SG.hu·
Óriási kockázatot rejtenek a hosszú távú félvezetőipari megállapodások
Az informatikai szektorban egyre több vállalat épít több milliárd dolláros hosszú távú szerződésekre, ám egy piaci visszaesés esetén ezek a megállapodások korántsem biztos, hogy változatlan formában fennmaradnak.
Több milliárd dollár értékű szerződések váltak a mesterséges intelligencia fellendülését összetartó üzleti ragasztóvá. A befektetőknek azonban nem szabad arra számítaniuk, hogy ezek a megállapodások változatlanul érvényben maradnak, ha a fellendülés alábbhagy. A mesterséges intelligencia számításaihoz szükséges számítási kapacitás biztosítására kötött szerződések annyira meghatározó elemévé váltak a jelenlegi őrületnek, hogy teljes iparágak kezdték ezek köré átszervezni működésüket. A MI beszállítói szerint ezek a megállapodások soha nem látott rálátást biztosítanak számukra jövőbeni bevételeikre, ami lehetővé teszi, hogy a befektetőket a jövőben várható kiemelkedő árbevétellel és nyereséggel kecsegtessék.
A számítógépes memóriák üzletága talán a legszélsőségesebb példa erre. Az elmúlt hónapokban a memóriachipek beszállítói és ügyfeleik egyaránt egyre hosszabb időtartamra szóló szerződéseket kezdtek kötni. Ennek oka az autonóm MI ügynökök robbanásszerű terjedése, amelyek rendkívül memóriaigényesek. Ez pedig egy olyan iparágat alakít át, amelyet történelmileg kíméletlen verseny, ciklikus működés és heves árverseny jellemzett, egy jóval stabilabb üzletté.
A világ vezető memóriachip-gyártói, vagyis a dél-koreai Samsung Electronics és SK Hynix, valamint az amerikai Micron Technology rekordnyereséget termelnek, és olyan memóriahiányról beszélnek, amely várakozásaik szerint egészen 2028-ig fennmaradhat. Az SK Hynix egyik vezetője - amely cég ebben a hónapban New Yorkban is tőzsdére vitte részvényeit, hogy kihasználja a memóriaipar iránti lelkesedést - egy áprilisi elemzői konferenciahíváson azt sugallta, hogy a hosszú távú szerződések javíthatják a piac teljes memóriaiparról alkotott megítélését. A Micron különösen aktív szereplője volt ezeknek a megállapodásoknak. Az úgynevezett "stratégiai ügyfélszerződések" jellemzően öt évre szólnak, és úgynevezett "take or pay" feltételt tartalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a vevőnek akkor is fizetnie kell, ha végül nem veszi át a megrendelt memóriákat.
A Micron vezérigazgatója, Sanjay Mehrotra a múlt hónapban egy gyorsjelentést követő konferenciahíváson azt mondta, hogy ezek a szerződések az elkövetkező években a vállalat bevételének több mint felét fogják biztosítani. Ez első hallásra kedvező hírnek tűnik a memóriagyártók befektetői számára. Ezek a részvények az utóbbi időben valóban kiválóan teljesítettek. A Micron árfolyama idén nagyjából megháromszorozódott, az SK Hynix részvényei csaknem ugyanekkora emelkedést produkáltak, a Samsung papírjai pedig körülbelül megduplázódtak. Ám miközben a hosszú távú szerződések valóban hozzájárulnak a fellendüléshez, okkal merül fel a kérdés, hogy egy piaci visszaesés idején valóban nyújtanak-e bármiféle biztonságot.
Ha ugyanis a memória iránti kereslet még a beszállítói szerződések lejárta előtt visszaesne, akkor ezeket a megállapodásokat nagy valószínűséggel újratárgyalnák vagy meghosszabbítanák. A chipgyártók nem szeretnek olyan termékeket leszállítani ügyfeleiknek, amelyeket azok nem fognak felhasználni. Ha mégis így tesznek, akkor a chipek a raktárak polcain maradnak egészen addig, amíg a kereslet ismét meg nem élénkül. Amikor pedig ez bekövetkezik, az ügyfelek először a felhalmozott készleteiket kezdik leépíteni, mielőtt újabb chipeket rendelnének, ami késlelteti a chipgyártók bevételeit. A beszállítók azt sem szeretik, ha olyan termékeket próbálnak rákényszeríteni ügyfeleikre, amelyekre azoknak nincs szükségük, különösen akkor, ha a versenytársak rugalmasabb feltételeket kínálnak. A nem kívánt memóriák erőltetett betolása az ellátási láncba hosszú távon alááshatja az ügyfélkapcsolatokat.
Nem kell mélyen kutatni a technológiai iparág történetében ahhoz, hogy példát találjunk arra, amikor a beszállítók egy piaci visszaesés idején kénytelenek voltak alkalmazkodni. Hasonló elmozdulás történt a hosszabb időtartamú szerződések irányába a koronavírus-járvány idején kialakult chiphiány alatt is. A chipgyártók ezeket a megállapodásokat arra használták, hogy finanszírozzák gyártókapacitásaik bővítését, valamint eldöntsék, mely ügyfelek részesüljenek elsőbbségi kiszolgálásban. A gépjárművekben és számos elektronikai eszközben kulcsszerepet játszó mikrovezérlő chipeket gyártó Microchip Technology még 2021-ben indította el úgynevezett "kiemelt beszállítói programját". Amikor néhány évvel később a chiphiányt túlkínálat váltotta fel, a programot megszüntették, az ügyfelek pedig felmentéseket kaptak a korábbi kötelezettségek alól. A rugalmasság vált a legfontosabb szemponttá.
A szerződések teljesítési határidejét évekkel kitolták, és az ügyfeleket már nem kötelezték arra, hogy átvegyék azt a mennyiséget, amelyet még a koronavírus-járvány alatti megállapodásokban vállaltak. A vállalat vezetője, Steve Sanghi ezt tavaly novemberben egyértelműen fogalmazta meg: "Nem kényszerítjük ügyfeleinket arra, hogy bármit megvásároljanak, amire nincs szükségük." Nagy valószínűséggel hasonló folyamat játszódik majd le akkor is, ha a MI fellendülése megtorpan. Ennek ellenére a teljes MI ellátási lánc egyre inkább olyan szerződésekre épül, amelyek mérete és időtartama is folyamatosan növekszik, miközben a vállalatok egymással versengenek a MI-hez kapcsolódó üzletekért.
Ez messze túlmutat a memóriachipek piacán. A vezető MI-fejlesztők hosszú távú szerződéseket kötöttek olyan felhőszolgáltató vállalatokkal, mint az Oracle és a CoreWeave. Ezek a cégek viszont szerződéseket kötnek a MI működtetéséhez szükséges számítási berendezések megvásárlására. Az ezeket a berendezéseket nagyrészt biztosító MI chipgyártók saját szerződésekkel rendelkeznek olyan vállalatokkal, mint a Taiwan Semiconductor Manufacturing, amely legyártja számukra a chipeket. A TSMC pedig hosszú távú szerződéseket kötött gyártóberendezések beszerzésére olyan cégekkel, mint a holland ASML.
Az érintett összegek sok esetben egészen elképesztő nagyságrendűek. Az Oracle például tavaly egy rendkívül nagy értékű felhőszolgáltatási megállapodást kötött az OpenAI-jal, és legutóbbi pénzügyi negyedévének végén 638 milliárd dollárnyi úgynevezett fennmaradó teljesítési kötelezettséggel rendelkezett. Ez lényegében olyan szerződéseket jelent, amelyeket a vállalatnak még teljesítenie kell. Hilary Maxson pénzügyi igazgató a múlt hónapban az elemzőknek azt mondta, hogy ez "rendkívül jó rálátást biztosít jövőbeni bevételnövekedésünkre, amelyet hosszú távú ügyfélszerződések támasztanak alá".
A szerződésekre való támaszkodás az elmúlt egy évben jelentősen felerősödött. 2025 közepe óta négy nagy MI-költő, az Alphabethez tartozó Google, a Microsoft, az Amazon és az Oracle együttesen több mint megduplázta szerződésállományát, összesen több mint ezermilliárd dollárral növelve a közös állományt. Ez a kiváló előre láthatóság azonban nagyon gyorsan bizonytalanná válhat. Sőt, a nagyméretű, hosszú távú szerződések még súlyosbíthatják is a helyzetet, ha a MI piacán visszaesés következik be.
A Nemzetközi Fizetések Bankja (Bank for International Settlements) e hónap elején közzétett éves gazdasági jelentésében arra figyelmeztetett, hogy a MI ellátási láncában kialakuló hiányok felerősíthetik a túlzott beruházásokat, "mivel a vállalatok hosszú távú szerződésekkel próbálják bebiztosítani jövőbeni kapacitásaikat, ami még inkább kiteszi őket annak a kockázatnak, hogy a kereslet elmarad a várakozásoktól." Más szóval könnyen kellemetlen meglepetéssel szembesülhetnek azok a hitelezők és befektetők, akik hosszú távú szerződésekre alapozva biztosítottak finanszírozást ezeknek a vállalatoknak.
Több milliárd dollár értékű szerződések váltak a mesterséges intelligencia fellendülését összetartó üzleti ragasztóvá. A befektetőknek azonban nem szabad arra számítaniuk, hogy ezek a megállapodások változatlanul érvényben maradnak, ha a fellendülés alábbhagy. A mesterséges intelligencia számításaihoz szükséges számítási kapacitás biztosítására kötött szerződések annyira meghatározó elemévé váltak a jelenlegi őrületnek, hogy teljes iparágak kezdték ezek köré átszervezni működésüket. A MI beszállítói szerint ezek a megállapodások soha nem látott rálátást biztosítanak számukra jövőbeni bevételeikre, ami lehetővé teszi, hogy a befektetőket a jövőben várható kiemelkedő árbevétellel és nyereséggel kecsegtessék.
A számítógépes memóriák üzletága talán a legszélsőségesebb példa erre. Az elmúlt hónapokban a memóriachipek beszállítói és ügyfeleik egyaránt egyre hosszabb időtartamra szóló szerződéseket kezdtek kötni. Ennek oka az autonóm MI ügynökök robbanásszerű terjedése, amelyek rendkívül memóriaigényesek. Ez pedig egy olyan iparágat alakít át, amelyet történelmileg kíméletlen verseny, ciklikus működés és heves árverseny jellemzett, egy jóval stabilabb üzletté.
A világ vezető memóriachip-gyártói, vagyis a dél-koreai Samsung Electronics és SK Hynix, valamint az amerikai Micron Technology rekordnyereséget termelnek, és olyan memóriahiányról beszélnek, amely várakozásaik szerint egészen 2028-ig fennmaradhat. Az SK Hynix egyik vezetője - amely cég ebben a hónapban New Yorkban is tőzsdére vitte részvényeit, hogy kihasználja a memóriaipar iránti lelkesedést - egy áprilisi elemzői konferenciahíváson azt sugallta, hogy a hosszú távú szerződések javíthatják a piac teljes memóriaiparról alkotott megítélését. A Micron különösen aktív szereplője volt ezeknek a megállapodásoknak. Az úgynevezett "stratégiai ügyfélszerződések" jellemzően öt évre szólnak, és úgynevezett "take or pay" feltételt tartalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a vevőnek akkor is fizetnie kell, ha végül nem veszi át a megrendelt memóriákat.
A Micron vezérigazgatója, Sanjay Mehrotra a múlt hónapban egy gyorsjelentést követő konferenciahíváson azt mondta, hogy ezek a szerződések az elkövetkező években a vállalat bevételének több mint felét fogják biztosítani. Ez első hallásra kedvező hírnek tűnik a memóriagyártók befektetői számára. Ezek a részvények az utóbbi időben valóban kiválóan teljesítettek. A Micron árfolyama idén nagyjából megháromszorozódott, az SK Hynix részvényei csaknem ugyanekkora emelkedést produkáltak, a Samsung papírjai pedig körülbelül megduplázódtak. Ám miközben a hosszú távú szerződések valóban hozzájárulnak a fellendüléshez, okkal merül fel a kérdés, hogy egy piaci visszaesés idején valóban nyújtanak-e bármiféle biztonságot.
Ha ugyanis a memória iránti kereslet még a beszállítói szerződések lejárta előtt visszaesne, akkor ezeket a megállapodásokat nagy valószínűséggel újratárgyalnák vagy meghosszabbítanák. A chipgyártók nem szeretnek olyan termékeket leszállítani ügyfeleiknek, amelyeket azok nem fognak felhasználni. Ha mégis így tesznek, akkor a chipek a raktárak polcain maradnak egészen addig, amíg a kereslet ismét meg nem élénkül. Amikor pedig ez bekövetkezik, az ügyfelek először a felhalmozott készleteiket kezdik leépíteni, mielőtt újabb chipeket rendelnének, ami késlelteti a chipgyártók bevételeit. A beszállítók azt sem szeretik, ha olyan termékeket próbálnak rákényszeríteni ügyfeleikre, amelyekre azoknak nincs szükségük, különösen akkor, ha a versenytársak rugalmasabb feltételeket kínálnak. A nem kívánt memóriák erőltetett betolása az ellátási láncba hosszú távon alááshatja az ügyfélkapcsolatokat.
Nem kell mélyen kutatni a technológiai iparág történetében ahhoz, hogy példát találjunk arra, amikor a beszállítók egy piaci visszaesés idején kénytelenek voltak alkalmazkodni. Hasonló elmozdulás történt a hosszabb időtartamú szerződések irányába a koronavírus-járvány idején kialakult chiphiány alatt is. A chipgyártók ezeket a megállapodásokat arra használták, hogy finanszírozzák gyártókapacitásaik bővítését, valamint eldöntsék, mely ügyfelek részesüljenek elsőbbségi kiszolgálásban. A gépjárművekben és számos elektronikai eszközben kulcsszerepet játszó mikrovezérlő chipeket gyártó Microchip Technology még 2021-ben indította el úgynevezett "kiemelt beszállítói programját". Amikor néhány évvel később a chiphiányt túlkínálat váltotta fel, a programot megszüntették, az ügyfelek pedig felmentéseket kaptak a korábbi kötelezettségek alól. A rugalmasság vált a legfontosabb szemponttá.
A szerződések teljesítési határidejét évekkel kitolták, és az ügyfeleket már nem kötelezték arra, hogy átvegyék azt a mennyiséget, amelyet még a koronavírus-járvány alatti megállapodásokban vállaltak. A vállalat vezetője, Steve Sanghi ezt tavaly novemberben egyértelműen fogalmazta meg: "Nem kényszerítjük ügyfeleinket arra, hogy bármit megvásároljanak, amire nincs szükségük." Nagy valószínűséggel hasonló folyamat játszódik majd le akkor is, ha a MI fellendülése megtorpan. Ennek ellenére a teljes MI ellátási lánc egyre inkább olyan szerződésekre épül, amelyek mérete és időtartama is folyamatosan növekszik, miközben a vállalatok egymással versengenek a MI-hez kapcsolódó üzletekért.
Ez messze túlmutat a memóriachipek piacán. A vezető MI-fejlesztők hosszú távú szerződéseket kötöttek olyan felhőszolgáltató vállalatokkal, mint az Oracle és a CoreWeave. Ezek a cégek viszont szerződéseket kötnek a MI működtetéséhez szükséges számítási berendezések megvásárlására. Az ezeket a berendezéseket nagyrészt biztosító MI chipgyártók saját szerződésekkel rendelkeznek olyan vállalatokkal, mint a Taiwan Semiconductor Manufacturing, amely legyártja számukra a chipeket. A TSMC pedig hosszú távú szerződéseket kötött gyártóberendezések beszerzésére olyan cégekkel, mint a holland ASML.
Az érintett összegek sok esetben egészen elképesztő nagyságrendűek. Az Oracle például tavaly egy rendkívül nagy értékű felhőszolgáltatási megállapodást kötött az OpenAI-jal, és legutóbbi pénzügyi negyedévének végén 638 milliárd dollárnyi úgynevezett fennmaradó teljesítési kötelezettséggel rendelkezett. Ez lényegében olyan szerződéseket jelent, amelyeket a vállalatnak még teljesítenie kell. Hilary Maxson pénzügyi igazgató a múlt hónapban az elemzőknek azt mondta, hogy ez "rendkívül jó rálátást biztosít jövőbeni bevételnövekedésünkre, amelyet hosszú távú ügyfélszerződések támasztanak alá".
A szerződésekre való támaszkodás az elmúlt egy évben jelentősen felerősödött. 2025 közepe óta négy nagy MI-költő, az Alphabethez tartozó Google, a Microsoft, az Amazon és az Oracle együttesen több mint megduplázta szerződésállományát, összesen több mint ezermilliárd dollárral növelve a közös állományt. Ez a kiváló előre láthatóság azonban nagyon gyorsan bizonytalanná válhat. Sőt, a nagyméretű, hosszú távú szerződések még súlyosbíthatják is a helyzetet, ha a MI piacán visszaesés következik be.
A Nemzetközi Fizetések Bankja (Bank for International Settlements) e hónap elején közzétett éves gazdasági jelentésében arra figyelmeztetett, hogy a MI ellátási láncában kialakuló hiányok felerősíthetik a túlzott beruházásokat, "mivel a vállalatok hosszú távú szerződésekkel próbálják bebiztosítani jövőbeni kapacitásaikat, ami még inkább kiteszi őket annak a kockázatnak, hogy a kereslet elmarad a várakozásoktól." Más szóval könnyen kellemetlen meglepetéssel szembesülhetnek azok a hitelezők és befektetők, akik hosszú távú szerződésekre alapozva biztosítottak finanszírozást ezeknek a vállalatoknak.