Az Insight 64 elemzője szerint valójában nem is kétmagos processzor működött abban a rendszerben, amit az Intel nemrég az IDF keretében mutatott be. Nathan Brookwood elmondása szerint minden jel arra utal, hogy mindössze egy kétprocesszoros rendszer bújt meg a fedél alatt, és az Intelnek még nincs is működő kétmagos processzora.

A múlt héten megrendezett Intel Developer Forum keretei között az Intel bemutatta, hogy hogyan is képzeli el a jövő digitális irodáját, ahol három dolgozó különböző helyekről együtt tud működni egy probléma megoldása érdekében. A bemutatón az egyik dolgozó ("Jason") néhány számításigényes feladatot futtatott zökkenőmentesen a rendszerén, amelyek bizony egy hagyományos (1P) számítógépet igencsak megizzasztottak volna. A bemutató végén Bill Siu, az Intel Desktop Platforms Group menedzsere annyit mondott, hogy "Jason egy kétmagos rendszert használt egy 915 [Grantsdale] platformon".


Ezek után egy kérdezz-felelek során Siu bárgyún mosolyogva csak annyit tett hozzá, hogy a szóban forgó rendszerben "egy kétmagos processzor mérnöki prototípusa szolgált, valódi szilíciumból". Ez természetesen felkeltette az érdeklődést a szakértőkben, hogy valójában mi is volt a dobozban... Nathan Brookwood, az Insight 64 vezető elemzője szerint három lehetőség van.

"A legkevésbé valószínű lehetőség az, hogy a bemutatón tényleg a 2005-ben bevezetésre kerülő kétmagos termék első szilíciumra vitt mintapéldánya működött. Az Intel tehát bemutatta az első kétmagos Itanium prototípust, míg az AMD már egy héttel az IDF előtt bemutatta az első ilyen Opteront. Úgy gondoljuk, ha tényleg ez lenne a helyzet, tehát az Intel tényleg elérte volna ezt a mérföldkövet, azt hatalmas csinnadratta között ország-világ tudtára hozták volna a bámulatos PR gépezetük révén úgy, hogy arról az egész bolygó tudomást szerezzen. Az Intelt ismerve tehát ezt a lehetőséget úgy ahogy van elvetjük."

"Az már egy kicsivel könnyebben elképzelhető verzió, hogy az Intel két jelenlegi Pentium processzorát összerakta egyetlen tokozásba, és ezt belerakta egy i915 chipkészletes alaplapba. (Ez a Multi-Chip Package - MCP - néven ismert technológia, és ma is alkalmazzák bizonyos rendszerekben.) Egy standard P4-es tokozás nagyjából 30x30 mm méretű, tehát simán elfér rajta több, 11 mm-es különálló processzor. Az Intel ugyan csak az IDF kedvéért nem gyártana egy ilyet, azonban a kétmagos platformok első teszteléséhez elképzelhető egy ilyen fejlesztés, különösen akkor, ha az első kétmagos processzorok architektúrája sem fog ettől sokban eltérni. Ebben az esetben Siu állítása a kétmagos, i915 platformon működő, valódi szilíciumra került megoldásról még igaz is lenne [de így sem valódi, kétmagos processzorról van szó, amely később sorozatgyártásra is kerül]."

Bill Siu az IDF-en

"Végül a legvalószínűbb megoldás, hogy az Intel egész egyszerűen átalakított egy i915 alaplapot kétprocesszoros működésre. Az i915 ugyan normális esetben egyprocesszoros rendszerként kerül forgalomba, azonban a mérnökeik könnyedén feloldhatták a korlátozást, egy DP i915-ös platformot létrehozva. Egy ilyen egyedi alaplap megalkotása jóval olcsóbb, és gyorsabb megoldás, mint egy MCP processzor, és a létrejött rendszer valóban hozná is egy kétmagos rendszer teljesítményét. Az MCP-s megoldáshoz hasonlóan, ez a rendszer is tökéletesen passzolna Siu [meglehetősen ködös] magyarázatába." - mondta el Brookwood, meghagyva az olvasóknak, hogy melyiket fogadják el.

Az Insight 64 elemzője azonban hozzátette, hogy az átlagos Intel SMP rendszerek - mint például a Xeon processzoros platformok - gyenge pontja jelenleg a rendszerbusz, mivel minden processzor egyazon, 4 utas rendszer esetén 400 MHz QPB, 2 utas rendszer esetén 800 MHz-es PSB-n osztoznak. A várakozások szerint a kétmagos rendszereknek is pontosan ez lesz a hátráltató tényezője, mivel ugyanúgy, ugyanazt a rendszerbuszt használja majd a két mag. Ez még abban az esetben is visszaveti majd az elvi sebességhatárt, ha az Intel addigra 1066 MHz-es rendszerbuszt is lehetővé tesz.

Az Intel egyelőre nem nyilatkozott a történettel kapcsolatban.