SG.hu·
Az MI próbára teheti a kínai rendszert
A robotizáció és az automatizáció olyan gazdasági változásokat indíthat el, amelyek a politikai rendszer stabilitását is veszélyeztethetik.
Ahogyan a legfejlettebb MI-modelleket egymáshoz viszonyítva mérik, úgy az MI maga is összehasonlítja majd Amerika és Kína rivális politikai rendszereit. A technológia próbára teszi majd, hogy melyik ország képes jobb MI-eszközök létrehozására, illetve arra, hogy ezeket elterjessze a gazdaságban. Ez pedig részben attól függ majd, hogy a két ország milyen, egymástól alapvetően eltérő elképzeléseket vall arról, hogyan kellene működtetni a társadalmakat. Még egy olyan gyorsan változó területen is, mint az MI, előfordulhat, hogy ennek a versenynek az eredménye csak évek múlva válik világossá. Kína azonban már most gyors ütemben alkalmazza az MI-t, és kormánya készül azokra a drámai gazdasági és társadalmi változásokra, amelyeket ez előrevetít. Autokráciaként vannak bizonyos előnyei a 21. század legígéretesebb technológiájának kiaknázásában, ugyanakkor rengeteg problémával is szembe kell néznie.
Kezdjük a kínai modellek színvonalával. Az általános vélekedés szerint ezek olcsók, és még a legjobbak is elmaradnak amerikai társaiktól. A valóságban azonban a két ország MI-modelljei közelednek egymáshoz. Az innovatív kínai modellek egyre nagyobbak és intelligensebbek. Az elmúlt néhány hétben kínai laboratóriumok bemutatták a Qwen3.8-Maxot és a Kimi K3-at, amelyek már csaknem felveszik a versenyt a legfejlettebb amerikai MI-modellekkel, például az Anthropic Fable 5 modelljével. A kínai modellek ugyanolyan valószínűséggel törhetnek ki a tesztkörnyezetekből és válhatnak széles körben használható rendszerekké, mint az amerikaiak.
A közeledés valószínűleg folytatódni fog. Bár Kína jelenleg csak körülbelül tizedannyi adatközponti kapacitást épít ki, mint Amerika, ez a lemaradás várhatóan nem marad fenn tartósan. Tervezett gazdaságként Kína jó az infrastruktúra létrehozásában. Miközben az amerikai közvélemény egyre inkább az adatközpontok ellen fordul, Délkelet-Ázsia hatalmas kínai létesítményeknek ad otthont. A kínai nyílt súlyú modellek bárki szerverein futtathatók, ami azt jelenti, hogy a számítási kapacitás kevésbé jelent problémát, mint ahogy azt a címlapokon szereplő számok sugallják. Kína emellett csaknem háromszor akkora beépített villamosenergia-termelő kapacitással rendelkezik, mint Amerika, és az előnye tovább növekszik.
Kína megtanul alkalmazkodni a szankciókhoz. Csempészett úton juttat be csúcskategóriás Nvidia chipeket az országba, és külföldi adatközpontokban bérel ilyen eszközöket. A Huawei, az ország legjobb chiptervező vállalata pedig gyors ütemben növeli saját, igaz gyengébb teljesítményű chipjeinek gyártását. A kínai gyártású litográfiai berendezések már ultraibolya fénnyel képesek chipeket nyomtatni, bár a legfejlettebb, extrém ultraibolya fényt használó technológia továbbra is elérhetetlen Kína számára.
A modellépítés azonban csak a történet egyik fele. Ahhoz, hogy a gazdaság dinamikussá váljon, az MI-t alkalmazni is kell, és éppen ez áll a kínai MI-politika középpontjában. Amíg Kína lemaradásban volt Amerikához képest a modellek fejlesztésében, vezetői úgy látták, hogy az MI elterjesztése a legjobb módja a versenynek. Ugyanakkor azt is gondolhatják, hogy más általános célú technológiákhoz, például a villamos energiához hasonlóan az alkalmazás nagyobb hasznot hoz, mint maga a felfedezés. Kína munkaképes korú lakossága 2050-re várhatóan 25 százalékkal csökken, az emberek gépekkel való helyettesítéséhez pedig az MI széles körű elterjesztésére is szükség van.
Egyelőre az MI használata még nem jelenik meg sem Amerika, sem Kína gazdasági statisztikáiban. Egyes iparágakban azonban már elsöprő változások zajlanak. Egy nagyvállalat tapasztalatai alapján az MI által támogatott teherautók üzemeltetéséhez 30 százalékkal kevesebb sofőrre lesz szükség, mivel a személyzet létszáma két sofőrről egyre, illetve négyről háromra csökken. A 2026 első negyedévében megjelent 128 ezer, rendkívül népszerű, egy-két perces mikrosorozat 95 százalékának elkészítéséhez MI-t használtak, ami számos színész és filmes stáb munkáját váltotta ki.
Kína a robotok alkalmazását is gyors ütemben növeli. Júniusban a vezetők arra utasították a helyi önkormányzatokat és az állami tulajdonú vállalatokat, hogy 2026 végére 10 ezer humanoid robot végezzen tényleges munkát. A Morgan Stanley bank arra számít, hogy a humanoid robotok értékesítése Kínában 2030-ra eléri a 446 ezret, ami kilencszerese az idei értéknek. Számos hatalmas raktárban azért fizetnek munkásokat, hogy robotokat tanítsanak be: ismételten ruhákat hajtogatnak, tárgyakat válogatnak, majd azokat egymásra rakják.
Kínában a szellemi munkát végző alkalmazottak aránya alacsonyabb, mint Amerikában, ezért az MI várhatóan a fogyasztói piacokon és a fizikai munkát végzők körében fejti majd ki a legnagyobb hatását. Ez könnyen elégedetlenséghez vezethet. A fiatalok munkanélküliségi rátája már most is mintegy 15 százalék, és több mint 300 millió ember dolgozik a platformalapú, alkalmi munkákból álló gazdaságban. A munkahelyek megszűnése sokkal gyorsabb lehet, mint Kína demográfiai hanyatlása. Azt gondolhatnánk, hogy a Kommunista Párt hatalma annyira szilárd, hogy figyelmen kívül hagyhatja az esetleges társadalmi visszahatásokat. A diktátorok azonban félnek attól, hogy rendszerük törékennyé válik. Bár a kínai vállalatok gyorsan akarják bevezetni az MI-t, a kormány kétségbeesetten igyekszik elkerülni az instabilitást.
Az MI próbára teszi majd a rendszert, és éppen ezért Kína lehetőségei korlátozottak. Akárcsak Amerikában, Kínában is sok szó esik az átképzésről. Az átképzési programok eredményei azonban gyengék, és még a legsikeresebb országok, például Dánia és Szingapúr is nehezen tudják felkészíteni a munkavállalókat teljesen új karrierekre. Nincs okunk azt gondolni, hogy Kína ebben sikeresebb lesz, különösen úgy, hogy az országban már most is túl sok a diplomás.
Neves közgazdászok és tanácsadók azt javasolják, hogy például az MI-vállalatok megadóztatásával vagy egyetemes alapjövedelem bevezetésével terjesszék ki a társadalmi szerződést. Munkáik pártlapokban is megjelentek, ami hivatalos érdeklődést jelez. Hszi Csin-ping elnök azonban régóta ellenzi a segélyek és támogatások osztogatását, mondván, hogy ezek lustasághoz vezethetnek. A politikai vezetők arra ösztönzik a vállalatokat, hogy elbocsátás helyett helyezzék át más munkakörökbe alkalmazottaikat. Arra is kérhetik az állami tulajdonú vállalatokat, hogy szívják fel a feleslegessé váló munkaerőt. Bár ez politikailag megvalósítható, részben semmissé tenné az MI gyors elterjesztésének előnyeit egy olyan időszakban, amikor a hazai gazdasági növekedés már amúgy is vérszegény.
A kormány ezért improvizálhat, és hagyhatja, hogy az MI teljes sebességgel terjedjen mindaddig, amíg problémák jelentkeznek, majd közbeléphet. Ez történt az oktatással és a videojáték-iparral is, amikor egyik napról a másikra zűrzavar támadt ezekben az ágazatokban, miután a párt úgy döntött, hogy azok túl sok kárt okoznak. Az óvatos tisztviselők nemrég lelassították a robotaxik tesztelését, miután Vuhanban több mint 100 ilyen jármű hibásodott meg, és utasaik benn rekedtek. Az MI fejlesztésének és bevezetésének ilyen leállásokkal megszakított üteme azonban ronthatja az innovációs képességet. Ha így történik, Kína vezetőinek egyensúlyt kell majd találniuk a társadalmi instabilitás kockázata és az Amerika mögé kerülés kockázata között.
Az MI hasonló kihívások elé állítja Amerikát és Kínát. Mindkét társadalomnak újra kell találnia önmagát. Ezt a demokráciák általában könnyebben megteszik, mint a diktatúrák.
Ahogyan a legfejlettebb MI-modelleket egymáshoz viszonyítva mérik, úgy az MI maga is összehasonlítja majd Amerika és Kína rivális politikai rendszereit. A technológia próbára teszi majd, hogy melyik ország képes jobb MI-eszközök létrehozására, illetve arra, hogy ezeket elterjessze a gazdaságban. Ez pedig részben attól függ majd, hogy a két ország milyen, egymástól alapvetően eltérő elképzeléseket vall arról, hogyan kellene működtetni a társadalmakat. Még egy olyan gyorsan változó területen is, mint az MI, előfordulhat, hogy ennek a versenynek az eredménye csak évek múlva válik világossá. Kína azonban már most gyors ütemben alkalmazza az MI-t, és kormánya készül azokra a drámai gazdasági és társadalmi változásokra, amelyeket ez előrevetít. Autokráciaként vannak bizonyos előnyei a 21. század legígéretesebb technológiájának kiaknázásában, ugyanakkor rengeteg problémával is szembe kell néznie.
Kezdjük a kínai modellek színvonalával. Az általános vélekedés szerint ezek olcsók, és még a legjobbak is elmaradnak amerikai társaiktól. A valóságban azonban a két ország MI-modelljei közelednek egymáshoz. Az innovatív kínai modellek egyre nagyobbak és intelligensebbek. Az elmúlt néhány hétben kínai laboratóriumok bemutatták a Qwen3.8-Maxot és a Kimi K3-at, amelyek már csaknem felveszik a versenyt a legfejlettebb amerikai MI-modellekkel, például az Anthropic Fable 5 modelljével. A kínai modellek ugyanolyan valószínűséggel törhetnek ki a tesztkörnyezetekből és válhatnak széles körben használható rendszerekké, mint az amerikaiak.
A közeledés valószínűleg folytatódni fog. Bár Kína jelenleg csak körülbelül tizedannyi adatközponti kapacitást épít ki, mint Amerika, ez a lemaradás várhatóan nem marad fenn tartósan. Tervezett gazdaságként Kína jó az infrastruktúra létrehozásában. Miközben az amerikai közvélemény egyre inkább az adatközpontok ellen fordul, Délkelet-Ázsia hatalmas kínai létesítményeknek ad otthont. A kínai nyílt súlyú modellek bárki szerverein futtathatók, ami azt jelenti, hogy a számítási kapacitás kevésbé jelent problémát, mint ahogy azt a címlapokon szereplő számok sugallják. Kína emellett csaknem háromszor akkora beépített villamosenergia-termelő kapacitással rendelkezik, mint Amerika, és az előnye tovább növekszik.
Kína megtanul alkalmazkodni a szankciókhoz. Csempészett úton juttat be csúcskategóriás Nvidia chipeket az országba, és külföldi adatközpontokban bérel ilyen eszközöket. A Huawei, az ország legjobb chiptervező vállalata pedig gyors ütemben növeli saját, igaz gyengébb teljesítményű chipjeinek gyártását. A kínai gyártású litográfiai berendezések már ultraibolya fénnyel képesek chipeket nyomtatni, bár a legfejlettebb, extrém ultraibolya fényt használó technológia továbbra is elérhetetlen Kína számára.
A modellépítés azonban csak a történet egyik fele. Ahhoz, hogy a gazdaság dinamikussá váljon, az MI-t alkalmazni is kell, és éppen ez áll a kínai MI-politika középpontjában. Amíg Kína lemaradásban volt Amerikához képest a modellek fejlesztésében, vezetői úgy látták, hogy az MI elterjesztése a legjobb módja a versenynek. Ugyanakkor azt is gondolhatják, hogy más általános célú technológiákhoz, például a villamos energiához hasonlóan az alkalmazás nagyobb hasznot hoz, mint maga a felfedezés. Kína munkaképes korú lakossága 2050-re várhatóan 25 százalékkal csökken, az emberek gépekkel való helyettesítéséhez pedig az MI széles körű elterjesztésére is szükség van.
Egyelőre az MI használata még nem jelenik meg sem Amerika, sem Kína gazdasági statisztikáiban. Egyes iparágakban azonban már elsöprő változások zajlanak. Egy nagyvállalat tapasztalatai alapján az MI által támogatott teherautók üzemeltetéséhez 30 százalékkal kevesebb sofőrre lesz szükség, mivel a személyzet létszáma két sofőrről egyre, illetve négyről háromra csökken. A 2026 első negyedévében megjelent 128 ezer, rendkívül népszerű, egy-két perces mikrosorozat 95 százalékának elkészítéséhez MI-t használtak, ami számos színész és filmes stáb munkáját váltotta ki.
Kína a robotok alkalmazását is gyors ütemben növeli. Júniusban a vezetők arra utasították a helyi önkormányzatokat és az állami tulajdonú vállalatokat, hogy 2026 végére 10 ezer humanoid robot végezzen tényleges munkát. A Morgan Stanley bank arra számít, hogy a humanoid robotok értékesítése Kínában 2030-ra eléri a 446 ezret, ami kilencszerese az idei értéknek. Számos hatalmas raktárban azért fizetnek munkásokat, hogy robotokat tanítsanak be: ismételten ruhákat hajtogatnak, tárgyakat válogatnak, majd azokat egymásra rakják.
Kínában a szellemi munkát végző alkalmazottak aránya alacsonyabb, mint Amerikában, ezért az MI várhatóan a fogyasztói piacokon és a fizikai munkát végzők körében fejti majd ki a legnagyobb hatását. Ez könnyen elégedetlenséghez vezethet. A fiatalok munkanélküliségi rátája már most is mintegy 15 százalék, és több mint 300 millió ember dolgozik a platformalapú, alkalmi munkákból álló gazdaságban. A munkahelyek megszűnése sokkal gyorsabb lehet, mint Kína demográfiai hanyatlása. Azt gondolhatnánk, hogy a Kommunista Párt hatalma annyira szilárd, hogy figyelmen kívül hagyhatja az esetleges társadalmi visszahatásokat. A diktátorok azonban félnek attól, hogy rendszerük törékennyé válik. Bár a kínai vállalatok gyorsan akarják bevezetni az MI-t, a kormány kétségbeesetten igyekszik elkerülni az instabilitást.
Az MI próbára teszi majd a rendszert, és éppen ezért Kína lehetőségei korlátozottak. Akárcsak Amerikában, Kínában is sok szó esik az átképzésről. Az átképzési programok eredményei azonban gyengék, és még a legsikeresebb országok, például Dánia és Szingapúr is nehezen tudják felkészíteni a munkavállalókat teljesen új karrierekre. Nincs okunk azt gondolni, hogy Kína ebben sikeresebb lesz, különösen úgy, hogy az országban már most is túl sok a diplomás.
Neves közgazdászok és tanácsadók azt javasolják, hogy például az MI-vállalatok megadóztatásával vagy egyetemes alapjövedelem bevezetésével terjesszék ki a társadalmi szerződést. Munkáik pártlapokban is megjelentek, ami hivatalos érdeklődést jelez. Hszi Csin-ping elnök azonban régóta ellenzi a segélyek és támogatások osztogatását, mondván, hogy ezek lustasághoz vezethetnek. A politikai vezetők arra ösztönzik a vállalatokat, hogy elbocsátás helyett helyezzék át más munkakörökbe alkalmazottaikat. Arra is kérhetik az állami tulajdonú vállalatokat, hogy szívják fel a feleslegessé váló munkaerőt. Bár ez politikailag megvalósítható, részben semmissé tenné az MI gyors elterjesztésének előnyeit egy olyan időszakban, amikor a hazai gazdasági növekedés már amúgy is vérszegény.
A kormány ezért improvizálhat, és hagyhatja, hogy az MI teljes sebességgel terjedjen mindaddig, amíg problémák jelentkeznek, majd közbeléphet. Ez történt az oktatással és a videojáték-iparral is, amikor egyik napról a másikra zűrzavar támadt ezekben az ágazatokban, miután a párt úgy döntött, hogy azok túl sok kárt okoznak. Az óvatos tisztviselők nemrég lelassították a robotaxik tesztelését, miután Vuhanban több mint 100 ilyen jármű hibásodott meg, és utasaik benn rekedtek. Az MI fejlesztésének és bevezetésének ilyen leállásokkal megszakított üteme azonban ronthatja az innovációs képességet. Ha így történik, Kína vezetőinek egyensúlyt kell majd találniuk a társadalmi instabilitás kockázata és az Amerika mögé kerülés kockázata között.
Az MI hasonló kihívások elé állítja Amerikát és Kínát. Mindkét társadalomnak újra kell találnia önmagát. Ezt a demokráciák általában könnyebben megteszik, mint a diktatúrák.