SG.hu·
Az EU kínai engedményekkel mentené meg az ASML német beszállítóját
Az Európai Unió tárgyalásokat folytat Kínával annak érdekében, hogy enyhítést érjen el azokkal a szankciókkal kapcsolatban, amelyek a Sindlhauser Materials GmbH, az ASML Holding NV beszállítói láncában működő kis német vállalat fennmaradását fenyegetik. Az alku részeként az EU eltörölné azokat a kereskedelmi korlátozásokat, amelyeket egy meg nem nevezett kínai vállalattal szemben vezetett be, miután azzal vádolta meg, hogy segíti Oroszország Ukrajna elleni háborúját.
Peking júliusban szankciókat vezetett be a Sindlhauser, egy precíziós gyártással és a félvezetőipar, valamint más iparágak számára végzett fejlett bevonatolással foglalkozó kis német vállalat, továbbá 13 másik európai cég ellen. Kína ezzel az EU Oroszországgal szembeni 21. szankciós csomagjára válaszolt. Az EU ebben a szankciós csomagban több kínai szervezetet is célba vett, mert a gyanú szerint olyan kulcsfontosságú alkatrészekkel látták el Moszkvát, amelyek fegyverek gyártására is felhasználhatók. Az EU és Kína listáin szereplő vállalatokra exportellenőrzési intézkedések vonatkoznak.
A Sindlhauser kínai ritkaföldfémekre és kritikus ásványi nyersanyagokra támaszkodik, és az ügyet ismerő személyek szerint fennáll a veszélye, hogy a következő hónapokban beszünteti működését, ha Kína nem oldja fel a vele szembeni szankciókat. A német vállalat az ASML beszállítói láncának része. Egy egyébként kevéssé ismert cég célba vétele jól mutatja, milyen messzire hajlandó elmenni Kína annak érdekében, hogy részletes ismereteket szerezzen Európa gazdaságának sebezhető pontjairól. Az EU egyik tisztviselője elmondta, hogy a közösség megkezdte az egyeztetéseket a Kína exportellenőrzési rendszerében, illetve az EU saját szabályozása alapján jegyzékbe vett szervezetek esetleges törléséről. A tisztviselő szerint az EU listájáról történő bármilyen törléshez az összes tagállam egyhangú támogatására lesz szükség.
Az ASML nem kívánt nyilatkozni. Az Európai Bizottság, a Sindlhauser és a kínai kereskedelmi minisztérium nem válaszolt a kommentárra vonatkozó megkeresésre. A német gazdasági minisztérium szóvivője az EU tárgyalóira irányította a kérdést.
Amikor a kínai kereskedelmi minisztérium júliusban felvette a vállalatot az exportellenőrzési listára, az első reakciót pánik jellemezte. A bejelentést követő néhány hétben nem lehetett tudni, hogy a Sindlhauser folytatni tudja-e a működését, és ha igen, miként. A német szövetségi kormány és Bajorország tartomány kormánya, ahol a vállalat székhelye található, azonnal közbelépett, hogy segítsen a cégnek lehetőség szerint alternatív beszállítókat találni, valamint más megoldásokat is feltárni. Ezek között szerepelt a már meglévő anyagok újrahasznosítása és az elérhető finanszírozási lehetőségek felkutatása is. Brüsszelben is voltak olyan tisztviselők, akik tudtak a vállalat helyzetéről, és már hetek óta felvetették az ügyet Pekingnek.
Az esetet ismerő személyek szerint a Sindlhauser szinte teljes mértékben a kínai ritkaföldfémektől függ. A vállalat felkerülése a listára ezért komoly sokkot okozott az ellátási láncában. A cég korábban alig tett valamit annak érdekében, hogy diverzifikálja beszerzéseit vagy csökkentse a kínai alapanyagoktól való függőségét. Egyes tisztviselők most attól tartanak, hogy a vállalat listáról való törlése ismét eloszlatja a sürgető kényszert, amely az olyan európai cégeket, mint a Sindlhauser, arra ösztönözhetné, hogy Kínán kívüli beszállítói hálózatot építsenek ki.
Az ügy nehéz helyzetbe hozta a német kormányt és az európai tisztviselőket. A tisztviselők szerint a kereskedelmi korlátozások hatálya alá tartozó vállalatok listájára történő felvételről vagy az onnan való törlésről folytatott tárgyalások rossz precedenst teremthetnek más, szintén enyhítést kérő cégek számára. Emellett engedményeket kellene tenni olyan kínai szervezetek ügyében, amelyekről úgy vélik, hogy létfontosságú, és gyakran szankciók hatálya alá eső szállítmányokkal segítik Moszkvát.
Peking hivatalos indoklása szerint a Sindlhauser és a másik tucatnyi vállalat azért került a listára, mert állítólag Tajvannal működtek együtt. Az ügyben részt vevő tisztviselők azonban úgy vélik, hogy a háttérben ennél jóval aggasztóbb, ugyanakkor korántsem meglepő folyamatok állnak. Kína az elmúlt másfél évben arra használta fel az időt, hogy a lehető legtöbb információt gyűjtse össze a globális ellátási láncokról. Ennek köszönhetően képes volt azonosítani egy kis bajor vállalatot a világ legfontosabb chipgyártó berendezéseket előállító cége, az ASML beszállítójaként.
Peking mélyreható ismeretekkel rendelkezik a globális ellátási láncokról, miután engedélyezési rendszert vezetett be a kritikus ásványi nyersanyagok és a ritkaföldfémek exportjára. Ennek keretében a külföldi vállalatoknak részletes információkat kell szolgáltatniuk ügyfeleikről, arról, hogy a kínai alapanyagokat hol és miként használják fel, valamint a végtermékről készült képeket is be kell nyújtaniuk. Németországban a vállalatok üzleti titkokat adtak át Kínának, miközben a berlini kormány minderről nem is tudott. A német állam nem fér hozzá ugyanolyan, vagy akár csak hasonló részletességű információkhoz, és ami még fontosabb, továbbra sincs stratégiája arra, hogyan kezelje a gazdasági hírszerzés terén fennálló hiányosságait.
A Sindlhauser ügyében körvonalazódó megállapodást, amelynek keretében az EU cserébe egy kínai vállalattal szembeni korlátozásokat oldana fel, Maros Sefcovic, az EU kereskedelempolitikáért felelős biztosa a múlt héten Pekingben tett látogatása során is megvitatták, amikor találkozott Wang Wentao kínai kereskedelmi miniszterrel. Az EU arra törekszik, hogy kezelje a hatalmas kereskedelmi hiányt, amely jelenleg naponta több mint egymilliárd dollárt tesz ki. A két fél a pekingi tárgyalásokon megállapodott abban, hogy több információt osztanak meg egymással, és előzetes figyelmeztetéseket adnak az exportkorlátozásokkal kapcsolatban. A Sindlhauser ügyében alkalmazott kölcsönös, egy az egyhez arányú listáról törlés mintául szolgálhat a jövőbeni hasonló intézkedésekhez. Az EU várhatóan elsőként lép, még azelőtt, hogy feloldanák a német vállalatra vonatkozó korlátozásokat.
Peking júliusban szankciókat vezetett be a Sindlhauser, egy precíziós gyártással és a félvezetőipar, valamint más iparágak számára végzett fejlett bevonatolással foglalkozó kis német vállalat, továbbá 13 másik európai cég ellen. Kína ezzel az EU Oroszországgal szembeni 21. szankciós csomagjára válaszolt. Az EU ebben a szankciós csomagban több kínai szervezetet is célba vett, mert a gyanú szerint olyan kulcsfontosságú alkatrészekkel látták el Moszkvát, amelyek fegyverek gyártására is felhasználhatók. Az EU és Kína listáin szereplő vállalatokra exportellenőrzési intézkedések vonatkoznak.
A Sindlhauser kínai ritkaföldfémekre és kritikus ásványi nyersanyagokra támaszkodik, és az ügyet ismerő személyek szerint fennáll a veszélye, hogy a következő hónapokban beszünteti működését, ha Kína nem oldja fel a vele szembeni szankciókat. A német vállalat az ASML beszállítói láncának része. Egy egyébként kevéssé ismert cég célba vétele jól mutatja, milyen messzire hajlandó elmenni Kína annak érdekében, hogy részletes ismereteket szerezzen Európa gazdaságának sebezhető pontjairól. Az EU egyik tisztviselője elmondta, hogy a közösség megkezdte az egyeztetéseket a Kína exportellenőrzési rendszerében, illetve az EU saját szabályozása alapján jegyzékbe vett szervezetek esetleges törléséről. A tisztviselő szerint az EU listájáról történő bármilyen törléshez az összes tagállam egyhangú támogatására lesz szükség.
Az ASML nem kívánt nyilatkozni. Az Európai Bizottság, a Sindlhauser és a kínai kereskedelmi minisztérium nem válaszolt a kommentárra vonatkozó megkeresésre. A német gazdasági minisztérium szóvivője az EU tárgyalóira irányította a kérdést.
Amikor a kínai kereskedelmi minisztérium júliusban felvette a vállalatot az exportellenőrzési listára, az első reakciót pánik jellemezte. A bejelentést követő néhány hétben nem lehetett tudni, hogy a Sindlhauser folytatni tudja-e a működését, és ha igen, miként. A német szövetségi kormány és Bajorország tartomány kormánya, ahol a vállalat székhelye található, azonnal közbelépett, hogy segítsen a cégnek lehetőség szerint alternatív beszállítókat találni, valamint más megoldásokat is feltárni. Ezek között szerepelt a már meglévő anyagok újrahasznosítása és az elérhető finanszírozási lehetőségek felkutatása is. Brüsszelben is voltak olyan tisztviselők, akik tudtak a vállalat helyzetéről, és már hetek óta felvetették az ügyet Pekingnek.
Az esetet ismerő személyek szerint a Sindlhauser szinte teljes mértékben a kínai ritkaföldfémektől függ. A vállalat felkerülése a listára ezért komoly sokkot okozott az ellátási láncában. A cég korábban alig tett valamit annak érdekében, hogy diverzifikálja beszerzéseit vagy csökkentse a kínai alapanyagoktól való függőségét. Egyes tisztviselők most attól tartanak, hogy a vállalat listáról való törlése ismét eloszlatja a sürgető kényszert, amely az olyan európai cégeket, mint a Sindlhauser, arra ösztönözhetné, hogy Kínán kívüli beszállítói hálózatot építsenek ki.
Az ügy nehéz helyzetbe hozta a német kormányt és az európai tisztviselőket. A tisztviselők szerint a kereskedelmi korlátozások hatálya alá tartozó vállalatok listájára történő felvételről vagy az onnan való törlésről folytatott tárgyalások rossz precedenst teremthetnek más, szintén enyhítést kérő cégek számára. Emellett engedményeket kellene tenni olyan kínai szervezetek ügyében, amelyekről úgy vélik, hogy létfontosságú, és gyakran szankciók hatálya alá eső szállítmányokkal segítik Moszkvát.
Peking hivatalos indoklása szerint a Sindlhauser és a másik tucatnyi vállalat azért került a listára, mert állítólag Tajvannal működtek együtt. Az ügyben részt vevő tisztviselők azonban úgy vélik, hogy a háttérben ennél jóval aggasztóbb, ugyanakkor korántsem meglepő folyamatok állnak. Kína az elmúlt másfél évben arra használta fel az időt, hogy a lehető legtöbb információt gyűjtse össze a globális ellátási láncokról. Ennek köszönhetően képes volt azonosítani egy kis bajor vállalatot a világ legfontosabb chipgyártó berendezéseket előállító cége, az ASML beszállítójaként.
Peking mélyreható ismeretekkel rendelkezik a globális ellátási láncokról, miután engedélyezési rendszert vezetett be a kritikus ásványi nyersanyagok és a ritkaföldfémek exportjára. Ennek keretében a külföldi vállalatoknak részletes információkat kell szolgáltatniuk ügyfeleikről, arról, hogy a kínai alapanyagokat hol és miként használják fel, valamint a végtermékről készült képeket is be kell nyújtaniuk. Németországban a vállalatok üzleti titkokat adtak át Kínának, miközben a berlini kormány minderről nem is tudott. A német állam nem fér hozzá ugyanolyan, vagy akár csak hasonló részletességű információkhoz, és ami még fontosabb, továbbra sincs stratégiája arra, hogyan kezelje a gazdasági hírszerzés terén fennálló hiányosságait.
A Sindlhauser ügyében körvonalazódó megállapodást, amelynek keretében az EU cserébe egy kínai vállalattal szembeni korlátozásokat oldana fel, Maros Sefcovic, az EU kereskedelempolitikáért felelős biztosa a múlt héten Pekingben tett látogatása során is megvitatták, amikor találkozott Wang Wentao kínai kereskedelmi miniszterrel. Az EU arra törekszik, hogy kezelje a hatalmas kereskedelmi hiányt, amely jelenleg naponta több mint egymilliárd dollárt tesz ki. A két fél a pekingi tárgyalásokon megállapodott abban, hogy több információt osztanak meg egymással, és előzetes figyelmeztetéseket adnak az exportkorlátozásokkal kapcsolatban. A Sindlhauser ügyében alkalmazott kölcsönös, egy az egyhez arányú listáról törlés mintául szolgálhat a jövőbeni hasonló intézkedésekhez. Az EU várhatóan elsőként lép, még azelőtt, hogy feloldanák a német vállalatra vonatkozó korlátozásokat.