A műanyag csomagolóanyagok iránti igény az elmúlt években folyamatosan növekedett. Ezt jól szemlélteti, hogy az utóbbi évtizedek fejlesztéseinek eredményeként a fajlagos felhasználás ugyan csökkent, ám a kibocsátott mennyiség állandóan növekedett.

"A fejlesztéseknek köszönhetően egy négy liter űrtartalmú öblítőkanna a 1980-as évek elején még 300 grammot nyomott, ez mára a tizedére csökkent, a 150 milliliteres joghurtospohár pedig 25 éve még 6,5 gramm volt, jelenleg alig több mint a fele" - példálózott lapunknak Ollár Péter, a Magyar Műanyagipari Szövetség szaktitkára. Ez kisebb anyag- és persze energiafelhasználást jelent; a javuló tendenciát a szállításnál lehet a legjobban érzékelni, hiszen a csomagolóanyagok súlyával a termék összsúlya is csökkent.

Míg az 1980-as években Magyarországon az üvegbe töltött áruk teljes súlyából a csomagolóanyag 36 százalékot tett ki, a mai műanyag csomagolások esetében ez csak 3,5 százalék. A teljes műanyagipari szektor termelésén belül egyébként a csomagolóanyagok részesedése az elmúlt nyolc évben 39 százalékról 43-ra emelkedett, a nyersanyagigény pedig 444 ezerről 670 ezer tonnára futott föl.

A csomagolóanyag-fejlesztéseknek csupán egyik iránya a mind kisebb súlyra való törekvés. Megjelentek ugyanis az intelligens csomagolások. Ezek általában a célszerű fogyasztásra hívják föl a figyelmet: például egyes sörmárkák címkéin a megfelelően alacsony hőmérséklet elérésekor elszíneződik egy apró jel. De a lebomló anyagok iránt is egyre nagyobb a kereslet, ám ezek felhasználhatósága egyelőre korlátozott.

Új irányt jelent még a rádiófrekvenciális azonosítás is (RFID), amelynek segítségével - a pénztárhoz közeledve - a kosárba rakott termékek "közlik" a számlaadó géppel, hogy mekkora összeg fizetésére készüljünk; ezzel lényegében minimálisra csökken a sorban állás.