SG.hu
A biztosítók állami támogatást sürgetnek a "nem biztosítható” kiberkockázatokra
A világ két legnagyobb biztosítási csoportja szerint a kibertámadások olyan nagy kockázatot jelentenek, mint a terrorizmus és az árvíz, és állami támogatást kérnek, hogy segítsék az ágazatot a veszteségek elviselésében.
A Zurich biztosító és a Marsh McLennan, a világ legnagyobb biztosítási brókercége egy új jelentésben azt állítja, hogy a kiberfenyegetések „meghaladják a hagyományos biztosítási és kockázatkezelési megközelítések azon képességét, hogy teljes mértékben mérsékeljék azokat”. A jelentés szerint a magánszektor „a pénzügyi veszteségek mértékének határai” vannak, amelyeket a kritikus infrastruktúrát érő kibertámadás által okozott potenciálisan hatalmas veszteségek miatt a magánszektor képes elviselni. A jelentés számos lépést javasol ennek megoldására, többek között olyan köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozását, amelyek célja a jelenleg „nem biztosítható” események - például a kulcsfontosságú infrastruktúrák széles körű meghibásodását okozó kibertámadás - okozta veszteségek megosztása. Néhány ország már létrehozott államilag támogatott rendszereket az árvíz- és terrorizmus okozta károk megosztására.
„Egy bizonyos pontot átlépve a kiberesemények potenciálisan elég nagyok lehetnek ahhoz, hogy a biztosítási ágazaton kívülre kerüljenek, és társadalmi veszéllyé váljanak” - mondta Tom Reagan, a Marsh McLennan globális kiber-szakmai vezetője. A jelentés szerint az állami támogatás megfontolásának szükségességét „a digitális gazdaság folyamatos átalakulása, a fizikai folyamatok és a virtuális irányítás keveredése, valamint az új technológiák - legutóbb a generatív mesterséges intelligencia - növekvő szerepe és bővülő képességei hajtják”. A Lloyd's of London tavalyi becslése szerint egy a globális fizetési rendszer elleni jelentős kibertámadás 3,5 milliárd dollárjába kerülhet a világgazdaságnak, és ez „túl jelentős kockázat ahhoz, hogy egy ágazat egyedül nézzen szembe vele”.
A kiberbiztosítási piac - amely néhány évtizedes múltjával viszonylag újnak számít biztosítási szempontból - tavaly mintegy 14 milliárd dollárnyi díjat szedett be. A viszontbiztosító Munich Re várakozásai szerint ez a szám 2027-re eléri a 29 milliárd dollárt. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és más országok politikai döntéshozói megbeszéléseket folytattak az iparággal arról, hogy miként lehet bizonyos kibertámadási forgatókönyvek esetén a veszteségeket fedezni. A biztosítási vezetők azt remélik, hogy valamilyen állami háttérintézkedés több biztosítót ösztönözne arra, hogy biztosítási kötvényeket kínáljon és csökkentse az árakat, ösztönözve ezzel a vállalatok körében az igénybevételt és a biztonsági gyakorlatok javítását.
Egyes biztosítók jelenleg kizárják a kritikus infrastruktúrát ért támadásokat és a latorállamok által támogatott támadásokat az általános kiberbiztosításokból, arra hivatkozva, hogy az ilyen kizárásokra azért van szükség, hogy megvédjék magukat az életképességüket veszélyeztető veszteségektől. Sierra Signorelli, a Zurich kereskedelmi biztosításokért felelős vezetője szerint az állami háttérintézkedés „nagyobb biztonságot nyújtana a fedezet terén” a tekintetben, hogy a magánszektor milyen veszteségeket fedezne, és mit fizetne a kormány.
A Zurich biztosító és a Marsh McLennan, a világ legnagyobb biztosítási brókercége egy új jelentésben azt állítja, hogy a kiberfenyegetések „meghaladják a hagyományos biztosítási és kockázatkezelési megközelítések azon képességét, hogy teljes mértékben mérsékeljék azokat”. A jelentés szerint a magánszektor „a pénzügyi veszteségek mértékének határai” vannak, amelyeket a kritikus infrastruktúrát érő kibertámadás által okozott potenciálisan hatalmas veszteségek miatt a magánszektor képes elviselni. A jelentés számos lépést javasol ennek megoldására, többek között olyan köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozását, amelyek célja a jelenleg „nem biztosítható” események - például a kulcsfontosságú infrastruktúrák széles körű meghibásodását okozó kibertámadás - okozta veszteségek megosztása. Néhány ország már létrehozott államilag támogatott rendszereket az árvíz- és terrorizmus okozta károk megosztására.
„Egy bizonyos pontot átlépve a kiberesemények potenciálisan elég nagyok lehetnek ahhoz, hogy a biztosítási ágazaton kívülre kerüljenek, és társadalmi veszéllyé váljanak” - mondta Tom Reagan, a Marsh McLennan globális kiber-szakmai vezetője. A jelentés szerint az állami támogatás megfontolásának szükségességét „a digitális gazdaság folyamatos átalakulása, a fizikai folyamatok és a virtuális irányítás keveredése, valamint az új technológiák - legutóbb a generatív mesterséges intelligencia - növekvő szerepe és bővülő képességei hajtják”. A Lloyd's of London tavalyi becslése szerint egy a globális fizetési rendszer elleni jelentős kibertámadás 3,5 milliárd dollárjába kerülhet a világgazdaságnak, és ez „túl jelentős kockázat ahhoz, hogy egy ágazat egyedül nézzen szembe vele”.
A kiberbiztosítási piac - amely néhány évtizedes múltjával viszonylag újnak számít biztosítási szempontból - tavaly mintegy 14 milliárd dollárnyi díjat szedett be. A viszontbiztosító Munich Re várakozásai szerint ez a szám 2027-re eléri a 29 milliárd dollárt. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és más országok politikai döntéshozói megbeszéléseket folytattak az iparággal arról, hogy miként lehet bizonyos kibertámadási forgatókönyvek esetén a veszteségeket fedezni. A biztosítási vezetők azt remélik, hogy valamilyen állami háttérintézkedés több biztosítót ösztönözne arra, hogy biztosítási kötvényeket kínáljon és csökkentse az árakat, ösztönözve ezzel a vállalatok körében az igénybevételt és a biztonsági gyakorlatok javítását.
Egyes biztosítók jelenleg kizárják a kritikus infrastruktúrát ért támadásokat és a latorállamok által támogatott támadásokat az általános kiberbiztosításokból, arra hivatkozva, hogy az ilyen kizárásokra azért van szükség, hogy megvédjék magukat az életképességüket veszélyeztető veszteségektől. Sierra Signorelli, a Zurich kereskedelmi biztosításokért felelős vezetője szerint az állami háttérintézkedés „nagyobb biztonságot nyújtana a fedezet terén” a tekintetben, hogy a magánszektor milyen veszteségeket fedezne, és mit fizetne a kormány.