Az augusztus 27-én kiadott 2,0 GHz-es Pentium 4 chippel az Intel átvette a leggyorsabb PC processzor gyártója címet. Sokak szerint azonban nincs igazán szükség ilyen teljesítményű processzorokra, és fontosabb a gyártók kínálata az alsóbb szegmensben.

Amikor közel egy évvel ezelőtt a PC ipar visszaesése kezdetét vette, a szakértők és elemzők döntő többsége úgy vélte, az elkövetkezendő időszak szokatlan nyugalomban telik majd a processzorpiacon. Bár az Intel nyilvánvalóan nem tűrhette tétlenül, hogy a konkurens Advanced Micro Devices (AMD) Athlon processzora letasztítja a trónról a társaság Pentium III-as CPU-ját, és folyamatosan piaci részesedést szerez a társaság rovására, ezért a cég 2000 novemberében kiadta a Pentium 4-et, sokan arra számítottak, a PC ipar mélyrepülése a fejlesztési ütem lelassulásával fog járni mindkét vezető PC processzorgyártót illetően.

Az elemzők úgy gondolták, hogy amint a PC processzor eladások, illetve az egyes chipek árának lecsökkenésével együtt a gyártók bevételei jelentősen visszaesnek, mind az AMD, mind az Intel újból fontolóra veszi az egyes befektetések célszerűségét valamint időszerűségét, és a kisebb jelentőségű, nem feltétlenül szükséges beruházások esetleg elmaradnak. Ezzel együtt várható volt az is, hogy a processzorok fejlődési, illetve az újjabb, nagyobb órajelű változatok kiadási üteme is mérséklődni fog.

A valóságban azonban teljesen más történt. Az elemzők várakozásaival ellenben az Intel közölte, majd az év folyamán több alkalommal is megerősítette, hogy tartja magát azon tervéhez, miszerint az idei évben mintegy 7,5 milliárd dollárt költ R&D (Research & Development - kutatási és fejlesztési), valamint gyárépítési munkákra. A chipgyártó óriáscég már a Pentium 4 kiadásakor kijelentette, hogy az új processzor a leggyorsabban emelkedő órajelű széria lesz a cég történelmében. Bár a Pentium 4 architektúrájában található néhány olyan pont, amely az AMD Athlon processzora által gerjesztett kapkodás eredményének tudható be, nyilvánvaló volt, hogy a Pentium 4 CPU-t igen magas órajelek elérésére fejlesztette ki az Intel.


Az elemzők feltételezései a drasztikusan lecsökkenő processzorárakról azonban helyesnek bizonyultak, bár az nyilvánvaló volt, hogy a Pentium 4 kezdeti magas ára nem teszi lehetővé a processzor térhódítását, ezért az Intelnek mindenképp le kell csökkentenie azt. Az Intel korábbi terveinek megfelelően, nemsokkal a Pentium 4 kiadását követően lecsökkentette a CPU-k árait. Amire azonban szinte senki sem számított, az az árlavina, amely az idei évben végigsöpört a processzorpiacon, és aminek még korántsincs vége. Az Intel idén tavasszal, majdpedig augusztus 26-án végrehajtott árkorrekciói is drasztikus, 50%-ot is elérő mértékű árcsökkenéseket hoztak egyes Intel processzorok esetében.

Az Intel rivális AMD azonban nem az a társaság, amely tétlenül nézné, ahogy a konkurencia az övé alá csökkenti a processzorainak árát, így az Intel árcsökkentéseit szinte minden esetben azonnal AMD áresések követték. Az AMD-nek ráadásul ezügyben egyáltalán nem volt nehéz dolga, mivel egyrészről az Intel árcsökkentése minden alkalommal előre várható volt, másrészt az Athlon és Duron processzorok Pentium 4-hez viszonyított kis lapkamérete lehetővé tette a gyártási költségek alacsonyan tartását.

A processzorpiacon így az idei második félévre kialakult egy olyan, a vásárlók szemszögéből nézve kedvező helyzet, amelyben immár nem található éles határvonal a költséghatékony és csúcskategóriájú CPU-k között. A kérdés az, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a csúcskategóriás processzorok ára szinte már nevetségesen alacsony szintre süllyedt, van-e egyáltalán létjogosultsága a költséghatékony számítógépek piacára készülő CPU-knak. Nincs mindenhol szükség a leggyorsabb processzorokra

Talán nem meglepő a válasz, hogy természetesen van. A kérdés minden esetben az, milyen célt szolgál az adott rendszer. Bár évekig általánosan megfigyelhelhető volt, hogy a különféle üzleti és otthoni célú alkalmazások teljesítményét behatárolták a viszonylag lassú processzorok, mára a CPU-k fejlődése olyan lendületessé vált, amelyet a legtöbb szoftver már nem követ. Erre talán a legjobb példa a játékok esete.

A játékok hosszú éveken keresztül azok az alkalmazások voltak, amelyek a számítógép bővítésére, illetve esetlegesen új rendszer vásárlására késztették a felhasználókat. Az új játékok mindig a leggyorsabb, legdrágább processzort igényelték, és a nemsokkal régebbi modelleken már nem futottak megfelelően, vagy egyáltalán el sem indultak. A helyzet mára azonban gyökeresen megváltozott. A játékfejlesztők már nem képesek követni azt a fejlesztési ütemet, amelyet a két vezető processzorgyártó diktál. Miközben a jelenlegi, rendkívül összetett felépítésű játékok az elkészítési költségek, valamint az elkészülési idő ésszerű határok között tartásának érdekében olyan jelentős mértékű fejlődést már nem mutatnak egy egy új részben, mint néhány évvel ezelőtt, a processzorok sebessége folyamatosan elszakad a játékok által igényelttől.


Van amihez a legnagyobb teljesítmény is kevés
Jelen helyzetben, miközben már lassan az 1,5-2 GHz-es processzorok ára is megfizethető szintre süllyed, néhány kivételesen balul sikerült produkciót leszámítva az összes új játék tökéletesen elfut egy 800-1000 MHz-es processzoron. A játékra használt számítógépben egy jó videókártya jelenleg legalább olyan fontos, (és legalább olyan drága,) mint az erős processzor. Persze lehet, hogy egy 1,2 GHz-es processzorral nem 60 fps sebességgel fut a Quake 3, mint a 800 MHz-essel, hanem 70-nel, de ennek valódi jelentősége nincs. A felbontást szintén nem érdemes a végletekig növelni, mivel kishazánkban általában kevés olyan számítógép van az otthonokban, amelynek monitorja elfogadható minőségben képes 1024 x 768-asnál nagyobb felbontást megjeleníteni.

A mai játékokhoz egy 800-1000 MHz-es processzor tökéletesen megfelel. Ez pedig pont az a sebesség, amelyre az Intel és AMD költséghatékony processzorok jelenleg képesek, de a fejlődés természetesen ezen CPU modellek körében sem áll meg. Általános irodai felhasználásra, zenehallgatásra, tanulásra, internetezésre még ennél lassabb processzor is megfelelő lehet.

Van, ahol valóban a legnagyobb teljesítményre van szükség

Számos olyan alkalmazási terület is létezik azonban, ahol ténylegesen a lehető legnagyobb teljesítményű processzor szükséges. Ezek -az otthoni felhasználás keretei között maradva- elsősorban a videótömörítés, videórögzítés, valamint a 3 dimenziós kép- és animációkészítés. E területeken általában minél gyorsabb processzor dolgozik a gépben, annál gyorsabban, zökkenőmentesebben halad a munka is. Szerencsére a jelenlegi CPU árak mellett kisebb anyagi ráfordítással is megszerezhetők a nagyteljesítményű processzorok. Akinek valóban erős processzorra van szüksége, AMD változat esetében meg se álljon az 1,4 GHz-ig, mivel az egyes modellek közötti árkülönbség elenyésző. Bár az Intel sohasem az olcsó processzorairól volt híres, a Pentium 4 CPU az 1,7 GHz-es változattól lefelé egészen jó vételnek számít. Processzorháború az alsó fronton

A PC ipar jelenlegi, meglehetősen kedvezőtlen helyzetében a processzorgyártók méginkább igyekeznek megbecsülni a felhasználót, mint korábban. Ennek tudhatók be a rendkívüli mértékű árcsökkentések csakúgy, mint a rohamosan emelkedő sebességű processzorok megjelenése.

A belépő szintű, másnéven költséghatékony rendszerek piacán jelenleg egyértelműen az AMD vezet Duron processzoraival, amelyek rendkívül versenyképes ár mellett igen jó teljesítményt nyújtanak. Az Intel Celeron processzorai rendre drágábbak, teljesítményük pedig elmarad a Duronétól. A Pentium III processzorok ára jelenleg sajnos nem elég alacsony ahhoz, hogy költséghatékony megoldásnak lehessen tekinteni a sorozatot. A PIII processzor az év végére ráadásul teljesen kiszorul a piacról, az Intel leállítja gyártását.

Az AMD augusztus 21-én kiadta alsókategóriás Duron processzorának legújabb változatát, amely immár 1 GHz-en üzemel. Az új, 1 GHz-es Duron, amely a 950 MHz-es modellt váltja a trónon, azonban nemcsak órajelében tér el elődeitől. Az új változat a korábbi Spitfire helyett már azzal a Morgan processzormaggal készül, amely a Palomino mag lecsökkentett költségű változata. Az asztali Palomino Athlonok csak az év végefelé, előreláthatólag október 9-én jelennek majd meg.

Az új Morgan magos, 1 GHz-es Duron számos változást hozott elődeihez képest:

Processzor-összehasonlító táblázat
	AMD Duron	AMD Duron	AMD Athlon	Intel Pentium 4	Intel Pentium III	Celeron
Mag	Spitfire	Morgan	Thunderbird	Willamette	Coppermine	Coppermine 128
Órajel	600 - 900MHz	1GHz+	750 - 1400MHz	1.3GHz - 1.5GHz	500 - 1000MHz	533 - 850MHz
L1 Cache	128KB			8KB adat	32KB
L2 Cache	64KB		256KB	256KB	256KB	128KB
L2 Cache sebesség	Magórajel
L2 Cache bus	64-bit			256-bit
Rendszerbusz	100MHz DDR EV6		100/133MHz DDR EV6	100MHz quad-pumped GTL+	100/133MHz GTL+
Interface	Socket-462 (Socket-A)			Socket-423	Slot-1/Socket-370	Socket-370
Gyártási eljárás	0.18 mikron
Magméret	100mm^2	106mm^2	120mm^2	217mm^2	106mm^2	106mm^2
Tranzisztorok száma	25 millió	25.18 millió	37 millió	42 millió	28 millió	28 millió

A Morgan mag újításai a Spitfire-höz képest:

180 ezerrel több tranzisztor, összesen 25 helyett 25,18 millió

106 mm^2 magméret

tápfeszültség 1,75 V, teljesítmény <46,1 W

lecsökkentett fogyasztás

3D Now! Professional: teljes Intel SSE támogatás

hardveres auto data pre-fetch

beépített hőérzékelő dióda

A Morgan magos Duronok használatához frissíteni kell a meglévő Socket-A alaplapok BIOS-át egy, az újfajta processzort kezelni képes változatra.

Az Intel az új Duronra válaszolva hamarosan kiadja az 1,0 és 1,1 GHz-es órajelű Celeronokat, amelyek hozzávetőlegesen egyező teljesítményt fognak nyújtani, mint az AMD legújabb alsókategóriás modellje. Az új Celeronok darabára nagytételben 89 illetve 103 dollár, az 1 GHz-es Duron hivatalos ára pedig 89 dollár, szintén nagytételben.

Az AMD a Morgan maggal a közeljövőben 1,2 GHz-ig, sőt esetleg efölé is megnöveli a Duron processzorok órajelét. Az Intel, mivel a 180 nm-es csíkszélességű gyártási eljárással készülő Celeronok órajele nem növelhető tovább, a Tualatin maggal ellátott Pentium III-at fogja alsókategóriás processzorként árulni a Celeron márkanév alatt. Az új Celeron-változatok a hírek szerint 512 KByte másodszintű (Level-2) cache-sel készülnek majd, viszont új alaplapok fognak kelleni hozzájuk.

Az Intel egyelőre nem tervezi a Pentium 4 olcsóbb, költséghatékony változatainak kiadását a közeljövőben. Az augusztus végi Intel Developer Forum (IDF - Intel Fejlesztők Fóruma) konferencián ezirányú tervekről egyetlen szó sem esett, és jelenleg a társaság ütemtervében sem szerepel semmi ilyesmi. Folytatódik a harc a leggyorsabb PC processzorért

Bár az augusztus végén kiadott 2 GHz-es Pentium 4 processzorral az Intel minden kétséget kizáróan magához vette a sebességverseny vezető helyét, az AMD sem alszik. A jelek szerint a Pentium 4 lassan kezd felnőni a nevéhez, és a gyártó Intel a jelek szerint igencsak belelendült a processzor órajelének növelésébe. A cég IDF-en tett bejelentése szerint a konferencián bemutatott 3,5 GHz-es modell, amely az ősszel debütáló 130 nm-es, 512 KByte L2 cache-sel ellátott Northwood változatra épül, már a jövő éven a piacra kerül.

A VIA Technologies Intel licensz nélküli, illetve a Silicon Integrated Systems (SiS) és ACER Laboratories Inc. (ALi) DDR-alapú Pentium 4 chipkészleteinek őszi megjelenésével a processzorhoz végre-valahára az olcsó, nagyteljesítményű platformok is megjelenhetnek. A DDR memóriák jelenlegi, igen alacsony árszintje mellett tulajdonképpen nem is érdemes az SDRAM mellett voksolnia annak, aki Pentium 4-es rendszerre kíván bővíteni. Az SDRAM-ok alkalmazása mellett kizárólag az szólhat, ha valaki az előző rendszeréhez legalább 256 MByte-ot bevásárolt belőle, és nem akar újat venni, esetleg nem bízik a tajvani gyártók chipkészleteiben. Ez utóbbira a jövő év elején megjelenő DDR-SDRAM támogatású Brookdale-D Intel chipkészlet fog megoldást jelenteni.

Az AMD még az év vége előtt ki fogja adni az 1,73 GHz-es Palomino Athlont, amely feltehetően lépést tud majd tartani az addigra 2,2-2,4 GHz-nél járó Northwood Pentium 4-esekkel. A társaság ezt követően a jövő év elején kiadja az első 130 nm-es technológiával készülő Athlon processzorokat is, amelyek az Intel CPU-kkal ellenben az IBM által kifejlesztett SOI (Silicon on Insulator - Szilícium a szigetelőn) technológiát is tartalmazni fogják. Az Intel szerint a SOI technológia nem jelent előrelépést a chipgyártásban, az AMD, IBM, Motorola hármas szerint azonban a SOI kisebb fogyasztást és hőt, valamint gyorsabb működést igér.

Azt, hogy a 130 nm-es csíkszélesség, valamint a SOI technológia milyen mértékű órajel-növelést tesz majd lehetővé az Athlon processzorokon, egyelőre nehéz lenne megmondani. Az azonban biztos, hogy az AMD-nek szüksége van az órajel növelésére, mert az Intel Pentium 4-es processzoraira írt egyre nagyobb számok lassan eltakarják az egész, egyébként jó teljesítményt nyújtó, és rendkívül olcsó Athlon processzor sorozatot. Egyelőre nem tudni azt sem, az AMD mikor fogja bevezetni, illetve egyáltalán be fogja-e vezetni a tiszta 28-as Szilícium alapanyagokat, amelyek a SOI technológia mellett szintén jelentős órajel növelést tennének lehetővé, illetve csökkentenék a fogyasztást és a termelt hőt.