SG.hu
A bárki számára elérhető tudás az MI legnagyobb jótéteménye
Hogyan teheti elérhetővé a mesterséges intelligencia a tudást azok számára, akik eddig kimaradtak a digitális forradalomból?
Elly Ntonde Budondóban, Ugandában kémiavizsgáira készült. A faluban nincsenek kiépített utak, folyóvíz, és az áram is akadozik. Mégis, amikor a 18 éves fiatal azon gondolkodott, hogyan reagálnak a fémek savra, a világ legtöbbet tudó tanára csupán néhány érintésre volt. Elment a sarki boltba, vett 100 megabájt adatot, és rátöltötte a telefonjára. Másodperceken belül a ChatGPT már magyarázta a válaszokat. Ntonde tapasztalata jól szemlélteti a mesterséges intelligencia ígéretét. A ChatGPT indulása óta kevesebb mint három év telt el, és a világ felnőtt lakosságának mintegy hetede, körülbelül 800 millió ember használja hetente a szolgáltatást. Sokan a fejlődő világban élnek, ahol a lakosság fiatal és jártas a technológiában.
Az Egyesült Államok után India és Brazília a legnagyobb piacok. Egy ENSZ-felmérés szerint az MI iránti bizalom magasabb azokban az országokban, ahol a gazdasági fejlettségi mutatók alacsonyabbak. A GWI fogyasztókutató cég adatai szerint a ghánaiak és nigériaiak a leglelkesebb felhasználók közé tartoznak. Ezért felmerül a kérdés: képes-e az MI demokratizálni a tudást, minden zsebben elérhetővé téve egy tanárt, orvost vagy tanácsadót?
Az első vizsgálatok ígéretesnek tűnnek. Nairobiban az OpenAI és a Penda Health - egy alapellátó klinikákból álló hálózat - egy olyan eszközt tesztelt, amely konzultációk során segítette az orvosokat. Egy randomizált vizsgálatban, amely közel 40 000 betegellátást ölelt fel 15 klinikán, az asszisztenssel dolgozó orvosok 16%-kal csökkentették a diagnosztikai, 13%-kal a kezelési hibákat. Nigériában egy hathetes, iskolán kívüli program keretében a diákok hetente kétszer dolgoztak a Microsoft Copilot chatbotjával, ami az angol nyelvtudásukat majdnem két évnyi plusz tanulásnak megfelelő mértékben javította.
A remény az, hogy az MI, akárcsak a mobiltelefonok, képes lehet megkerülni a régi akadályokat. Az 1990-es években a legtöbb afrikai országban kevesebb mint egy telefonvonal jutott 100 emberre. A vezetékes hálózatot kihagyva, egyből a mobiltechnológiára váltva, két évtized alatt közel teljes körű telefonhozzáférést értek el. Az MI is elterjedhet olcsó okostelefonokon és helyi modelleken keresztül, de ehhez három akadályt kell leküzdeni: a kapcsolódást, a felhasználói készségeket és az intézményi kapacitást.
Az MI internetkapcsolatot igényel. Bár 2024-ben a gazdag országokban tízből kilenc ember volt online, a szegény országokban csak négyből egy. Afrikában a lakosság közel 85%-a van mobil szélessáv hatótávolságán belül, de az adatcsomagok, még előfizetéses formában is gyakran túl drágák. A jó hír, hogy a felhasználó szempontjából az MI viszonylag olcsó. Egy keresési eredményoldal, tele képekkel és hirdetésekkel, 3000-szer több adatot használ, mint egy szövegalapú MI lekérdezés. Az egyre csökkenő számítási költségek miatt egy ChatGPT-prompt elküldése 2024-ben 90%-kal olcsóbb volt, mint egy keresési találat betöltése. Ez megfizethetőbbé teheti az információhoz való hozzáférést, ám a felhasználóknak továbbra is online kell lenniük. Az MI szolgáltatások SMS-en keresztüli eljuttatása továbbra is rendkívül költséges, mivel a mobilcégek magas felárakat szabnak. Amíg az adatok nem válnak olcsóbbá, és a kapcsolódás nem terjed el, az MI forradalma könnyen kihagyhatja a legszegényebbeket.
Még ott is, ahol az emberek kapcsolódnak, sokan nem rendelkeznek az MI produktív használatához szükséges készségekkel. A Világbank becslése szerint az alacsony- és közepes jövedelmű országokban a 10 éves gyermekek 70%-a nem tud olvasni. Az új felhasználóknak a chatbot megnyitása, egy prompt begépelése vagy a válasz értelmezése is ijesztő lehet. A hatékony használathoz azt is tudni kell, mit kérdezzünk. Nicholas Otis, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatója és társai azt találták, hogy a jobb képességű kenyai vállalkozók MI-asszisztenssel több mint 15%-kal növelték profitjukat, míg a gyengébbeknél a generikus tanácsok követése a profit csökkenéséhez vezetett. Budondóban Ntonde hasonló megosztottságot tapasztal: a fiatalok nagyjából fele rendelkezik alap okostelefonnal és kísérletezik az MI-val, de a legtöbben elsősorban szórakozásra használják - például Ghibli-stílusú portrék készítésére, amelyeket a közösségi médiában osztanak meg - a tanulás vagy munka helyett.
A nyelv tovább súlyosbítja a problémát. A legtöbb MI-rendszert főként angol és más fejlett országokbeli nyelveken képezték, így számos afrikai nyelv alig van reprezentálva. Ennek eredményeként szakadék keletkezik az MI képességei és a felhasználók értelmezési lehetőségei között. Egy kisebb, de növekvő kutatói csoport azon dolgozik, hogy csökkentse ezt a szakadékot. Léteznek közösségi kezdeményezések, amelyek nyílt adatbázisokat építenek afrikai nyelvekhez - Masakhane, Ghana NLP és Kencorpus projektek -, és ezek már megkezdték az alapok lerakását. Az open-source és hangalapú eszközök most kiegészítik ezeket az erőfeszítéseket, előrevetítve egy olyan jövőt, ahol az emberek saját nyelvükön beszélhetnek a gépekkel.
A legnagyobb akadály azonban nem a technológiához való hozzáférés. Iqbal Dhaliwal, az Abdul Latif Jameel Poverty Action Lab kutatója rámutat, hogy a „csodafegyvernek” szánt technológiák története azt mutatja, hogy azok gyakran kudarcot vallottak, mert nem illeszkedtek a meglévő intézményekhez. A hatalmas nyílt online kurzusok, amelyeket az oktatás jövőjének hirdettek, alig javították a tanulási eredményeket a szegény országokban, mivel az iskolákon kívül működtek. Tartalmat kínáltak, de nem voltak tanárok vagy vizsgák, amelyek biztosították volna a tudás rögzülését. Az MI könnyen követheti ugyanezt az utat. A Columbia Egyetem tanára, Taha Barwahwala és társai egy indiai államban használt modellt vizsgáltak, amely csaló cégeket azonosított. Bár az algoritmus sikeresen jelezte a nem létező vállalkozásokat, a végrehajtás nem javult, mert az illetékeseknek nem volt ösztönzőjük a tevékenységre.
Végső soron az MI sikere azon múlik, hogy képes-e az egész gazdaság termelékenységét növelni, nem csupán egyéni szolgáltatásokat javítani. Lant Pritchett a Londoni Közgazdaságtudományi Iskolából rámutat, hogy egyetlen ország sem ért el tömeges oktatást vagy jó egészségügyi állapotot anélkül, hogy előbb gazdagabbá vált volna. A széles körű növekedést a munkavállalói termelékenység emelkedése hajtja, és ez biztosítja az emberi tőke tartós javulását.
A technológiák csak akkor növelik a termelékenységet, ha a vállalatok képesek újraszervezni működésüket azok kihasználására. Amikor a gyárak a gázlámpákat villanykörtékre cserélték, alig változott valami; amikor azonban a termelést az elektromos gépekre építették, a termelés jelentősen nőtt. Diego Comin a Dartmouth College-ról és Marti Mestieri a Northwestern University-ről 25 általános célú technológiát vizsgált két évszázadon át, és azt találta, hogy az újabb találmányok - mint a személyi számítógépek és az internet - gyorsabban jutottak el a szegény országokba, ám használatuk sekélyes maradt. Az MI alkalmazása még igényesebb lehet. Még a gazdag országokban is küzdenek: Amerikában mindössze tízből egy vállalat számolt be arról, hogy a technológiát a termelésben használja. A szegényebb gazdaságok számára a kihívás még meredekebb.
Elly Ntonde Budondóban, Ugandában kémiavizsgáira készült. A faluban nincsenek kiépített utak, folyóvíz, és az áram is akadozik. Mégis, amikor a 18 éves fiatal azon gondolkodott, hogyan reagálnak a fémek savra, a világ legtöbbet tudó tanára csupán néhány érintésre volt. Elment a sarki boltba, vett 100 megabájt adatot, és rátöltötte a telefonjára. Másodperceken belül a ChatGPT már magyarázta a válaszokat. Ntonde tapasztalata jól szemlélteti a mesterséges intelligencia ígéretét. A ChatGPT indulása óta kevesebb mint három év telt el, és a világ felnőtt lakosságának mintegy hetede, körülbelül 800 millió ember használja hetente a szolgáltatást. Sokan a fejlődő világban élnek, ahol a lakosság fiatal és jártas a technológiában.
Az Egyesült Államok után India és Brazília a legnagyobb piacok. Egy ENSZ-felmérés szerint az MI iránti bizalom magasabb azokban az országokban, ahol a gazdasági fejlettségi mutatók alacsonyabbak. A GWI fogyasztókutató cég adatai szerint a ghánaiak és nigériaiak a leglelkesebb felhasználók közé tartoznak. Ezért felmerül a kérdés: képes-e az MI demokratizálni a tudást, minden zsebben elérhetővé téve egy tanárt, orvost vagy tanácsadót?
Az első vizsgálatok ígéretesnek tűnnek. Nairobiban az OpenAI és a Penda Health - egy alapellátó klinikákból álló hálózat - egy olyan eszközt tesztelt, amely konzultációk során segítette az orvosokat. Egy randomizált vizsgálatban, amely közel 40 000 betegellátást ölelt fel 15 klinikán, az asszisztenssel dolgozó orvosok 16%-kal csökkentették a diagnosztikai, 13%-kal a kezelési hibákat. Nigériában egy hathetes, iskolán kívüli program keretében a diákok hetente kétszer dolgoztak a Microsoft Copilot chatbotjával, ami az angol nyelvtudásukat majdnem két évnyi plusz tanulásnak megfelelő mértékben javította.
A remény az, hogy az MI, akárcsak a mobiltelefonok, képes lehet megkerülni a régi akadályokat. Az 1990-es években a legtöbb afrikai országban kevesebb mint egy telefonvonal jutott 100 emberre. A vezetékes hálózatot kihagyva, egyből a mobiltechnológiára váltva, két évtized alatt közel teljes körű telefonhozzáférést értek el. Az MI is elterjedhet olcsó okostelefonokon és helyi modelleken keresztül, de ehhez három akadályt kell leküzdeni: a kapcsolódást, a felhasználói készségeket és az intézményi kapacitást.
Az MI internetkapcsolatot igényel. Bár 2024-ben a gazdag országokban tízből kilenc ember volt online, a szegény országokban csak négyből egy. Afrikában a lakosság közel 85%-a van mobil szélessáv hatótávolságán belül, de az adatcsomagok, még előfizetéses formában is gyakran túl drágák. A jó hír, hogy a felhasználó szempontjából az MI viszonylag olcsó. Egy keresési eredményoldal, tele képekkel és hirdetésekkel, 3000-szer több adatot használ, mint egy szövegalapú MI lekérdezés. Az egyre csökkenő számítási költségek miatt egy ChatGPT-prompt elküldése 2024-ben 90%-kal olcsóbb volt, mint egy keresési találat betöltése. Ez megfizethetőbbé teheti az információhoz való hozzáférést, ám a felhasználóknak továbbra is online kell lenniük. Az MI szolgáltatások SMS-en keresztüli eljuttatása továbbra is rendkívül költséges, mivel a mobilcégek magas felárakat szabnak. Amíg az adatok nem válnak olcsóbbá, és a kapcsolódás nem terjed el, az MI forradalma könnyen kihagyhatja a legszegényebbeket.
Még ott is, ahol az emberek kapcsolódnak, sokan nem rendelkeznek az MI produktív használatához szükséges készségekkel. A Világbank becslése szerint az alacsony- és közepes jövedelmű országokban a 10 éves gyermekek 70%-a nem tud olvasni. Az új felhasználóknak a chatbot megnyitása, egy prompt begépelése vagy a válasz értelmezése is ijesztő lehet. A hatékony használathoz azt is tudni kell, mit kérdezzünk. Nicholas Otis, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatója és társai azt találták, hogy a jobb képességű kenyai vállalkozók MI-asszisztenssel több mint 15%-kal növelték profitjukat, míg a gyengébbeknél a generikus tanácsok követése a profit csökkenéséhez vezetett. Budondóban Ntonde hasonló megosztottságot tapasztal: a fiatalok nagyjából fele rendelkezik alap okostelefonnal és kísérletezik az MI-val, de a legtöbben elsősorban szórakozásra használják - például Ghibli-stílusú portrék készítésére, amelyeket a közösségi médiában osztanak meg - a tanulás vagy munka helyett.
A nyelv tovább súlyosbítja a problémát. A legtöbb MI-rendszert főként angol és más fejlett országokbeli nyelveken képezték, így számos afrikai nyelv alig van reprezentálva. Ennek eredményeként szakadék keletkezik az MI képességei és a felhasználók értelmezési lehetőségei között. Egy kisebb, de növekvő kutatói csoport azon dolgozik, hogy csökkentse ezt a szakadékot. Léteznek közösségi kezdeményezések, amelyek nyílt adatbázisokat építenek afrikai nyelvekhez - Masakhane, Ghana NLP és Kencorpus projektek -, és ezek már megkezdték az alapok lerakását. Az open-source és hangalapú eszközök most kiegészítik ezeket az erőfeszítéseket, előrevetítve egy olyan jövőt, ahol az emberek saját nyelvükön beszélhetnek a gépekkel.
A legnagyobb akadály azonban nem a technológiához való hozzáférés. Iqbal Dhaliwal, az Abdul Latif Jameel Poverty Action Lab kutatója rámutat, hogy a „csodafegyvernek” szánt technológiák története azt mutatja, hogy azok gyakran kudarcot vallottak, mert nem illeszkedtek a meglévő intézményekhez. A hatalmas nyílt online kurzusok, amelyeket az oktatás jövőjének hirdettek, alig javították a tanulási eredményeket a szegény országokban, mivel az iskolákon kívül működtek. Tartalmat kínáltak, de nem voltak tanárok vagy vizsgák, amelyek biztosították volna a tudás rögzülését. Az MI könnyen követheti ugyanezt az utat. A Columbia Egyetem tanára, Taha Barwahwala és társai egy indiai államban használt modellt vizsgáltak, amely csaló cégeket azonosított. Bár az algoritmus sikeresen jelezte a nem létező vállalkozásokat, a végrehajtás nem javult, mert az illetékeseknek nem volt ösztönzőjük a tevékenységre.
Végső soron az MI sikere azon múlik, hogy képes-e az egész gazdaság termelékenységét növelni, nem csupán egyéni szolgáltatásokat javítani. Lant Pritchett a Londoni Közgazdaságtudományi Iskolából rámutat, hogy egyetlen ország sem ért el tömeges oktatást vagy jó egészségügyi állapotot anélkül, hogy előbb gazdagabbá vált volna. A széles körű növekedést a munkavállalói termelékenység emelkedése hajtja, és ez biztosítja az emberi tőke tartós javulását.
A technológiák csak akkor növelik a termelékenységet, ha a vállalatok képesek újraszervezni működésüket azok kihasználására. Amikor a gyárak a gázlámpákat villanykörtékre cserélték, alig változott valami; amikor azonban a termelést az elektromos gépekre építették, a termelés jelentősen nőtt. Diego Comin a Dartmouth College-ról és Marti Mestieri a Northwestern University-ről 25 általános célú technológiát vizsgált két évszázadon át, és azt találta, hogy az újabb találmányok - mint a személyi számítógépek és az internet - gyorsabban jutottak el a szegény országokba, ám használatuk sekélyes maradt. Az MI alkalmazása még igényesebb lehet. Még a gazdag országokban is küzdenek: Amerikában mindössze tízből egy vállalat számolt be arról, hogy a technológiát a termelésben használja. A szegényebb gazdaságok számára a kihívás még meredekebb.