Bőgel György
Munkaügyek: A nyertesek sokat nyernek
A munkaügyi statisztikák nagyon érdekesek, pláne akkor, ha a számokat személyes tapasztalatokkal lehet vegyíteni.
"Habár igaz hogy a cégek zsebe tele van... de itt az USA-ban a munkaerőpiac katasztrofális.. a kamatok emelkednek.. a feldolgozóipar összeomlott.. eltűnt a kozéposztály.. nincs fizetőkepes kereslet." Az ilyen adatokat egyebek között azért érdemes tanulmányozni, mert a foglalkoztatás jelenségei és trendjei - merre vándorolnak a munkahelyek, milyen szakmák tűnnek el és milyenek keletkeznek, stb. - jó képet adnak a mélyebben meghúzódó változásokról, például a nagy innovációs hullámok gazdasági és társadalmi következményeiről.
A statisztikák láthatóvá teszik például, hogy kik nyernek és kik veszítenek. Ma például úgy tűnik, hogy Nyugat-Európa az utóbbiak csoportjába tartozik. Az IBM nemrég jelentette be, hogy a tervezett 14 500 fős leépítési programja 70%-ban ezt a régiót érinti. Az Elektrolux AB huszonhét gyár termelésének áttelepítésén gondolkodik éppen. A General Motors 12 000 embernek akar búcsút mondani, ezen belül a németországi állomány mintegy egyharmadának. A Sony éppen most zárja be az egyik gyárát Nagy-Britanniában. A mozgás iránya Kelet-Európa és Ázsia. Aki nem lép, gondokkal nézhet szembe, lásd például a Volkswagen helyzetét. A nemrég csatlakozott EU-s országoknak erősen kapaszkodniuk kell, hogy az elvándorló munahelyeket egy részét elkapják, és azok ne vándoroljanak tovább keletebbre.
A sokfelől érkező, többféle módon tálalt és magyarázott munkaügyi statisztikákon egyébként nem könnyű eligazodni. A Business Week legújabb számának 15. oldalán például azt olvasom, hogy az USA-ban a "worker"-ek (vajon pontosan mit értenek ez alatt?) bére és fizetése 8%-kal nőtt (összesen? egy főre vetítve?) az elmúlt évben, bár a fellendülés munkahelyteremtő képessége egyelőre igen gyenge. A 88. oldalon viszont azt írja egy befektetési cég szakértője, hogy a jövedelmi létrán az alsó 80%-ot képviselő népesség reálbére 14 hónap alatt nem nőtt semmit.
Ha mindezek a megállapítások igazak, akkor a kép nagyon differenciált: akik nyernek, sokat nyernek, akik veszítenek, sokat veszítenek. Egyébként az említett szakértő pont ezt a kérdést feszegeti, jelezve, hogy Amerikában a szűk felső és a széles alsó társadalmi rétegek egyre jobban eltávolodnak egymástól. Az okok: globalizáció, az olcsó országok konkurenciája miatti állandó nyomás a béreken és az álláshelyeken, a képzettebb csoportoknak kedvező technológiai fejlődési trendek, az adórendszer.
"Habár igaz hogy a cégek zsebe tele van... de itt az USA-ban a munkaerőpiac katasztrofális.. a kamatok emelkednek.. a feldolgozóipar összeomlott.. eltűnt a kozéposztály.. nincs fizetőkepes kereslet." Az ilyen adatokat egyebek között azért érdemes tanulmányozni, mert a foglalkoztatás jelenségei és trendjei - merre vándorolnak a munkahelyek, milyen szakmák tűnnek el és milyenek keletkeznek, stb. - jó képet adnak a mélyebben meghúzódó változásokról, például a nagy innovációs hullámok gazdasági és társadalmi következményeiről.
A statisztikák láthatóvá teszik például, hogy kik nyernek és kik veszítenek. Ma például úgy tűnik, hogy Nyugat-Európa az utóbbiak csoportjába tartozik. Az IBM nemrég jelentette be, hogy a tervezett 14 500 fős leépítési programja 70%-ban ezt a régiót érinti. Az Elektrolux AB huszonhét gyár termelésének áttelepítésén gondolkodik éppen. A General Motors 12 000 embernek akar búcsút mondani, ezen belül a németországi állomány mintegy egyharmadának. A Sony éppen most zárja be az egyik gyárát Nagy-Britanniában. A mozgás iránya Kelet-Európa és Ázsia. Aki nem lép, gondokkal nézhet szembe, lásd például a Volkswagen helyzetét. A nemrég csatlakozott EU-s országoknak erősen kapaszkodniuk kell, hogy az elvándorló munahelyeket egy részét elkapják, és azok ne vándoroljanak tovább keletebbre.
A sokfelől érkező, többféle módon tálalt és magyarázott munkaügyi statisztikákon egyébként nem könnyű eligazodni. A Business Week legújabb számának 15. oldalán például azt olvasom, hogy az USA-ban a "worker"-ek (vajon pontosan mit értenek ez alatt?) bére és fizetése 8%-kal nőtt (összesen? egy főre vetítve?) az elmúlt évben, bár a fellendülés munkahelyteremtő képessége egyelőre igen gyenge. A 88. oldalon viszont azt írja egy befektetési cég szakértője, hogy a jövedelmi létrán az alsó 80%-ot képviselő népesség reálbére 14 hónap alatt nem nőtt semmit.
Ha mindezek a megállapítások igazak, akkor a kép nagyon differenciált: akik nyernek, sokat nyernek, akik veszítenek, sokat veszítenek. Egyébként az említett szakértő pont ezt a kérdést feszegeti, jelezve, hogy Amerikában a szűk felső és a széles alsó társadalmi rétegek egyre jobban eltávolodnak egymástól. Az okok: globalizáció, az olcsó országok konkurenciája miatti állandó nyomás a béreken és az álláshelyeken, a képzettebb csoportoknak kedvező technológiai fejlődési trendek, az adórendszer.