Franczy
GeForce4 MX Leadtek módra
Február 6. volt a nagy nap, amikor is az Nvidia képviselői hivatalosan lerántották a leplet a cég legfrissebb újdonságairól, név szerint a GeForce4 termékcsaládba tartozó grafikuskártyákról. A bejelentést megelőző hetekben-hónapokban számtalan pletyka, találgatás és félinformáció látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a GeForce4-es kártyák ilyen jók, meg olyan drágák lesznek, de konkrétumokkal február első napjaiig igazából senki nem tudott szolgálni. A bejelentés szépen rendben megtörtént, és az azóta eltelt időben a kedélyek kicsit lenyugodni látszanak, ugyanis az interneten egymás után jelentek meg a kereskedelmi forgalomban még nem igazán kapható Nvidia újdonságok tesztjei, és a potenciális vásárlójelöltek kiválaszthatták a számukra legszimpatikusabb, illetve legjobb ár/teljesítmény aránnyal rendelkező GeForce4-es kártyákat.
Az Nvidia - tartva magát korábbi ígéreteihez - nemrégiben szépen lassan megkezdte a GeForce4-es termékek kereskedőkhöz történő leszállítását, így most végre nekünk is alkalmunk nyílt arra, hogy nagyító alá vegyük az egyik vadonatúj GeForce4-et, egész pontosan a GeForce4 MX 440-et, ráadásul az egyik legnevesebb gyártó, a Leadtek tálalásában. A keresztségben WinFast A170 T nevet kapott grafikuskártyával sajnos csak kutyafuttában volt módunk megismerkedni, de azért úgy vélem, hogy az alábbi irományból a GeForce4 MX történet könnyedén megismerhető lesz. Mielőtt azonban megnéznénk, hogy pontosan mi is lapul a Leadtek-féle tetszetős dobozban, nem árt tisztában lennünk egy-két alapfogalommal, vagyis, hogy tulajdonképpen mi is az a Geforce4 Ti és GeForce4 MX.
Nevezzük nevén a gyereket!
Mint azt a közelmúltban az Nvidiától megszokhattuk, a nevükben MX típusjelzést viselő grafikuskártyák valamilyen szempontból kevesebbet nyújtottak, mint a nem MX-es kártyák, persze ezzel kapcsolatban a legtöbb hétköznapi felhasználó nagyon könnyen meg tudott békélni akkor, amikor egy pillantást vetett az MX-es kártyák árcédulájára. Tulajdonképpen nincs ez másként a közelmúltban debütált GeForce4 termékcsalád esetében sem, azonban a dolog itt azért némileg bonyolultabb, mint a GeForce2 esetében volt. Míg a GeForce2 GTS és a GeForce2 MX típusjelzésű grafikuskártyák úgymond szoros testvéri kapcsolatban voltak egymással, addig a GeForce4 Ti és a GeForce4 MX esetében legfeljebb csak névrokonságról beszélhetünk, ugyanis a két Nvidia újdonság a némi hasonlóság ellenére két, egymástól alapvetően különböző termék. Kezdjük talán azzal, hogy mi a hasonlóság a GeForce4 Ti és a GeForce4 MX chipek között!
Az Nvidia ezen két újdonsága leginkább csak abban hasonlít egymásra, hogy mindkét grafikuschip 0,15 mikronos gyártási technológiával készül a TSMC (Taiwan Semiconductor Manufacturing Company) gyártósorain, valamint, hogy mindkettő támogatja az úgynevezett Accuview FSAA üzemmódot. Az Accuview FSAA-ról röviden annyit érdemes tudni, hogy a korábban használatos antialiasing, azaz élelsimító eljárásokhoz képest jobb képminőséget eredményez, ezzel párhuzamosan pedig gyorsabb működésre is képes azoknál. Ugyancsak a hasonlóságok közé kell sorolnunk, hogy mind a GeForce4 Ti, mind a GeForce4 MX a Lightspeed Memory Architecture (LMA) második, továbbfejlesztett változatára épül, ami a memória sávszélesség problémákra mindenképpen gyógyírt jelent, azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy míg a GeForce3 és a GeForce4 Ti esetében a CMC (Crossbar Memory Controller) négy szegmensű, addig a GeForce4 MX CMC-je csak két szegmensű. A GeForce4 MX fejlesztési kódnevéből (NV17) egyébként rögtön sejthető, hogy sokkal inkább egy tuningolt GeForce2-ről (NV15) van szó, mintsem egy lebutított GeForce4 Ti-ről (NV25). Éppen ezért a GeForce4 MX esetében el lehet felejteni az olyan nyalánkságokat, mint például a Vertex Shader, vagy a Pixel Shader, vagyis az nfiniteFX engine révén a GeForce3 mindenképpen fejlettebb architektúra, mint a GeForce4 MX. Adódik a kérdés, hogy az Nvidia hogyan gondolja, hogy egy ráncfelvarrt GeForce2 olcsó GeForce4 álruhában bestsellerré válhat? Erre a választ ott kell keresnünk, hogy a GeForce4 MX termékcsalád tagjainak működési frekvenciája elég magas, valamint az LMA-II technológia memória sávszélességre tett pozitív hatásairól sem szabad elfeledkeznünk, vagyis a GeForce4 MX általánosságban véve azért könnyen képes ráverni néhány kört a jó öreg GeForce2 termékcsaládra, arról azonban még álmodoznunk sem szabad, hogy a GeForce4 MX akár csak GeForce3 Ti 200-as magasságokba emelkedhetne.
Az említett adottságaiból adódóan nem éppen a DirectX 8 szabvány kiaknázására készült GeForce4 MX grafikuschip tranzisztorainak száma 29 millió (GF4 Ti: 63 millió), rendering pipeline-ból kettő darabbal rendelkezik (GF4 Ti: 4 db). A korábbi MX piacfelosztáshoz (MX 200, MX 400) hasonlóan az Nvidia a GeForce4 MX esetében is több modellel rukkolt elő, melyek közül a belépőszintű modell a GeForce4 MX 420, a középkategóriás versenyző a GeForce4 MX 440, a csúcsot pedig a GeForce4 MX460 jelenti. A GeForce4 MX 420-as grafikuskártyákon található GPU frekvenciája 250 MHz, mely chip mellett pedig mindössze 166 MHz-es SDR, illetve DDR memóriachipek kapnak helyet. Eggyel feljebb lépve, a GeForce4 MX 440-es grafikuschip frekvenciája 270 MHz, a mellé pakolt DDR memória frekvenciája pedig 200 MHz. Végül pedig a jelenlegi MX-csúcsot jelentő GeForce4 MX 460-as kártyákon 300 MHz-es GPU, valamint 275 MHz-es DDR memória található, vagyis elmondható, hogy a GeForce4 MX termékcsalád fill rate-je 500-600 megapixel között, memória sávszélessége pedig 2,66 és 8,8 GB/s között mozog. Mindenképpen említést kell tennünk egy, még a GeForce4 Ti kártyák esetében sem használatos GeForce4 MX sajátosságról, ami nem más, mint a VPE (Video processing Engine), mely engine hardveres motion compensation és iDCT támogatással rendelkezik, vagyis elmondható, hogy az Nvidia a hardveres MPEG lejátszás/felvétel kérdéskörében végre az ATI nyomába eredt, aminek már éppen itt volt az ideje. Most pedig nézzük meg, hogy mit is nyújt az érte elkért pénzért a Leadtek WinFast A170 T!
GeForce4 MX Leadtek módra
A méretes doboz kinyitását követően a minőségi csomagolásból előkerült maga a Leadtek-féle GeForce4 MX 440-es kártya, vagyis a Leadtek WinFast A170 T, mely - meg kell mondjam - nem éppen egy pehelysúlyú kártya, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy egynémely GeForce3-as kártya jóval nehezebb nála. A relatíve nagy tömeg természetesen a méretes hűtőbordának "köszönhető", ami valahogy úgy néz ki, mint egy lapított henger, melynek érdekes módon nem a külső fala, hanem a belső fala van bordázva. A hűtőborda belsejében egy tetszetős és nem utolsósorban szinte már életveszélyesen éles lapátokkal rendelkező hűtőventillátor található, melyet nem tanácsos menetközben fogdosni, mert különben már mehetünk is a sebtapaszért. Itt kell említést tennem arról, hogy a hűtőrendszer nagyon jól végzi a rá bízott feladatot, ugyanis a hűtőborda még erőteljesebb tuning esetében is csak alig melegedett fel. Sajnos semmilyen hűtést nem kaptak a kártyára szerelt 4 nanoszekundumos hozzáférési idejű, Samsung gyártmányú memóriachipek, melyek ennek ellenére stabilan működtek még a magasabb frekvenciarégiókban is.
Most, hogy már többször is szóba került a tuning kérdésköre, ki kell emelnem, hogy a WinFast A170 T-nek mind a GPU-ja, mind a memóriája nagyon tuningbarát, ami azt jelenti, hogy a kártyát a gyári 270/400 MHz-ről (GPU/memória) könnyedén 310/460 MHz-re tudtam húzni, és a további tuningot is leginkább csak a rendelkézesemre álló idő szűkössége korlátozta. A kártyán egyébként 64 MB DDR SDRAM memória kapott helyet, és a gyári frekvenciaértékek mellett a WinFast A170 T memória sávszélessége 6,4 GB/s. Ugyancsak a kártya részét képezi egy NTSC/PAL szabványú TV-kimenet, mely a mellékelt S-Video-S-Video, S-Video-RCA, illetve RCA-RCA kábelek segítségével erős közepes minőségű képet jelenített meg a teszthez használt Panasonic televízión. A Leadtek WinFast A170 T által elérhető legmagasabb felbontás 2048 x 1536 pixel, azonban ez a felbontás 32 bites színmélység mellett már csak 60 Hz-es képfrissítési frekvenciát eredményez, ezért az óriás monitorokkal rendelkező felhasználók számára sokkal barátibb az 1920 x 1200-as felbontás 85 Hz mellett. A kártya dobozában egyébként egy rövidebb és egy hosszabb leírás, valamint három CD is található, mely CD-k közül kettőn teljes játékok (Dronez, Gunlok) találhatók, a harmadik CD-n pedig a szükséges meghajtó programok, illetve többek között a következő szoftverek kaptak helyet: 3Deep, Cult3D, WinFast DVD, WinFox. A vallatás körülményei
A Leadtek kártyáját a tesztgép AGP slotjába helyezve, és a gépet bekapcsolva, a tesztre használt Windows XP operációs rendszer jó szokásához híven azonnal jelezte az új hardvereszközt, majd a gyárilag csomagolt meghajtó szoftver (v27.20) feltelepítését és a gép újraindítását követően a kártya már teljesen üzemkész is volt. A képminőség kérdésében nem igazán tudok mást mondani, mint hogy semmi kivetnivalót nem találtam, de nem is volt kiugróan jó a megjelenített kép minősége. Ezek után pedig lássuk a tesztkonfiguráció specifikációit, a teszthez használt szoftvereket és magukat a teszteredményeket!
Tesztkonfiguráció
Operációs rendszer: Windows XP Professional
Nvidia driver verziószám: 27.20
Tesztprogramok: 3DMark2001 SE, Quake3 v1.17, Max Payne v1.05
Teszteredmények
Konklúzió
Úgy vélem, a teszteredményekhez nem túl sokat lehet hozzáfűzni, azok ugyanis önmagukért beszélnek. Általánosságban elmondható, hogy a GeForce4 MX 440-alapú Leadtek WinFast A170 T valahol a GeForce2 GTS és a GeForce3 Ti 200 között teljesít, vagyis ilyen szempontból a WinFast A170 T árazása mindenképpen korrekt. Megállapítható, hogy a kártya 16 bites, illetve 32 bites teljesítménye közötti különbség, a legmagasabb felbontást leszámítva egyáltalán nem jelentős, valamint az is látható, hogy a tuningnak mindenképpen megvan a maga áldásos hatása. A kártya teljesítménye 2x-es, illetve Quincunx FSAA mellett nagyjából 20 százalékot esik vissza, ami elég jó érték, a sokkal "durvább" 4x-es FSAA azonban már sokkal komolyabb érvágást jelent a Leadtek újdonsága számára. A Leadtek WinFast A170 T ára a SuperGamez Áruházban 46990 Ft (bruttó).