SG.hu
Az idős nők a félretájékoztatások legszorgalmasabb terjesztői
A félretájékoztatás működik, és úgy tűnik, hogy egyes polgártársaink önként vállalják az álhírek terjesztését. A Science című folyóiratban csütörtökön közzétett két tanulmány nemcsak arra nyújt bizonyítékot, hogy a közösségi médiában megjelenő félretájékoztatás megváltoztatja a gondolkodásmódot, hanem arra is, hogy az álhírek túlnyomó többségéért elkötelezett „szuperterjesztők” egy kis csoportja, túlnyomórészt idősebb nők voltak felelősek.
A félretájékoztatás nem új keletű probléma, de sok jel utal arra, hogy a közösségi média megjelenése tovább rontott a helyzeten. Az akadémiai kutatók válaszul megpróbálták megérteni a probléma kiterjedését, azonosították a leginkább félretájékoztató közösségi médiahálózatokat, a hamis információk terjesztésére irányuló szervezett kormányzati erőfeszítéseket, sőt a félretájékoztatás forrásait jelentő prominens személyeket is.
Az MIT, a cambridge-i Ben-Gurion Egyetem és a Northeastern Egyetem kutatói által készített tanulmányok egymástól függetlenül készültek, de jól kiegészítik egymást. A Jennifer Allen által vezetett MIT-tanulmányban a kutatók rámutatnak, hogy a félretájékoztatást gyakran okolták a 2020-as és a későbbi oltási bizonytalanságért, de a jelenséget továbbra is kevéssé dokumentálták. És ez érthető is: a közösségi média világából származó adatok mennyisége hatalmas és azok összetettek, ráadásul az érintett vállalatok is vonakodnak részt venni olyan tanulmányokban, amelyek a félretájékoztatás és egyéb adatháborúk elsődleges okozójaként festhetik le őket. Kevesen kételkednek abban, hogy így van, de ez nem egyenlő a tudományos igazolással.
Fontos megjegyezni, hogy a félrevezető hírek csak egy része álhír
A tanulmány először is azt mutatja, hogy a vakcinákkal kapcsolatos félretájékoztatásnak való kitettség (2021-ben és 2022-ben, amikor a kutatók az adatokat gyűjtötték), különösen mindaz, ami negatív egészségügyi hatást állít, valóban csökkenti az emberek oltási szándékát. (A szándék pedig, korábbi tanulmányok szerint, korrelál a tényleges oltással.) Másodszor, a tanulmány kimutatta, hogy a Facebook és Twitter moderátorok által akkoriban félretájékoztatásként megjelölt cikkek nagyobb hatással voltak az oltási bizonytalanságra, mint a nem megjelölt tartalmak - tehát, jól tették, hogy megjelölték azokat. Kivéve azt a tényt, hogy a megjelölés nélküli félretájékoztatás mennyisége sokkal, de sokkal nagyobb volt, mint a megjelölt anyagé. Tehát még ha darabonként kisebb is volt az elérés, összességében valószínűleg sokkal nagyobb volt a hatása.
Ez a fajta félretájékoztatás szerintük inkább olyan volt, mint amikor a nagy hírcsatornák félrevezető információkat közöltek, amelyek tévesen jellemezték a kockázatokat vagy a tanulmányokat. "Ez ellentmond annak a közhiedelemnek, hogy a Facebookon megjelenő álhírek felelősek az alacsony amerikai oltásfelvételért” - írja Allen. "Lehet, hogy a Facebook-felhasználók száma korrelál az alacsonyabb oltásfelvétellel (ahogy más kutatások is megállapították), de lehet, hogy ez a 'szürke zónás' tartalom okozza a hatást - nem pedig a kirívóan hamis dolgok.” A megállapítás tehát az, hogy bár a kirívóan hamis információk visszaszorítása hasznos és indokolt, de ez csak egy apró csepp abban a mérgező mocsokban, amelyben a közösségi média felhasználói akkoriban úsztak.
És kik voltak azok, akik leginkább terjesztették ezeket a téves információkat? Ez egy természetes kérdés, de Allen tanulmányának keretein kívül esik. A szintén csütörtökön közzétett második tanulmányban egy több egyetemet tömörítő csoport arra a meglehetősen megdöbbentő következtetésre jutott, hogy a 2020-as választások során a „fake news” (ezt a kifejezést ők magukévá teszik) 80 százalékát 2107 regisztrált amerikai szavazó terjesztette. Ez egy komoly állítás, de a tanulmány elég meggyőzően indokolja meg. A kutatók 664 391 szavazó aktivitását vizsgálták, akiket X (akkor még Twitter) felhasználókkal párosítottak, és találtak egy olyan alcsoportot, akik masszívan felülreprezentáltak a hamis és félrevezető információk terjesztésében.
Ez a 2107 felhasználó (algoritmikus segítséggel) óriási hálózati hatást gyakorolt a politikával kapcsolatos álhírekre mutató linkek népszerűsítésével és megosztásával. Az adatok azt mutatják, hogy 20 amerikai szavazóból 1 követte valamelyik szupermegosztót, így elérésben masszívan megelőzték az átlagos felhasználókat. Egy adott napon az összes politikai hír körülbelül 7%-a linkelt hamis híroldalakra, de ezeknek a linkeknek 80%-a ettől a néhány embertől származott. Az emberek sokkal nagyobb valószínűséggel léptek interakcióba is a posztjaikkal.
Pedig ezek nem államilag támogatott botfarmok voltak. "A szuper megosztók hatalmas volumene nem automatizált, hanem inkább kitartó kézi retweeteléssel jött létre” - írták a kutatók. A szupermegosztókat két másik felhasználói csoporttal hasonlították össze: egy véletlenszerű mintavétellel és a nem hamis politikai hírek legsúlyosabb megosztóival. Azt találták, hogy ezek az álhírterjesztők általában egy bizonyos demográfiai csoportba tartoznak: idősebbek, nők, fehérek és túlnyomórészt republikánusok.
A demográfiai adatok mindenképpen árulkodóak, bár ne feledjük, hogy még a nagy és igen jelentős többség sem minden. És a szupermegosztók - mutat rá a Science kommentár cikke - „sokfélék, köztük vannak politikai szakértők, médiaszemélyiségek, ellenzékiek és antivaxisták, akiknek személyes, pénzügyi és politikai indítékaik vannak a megbízhatatlan tartalmak terjesztésére”. Nem csak egyes államokban élő idősebb hölgyekről van szó, bár ők is jelentős szerepet játszanak - nagyon hangsúlyosan.
Ahogy Baribi-Bartov és társai sötéten következtetnek: „Ezek az eredmények rávilágítanak a közösségi média sebezhetőségére a demokrácia számára, ahol az emberek egy kis csoportja sokak számára torzítja a politikai valóságot”. Margaret Mead híres mondása jut eszünkbe: „Soha ne kételkedjünk abban, hogy a megfontolt, elkötelezett polgárok kis csoportja képes megváltoztatni a világot.” Persze ő valószínűleg nem álhírek terjesztésére gondolt.
A félretájékoztatás nem új keletű probléma, de sok jel utal arra, hogy a közösségi média megjelenése tovább rontott a helyzeten. Az akadémiai kutatók válaszul megpróbálták megérteni a probléma kiterjedését, azonosították a leginkább félretájékoztató közösségi médiahálózatokat, a hamis információk terjesztésére irányuló szervezett kormányzati erőfeszítéseket, sőt a félretájékoztatás forrásait jelentő prominens személyeket is.
Az MIT, a cambridge-i Ben-Gurion Egyetem és a Northeastern Egyetem kutatói által készített tanulmányok egymástól függetlenül készültek, de jól kiegészítik egymást. A Jennifer Allen által vezetett MIT-tanulmányban a kutatók rámutatnak, hogy a félretájékoztatást gyakran okolták a 2020-as és a későbbi oltási bizonytalanságért, de a jelenséget továbbra is kevéssé dokumentálták. És ez érthető is: a közösségi média világából származó adatok mennyisége hatalmas és azok összetettek, ráadásul az érintett vállalatok is vonakodnak részt venni olyan tanulmányokban, amelyek a félretájékoztatás és egyéb adatháborúk elsődleges okozójaként festhetik le őket. Kevesen kételkednek abban, hogy így van, de ez nem egyenlő a tudományos igazolással.
Fontos megjegyezni, hogy a félrevezető hírek csak egy része álhír
A tanulmány először is azt mutatja, hogy a vakcinákkal kapcsolatos félretájékoztatásnak való kitettség (2021-ben és 2022-ben, amikor a kutatók az adatokat gyűjtötték), különösen mindaz, ami negatív egészségügyi hatást állít, valóban csökkenti az emberek oltási szándékát. (A szándék pedig, korábbi tanulmányok szerint, korrelál a tényleges oltással.) Másodszor, a tanulmány kimutatta, hogy a Facebook és Twitter moderátorok által akkoriban félretájékoztatásként megjelölt cikkek nagyobb hatással voltak az oltási bizonytalanságra, mint a nem megjelölt tartalmak - tehát, jól tették, hogy megjelölték azokat. Kivéve azt a tényt, hogy a megjelölés nélküli félretájékoztatás mennyisége sokkal, de sokkal nagyobb volt, mint a megjelölt anyagé. Tehát még ha darabonként kisebb is volt az elérés, összességében valószínűleg sokkal nagyobb volt a hatása.
Ez a fajta félretájékoztatás szerintük inkább olyan volt, mint amikor a nagy hírcsatornák félrevezető információkat közöltek, amelyek tévesen jellemezték a kockázatokat vagy a tanulmányokat. "Ez ellentmond annak a közhiedelemnek, hogy a Facebookon megjelenő álhírek felelősek az alacsony amerikai oltásfelvételért” - írja Allen. "Lehet, hogy a Facebook-felhasználók száma korrelál az alacsonyabb oltásfelvétellel (ahogy más kutatások is megállapították), de lehet, hogy ez a 'szürke zónás' tartalom okozza a hatást - nem pedig a kirívóan hamis dolgok.” A megállapítás tehát az, hogy bár a kirívóan hamis információk visszaszorítása hasznos és indokolt, de ez csak egy apró csepp abban a mérgező mocsokban, amelyben a közösségi média felhasználói akkoriban úsztak.
És kik voltak azok, akik leginkább terjesztették ezeket a téves információkat? Ez egy természetes kérdés, de Allen tanulmányának keretein kívül esik. A szintén csütörtökön közzétett második tanulmányban egy több egyetemet tömörítő csoport arra a meglehetősen megdöbbentő következtetésre jutott, hogy a 2020-as választások során a „fake news” (ezt a kifejezést ők magukévá teszik) 80 százalékát 2107 regisztrált amerikai szavazó terjesztette. Ez egy komoly állítás, de a tanulmány elég meggyőzően indokolja meg. A kutatók 664 391 szavazó aktivitását vizsgálták, akiket X (akkor még Twitter) felhasználókkal párosítottak, és találtak egy olyan alcsoportot, akik masszívan felülreprezentáltak a hamis és félrevezető információk terjesztésében.
Ez a 2107 felhasználó (algoritmikus segítséggel) óriási hálózati hatást gyakorolt a politikával kapcsolatos álhírekre mutató linkek népszerűsítésével és megosztásával. Az adatok azt mutatják, hogy 20 amerikai szavazóból 1 követte valamelyik szupermegosztót, így elérésben masszívan megelőzték az átlagos felhasználókat. Egy adott napon az összes politikai hír körülbelül 7%-a linkelt hamis híroldalakra, de ezeknek a linkeknek 80%-a ettől a néhány embertől származott. Az emberek sokkal nagyobb valószínűséggel léptek interakcióba is a posztjaikkal.
Pedig ezek nem államilag támogatott botfarmok voltak. "A szuper megosztók hatalmas volumene nem automatizált, hanem inkább kitartó kézi retweeteléssel jött létre” - írták a kutatók. A szupermegosztókat két másik felhasználói csoporttal hasonlították össze: egy véletlenszerű mintavétellel és a nem hamis politikai hírek legsúlyosabb megosztóival. Azt találták, hogy ezek az álhírterjesztők általában egy bizonyos demográfiai csoportba tartoznak: idősebbek, nők, fehérek és túlnyomórészt republikánusok.
A demográfiai adatok mindenképpen árulkodóak, bár ne feledjük, hogy még a nagy és igen jelentős többség sem minden. És a szupermegosztók - mutat rá a Science kommentár cikke - „sokfélék, köztük vannak politikai szakértők, médiaszemélyiségek, ellenzékiek és antivaxisták, akiknek személyes, pénzügyi és politikai indítékaik vannak a megbízhatatlan tartalmak terjesztésére”. Nem csak egyes államokban élő idősebb hölgyekről van szó, bár ők is jelentős szerepet játszanak - nagyon hangsúlyosan.
Ahogy Baribi-Bartov és társai sötéten következtetnek: „Ezek az eredmények rávilágítanak a közösségi média sebezhetőségére a demokrácia számára, ahol az emberek egy kis csoportja sokak számára torzítja a politikai valóságot”. Margaret Mead híres mondása jut eszünkbe: „Soha ne kételkedjünk abban, hogy a megfontolt, elkötelezett polgárok kis csoportja képes megváltoztatni a világot.” Persze ő valószínűleg nem álhírek terjesztésére gondolt.