves teljesítményeket és az előzetesen ismert adatokat alapul véve, ebben az évben várhatóan összesen 150 milliárd forint körüli árbevételt könyvelhet el az ágazat, amelyet 4-4,5 ezer nyomda alkot. Ez nagyjából megegyezik a tavalyi összteljesítménnyel, ám azt nem mutatja, hogy mennyire kiélezett verseny folyik ezen a piacon.

Míg a nagyobb nyomdák azért nyomulnak, hogy az elmúlt két-három évben megvalósított beruházásaik, fejlesztéseik minél hamarabb megtérüljenek, a kisebb, tőkeszegény cégek jelentős hányada szinte a túlélésért, jobb esetben a felszínen maradásért küzd. Az ágazat még nem érett meg az európai uniós mércéjű nyomdaipari óriásvállalkozásokra jellemző működésre, a koncentrálódás az évtized második felére várható. Különösen a kis nyomdák esetében egyértelmű: változatlanul zsúfolt a piac, ezt tetézi, hogy nincs látványos növekedés a megrendelői oldalon, miközben a kevésbé munkaigényes megbízásoknál is egyre többet vár el az olcsóságot is igénylő megrendelő.

Lényegében ugyanezt tapasztalhatják a nagyobb nyomdák, bármelyik terület is az erősségük, hiszen a napilapok példányszámai általában csökkennek, kisebb mértékben ez tapasztalható a magazinoknál is. Bár ez utóbbiak esetében újabban a választék bővülése mérsékli a visszaesést, vagyis egyre több a tematikus, olykor speciális témával rendszeresen foglalkozó kiadvány.

A könyvnyomtatás terén stagnálást jeleznek a nyomdák, s ennél az üzletágnál pozitívnak tekinthető, hogy az internet kevésbé helyettesíti a kézbe vehető, lapozható könyvet. E területen nagyot lendíthetnek még a nagy példányszámban fogyó, slágerkönyvekre szóló megbízások, ám ezek ritkák, csak időszakosan hoznak az átlaghoz képest többleteredményt a nyomdáknak. Jellemző adat: manapság a felét sem érjük el az Európai Unió (EU) egy főre eső papírfelhasználásának, ami éves szinten 200 kilogramm, nálunk ugyanez 90. Persze az ágazat recessziója nemcsak Magyarországra jellemző, hanem az európai uniós országok többségére is.

- Van-e megvalósítható recept arra, hogy megváltozzon a piaci környezet?
- A kiutat itthon is az jelentheti, hogy a nyomdák egyre inkább levetkőzik ipari jellegüket, és komplex nyomdai szolgáltató vállalkozássá alakulnak. Ezt jó néhányan már felismerték, a befektetéseik is a legkorszerűbb, a minél teljesebb körű digitalizációt nyújtó technika alkalmazását teszi lehetővé. Az ilyen típusú berendezésekkel nemcsak kiváló minőséget lehet előállítani, hanem a megrendelők különleges igényeit is gyorsan, fajlagosan olcsóbban lehet teljesíteni.

- Ezzel vissza lehetne hódítani azokat a nagy példányszámú nyomdai megrendeléseket - főleg reklámkiadványokat -, amelyeket a szomszéd országok olcsóbban dolgozó cégei nyertek el?
- Talán meglepő, de a technikailag fejlett nyomdák esetében kevésbé a magasabb munkabérek miatt drágább a vállalási ár. Sokkal jelentősebb - átlagban 40-60 százalékot kitevő - a papírköltség nagysága, aminél viszont azt tapasztalhatjuk, hogy ugyanazoktól a multinacionális papíripari cégektől származó ugyanolyan nyersanyag a környező országokban olykor olcsóbb, és sok esetben főleg ezért tudnak jobb árajánlatot adni. Ráadásul a szomszéd országokban alacsonyabbak a vállalkozások terhei: kevesebbe kerül az energia és kisebbek a munkabérek adó- és járulékterhei.

E piaci helyzetből több nyomda- és papíripari szakember arra következtetett, hogy a beszállító - köztük főleg a papíripari - cégek újabb felvevőpiacként a kelet- és délkelet-európai országokat célozták meg. Most egy kicsit hasonló helyzetben vagyunk, mint egy-másfél évtizede az osztrák nyomdaipar, amikor a megbízók fölfedezték Magyarországot.

Az itthoni piacvesztést a digitalizált nyomdák képesek ellensúlyozni: megjelentek németországi és osztrák megrendelők, amelyek egyrészt értékelik, hogy nálunk az egyedi megoldásokat is kifogástalan minőségben meg tudják csinálni, másrészt az itthoni költségek még mindig alacsonyabbak, mint a megrendelők országaiban.

- Komolyabb fellendülésre számíthatnak a digitalizált nyomdák?
- Sajnos még nem tömeges a megbízás, és nem lehet kiszámítani, hogy milyen mértékben fut föl. A korszerű nyomdáknak fontos a minőségi munka, hiszen ezekben a technikai avulás átlagosan három-öt évre csökken, így a korábbi öt-hét év helyett csaknem feleannyi idő alatt kell a befektetett összeget visszanyerni. Ezt a piaci helyzetet ronthatják olyan központi intézkedések, amelyek az utóbbi időben borzolták föl a nyomdaipari cégek vezetőinek kedélyeit.

Ilyen például az a telefonos közvélemény-kutatás, amelyben arra kértek szavazatot, hogy sújtsa-e külön adó, netán betiltsák az ingyenesen eljuttatott kereskedelmi reklámkiadványokat, szórólapokat. Ezek után már fizetnek termékdíjat, s - a vállalkozáshoz kapcsolódó adó- és járulékterheken kívül - újabbal terhelnék meg? Ez az üzletág éves szinten 10-15 milliárdos bevételt jelent a nyomdáknak, ha nem jutnának ehhez a munkához, csődbe kerülhetnek. De itt van az EU-s támogatások áfa-visszaigénylésének kérdése is.

Ha egy nyomda elnyeri a támogatást, akkor az ebből megvalósuló beruházás áfáját nem igényelheti vissza, vagyis ennyivel drágábban készül el valamilyen fejlesztés, ami tovább rontja a hazai nyomdaipar versenyképességét. Ennek a visszás helyzetnek a rendezését kértük a pénzügyi kormányzattól, amelyre az ágazat várja a választ.