Bőgel György
Gyártás és termelékenység
Érdekes grafikont találok a The Economist október elsejei számában. A gyártási szektor foglalkoztatási adatait mutatja három országban és az Eurózónában, az 1996-os értéket száznak véve.
Az USA-ban, Nagy-Britanniában és Japánban látványos a csökkenés, Amerikában például közel 25%-os. Az Eurózónában a századfordulóig gyakorlatilag nem történik semmi, utána mutatkozik némi viszaesés, de alig éri el az 5%-ot.
Mi adta az apropót a grafikon közléséhez és egy részletes elemző cikk megírásához? Az, hogy az USA gazdasága átlépett egy küszöböt: a foglalkoztatott népességen belül a gyártási szektorban dolgozók aránya a legfrissebb adatok szerint 10% alá csökkent. Az amerikai görbe különösen érdekes: a csökkenés csak 2000 után indul meg, de onnan zuhanásszerű három éven át. (Bizony, a recesszió meg a rugalmas reagálás.) Az adatokkal persze óvatosan kell bánni, nem árt tudni például, hogy a statisztikusok mit tekintenek gyártásnak, azaz "manufacturing"-nek, a gyártó szektoron belül hányan foglalkoznak termeléssel és hányan valami mással, pl. adminisztrációval.
Az arányszámot többféle erő nyomja lefelé. Az egyik, és talán a legfontosabb, a termelékenység növekedése, ami egyebek között az automatizálásnak, az információs technológia hasznosításának köszönhető. A másik a nemzetközi munkamegosztás átrendeződése. A harmadik egy csomó vállalati funkció kiszervezése, aminek köszönhetően sok tevékenység (különböző szolgáltatások például) statisztikai szempontból más szektorba kerülnek át.
A The Economist szerint a csökkenés egészséges dolog, egy ország fejlettségét mutatja. Bajban azok vannak, állítják, akik "bennragadtak" a gyártási szektorban. Köztük van pélédául Németország 20% fölötti arányszámmal. A szerkezeti korszerűsödés náluk lassúbb, és persze szembe kell nézniük az olcsóbb országok támasztotta versennyel.
Érdekes számok ezek, jól tükrözik, hogy milyen strukturális változásokat hozott magával a technológiai fejlődés. Kíváncs vagyok, Solow ma mit mondana a számítógépek és a termelékenység kapcsolatáról.
Az USA-ban, Nagy-Britanniában és Japánban látványos a csökkenés, Amerikában például közel 25%-os. Az Eurózónában a századfordulóig gyakorlatilag nem történik semmi, utána mutatkozik némi viszaesés, de alig éri el az 5%-ot.
Mi adta az apropót a grafikon közléséhez és egy részletes elemző cikk megírásához? Az, hogy az USA gazdasága átlépett egy küszöböt: a foglalkoztatott népességen belül a gyártási szektorban dolgozók aránya a legfrissebb adatok szerint 10% alá csökkent. Az amerikai görbe különösen érdekes: a csökkenés csak 2000 után indul meg, de onnan zuhanásszerű három éven át. (Bizony, a recesszió meg a rugalmas reagálás.) Az adatokkal persze óvatosan kell bánni, nem árt tudni például, hogy a statisztikusok mit tekintenek gyártásnak, azaz "manufacturing"-nek, a gyártó szektoron belül hányan foglalkoznak termeléssel és hányan valami mással, pl. adminisztrációval.
Az arányszámot többféle erő nyomja lefelé. Az egyik, és talán a legfontosabb, a termelékenység növekedése, ami egyebek között az automatizálásnak, az információs technológia hasznosításának köszönhető. A másik a nemzetközi munkamegosztás átrendeződése. A harmadik egy csomó vállalati funkció kiszervezése, aminek köszönhetően sok tevékenység (különböző szolgáltatások például) statisztikai szempontból más szektorba kerülnek át.
A The Economist szerint a csökkenés egészséges dolog, egy ország fejlettségét mutatja. Bajban azok vannak, állítják, akik "bennragadtak" a gyártási szektorban. Köztük van pélédául Németország 20% fölötti arányszámmal. A szerkezeti korszerűsödés náluk lassúbb, és persze szembe kell nézniük az olcsóbb országok támasztotta versennyel.
Érdekes számok ezek, jól tükrözik, hogy milyen strukturális változásokat hozott magával a technológiai fejlődés. Kíváncs vagyok, Solow ma mit mondana a számítógépek és a termelékenység kapcsolatáról.
