SG.hu
Csak idő kérdése néhány digitális pénzügyi szolgáltató összeomlása
A 2008-as globális pénzügyi válság a világválság óta az egyik legpusztítóbb gazdasági válság volt, mégis, nem nélkülöz némi iróniát, hogy nélküle nem lenne virágzó pénzügyi startup ökoszisztéma. A világgazdaság újraindítására tett kísérletükben a 2010-es években a központi bankok szinte nullára csökkentették a kamatlábakat, ami az olcsó pénz korszakát eredményezte. Ez egyrészt arra ösztönözte a befektetőket, hogy ígéretes (és sok esetben kevésbé ígéretes) fiatal technológiai vállalatokat finanszírozzanak, másrészt olyan üzleti modellek megjelenését is lehetővé tette, amelyek más körülmények között teljesen életképtelenek lettek volna.
A FinTech szó az angol „Financial Technology” kifejezésből származik, ami szó szerint pénzügyi technológiákat jelent. Az elmúlt évtizedben az ebben a szektorban jelenlévő innovátorok - legyen az egy digitális bank, e-pénz szolgáltatás, elektronikus pénztárca vagy egyéb szolgáltatás - szédítő sokasága komoly piaci részesedést rabolt el a hagyományos szereplőktől. Ezt úgy érték el, hogy olyan terméket kínáltak, amely a fogyasztók szemszögéből nézve kétségtelenül hasznosak voltak. Az embereket könnyen meggyőzték ezek az új alkalmazások, amelyek alacsony vagy nem létező díjakkal támadtak, és a hitelkártyás fizetések után magas visszatérítést vagy kamatot adtak. De az emberek nem foglalkoztak azzal, hogy e cégek üzleti modellje hosszú távon fenntartható-e, vagy hogy képesek-e átvészelni a világgazdasági feltételek szélesebb körű változását. Nem is volt rá szükség.
Most azonban a fintech-ágazat számadással néz szembe. Az elmúlt két évben a központi bankok a COVID-korszakban mért mélypontról az elmúlt generáció legmagasabb szintjére emelték a kamatlábakat. És most az üzleti modellek, amelyek megnyerték a fogyasztók tetszését, egyre bizonytalanabbnak tűnnek. Csak idő kérdése, hogy mikor dől össze a kártyavár. Ennek fő oka, hogy a fintech szolgáltatók fő bevételi forrása általában a bankközi díjakból származik. Ezek lényegében a kártyakibocsátóknak, fizetési hálózatoknak és bankoknak fizetett jutalékok, amikor a fogyasztó vásárol valamit. Számos fintech vállalat különböző mértékben támaszkodik a bankközi díjakra, bár minden esetben a bevételük jelentős részét - akár több százmillió dollárt - tesz ki. A fogyasztó szempontjából ez a bankközi díj teljesen láthatatlan, bár sok fintech számára létkérdés.
A bankközi díjak a kártyatípustól - például attól, hogy betéti vagy hitelkártyáról van-e szó - és a fizetés helye szerinti joghatóságtól függően változnak, a tranzakciós díjnak mégis van egy fix százalékos felső határa. A kamatlábaknak viszont nincs, ezeket a központi bankok határozzák meg, mértéküket pedig elsősorban a külső gazdasági feltételek befolyásolják. Nehéz időkben - például recesszió vagy egy egyszer az életben előforduló világjárvány idején - a kiadások ösztönzése és a fogyasztói bizalom erősítése érdekében csökkennek. Amikor az infláció megugrik, a kamatlábak is megemelkednek, mivel a központi bankok megpróbálják visszafogni a gazdasági tevékenységet (és így a keresletet). A magas infláció miatt a magyar jegybanki alapkamat jelenleg 13 százalék, holott előtte majd egy évtizeden át 3 százalék alatt volt.
Ez önmagában is komoly dilemmát jelent a teljes mértékben vagy elsősorban a bankközi díjakra támaszkodó fintechek számára. Miközben bevételeik az ügyfeleik vásárlásainak fix százalékában vannak maximalizálva, hitelfelvételi költségeik veszélyesen elszabadulhatnak. Ezt a problémát tovább súlyosbítja az a tény, hogy sok esetben ezek a fintechek nem tartják meg maguknak a bankközi díjakat. Egy startup jövőbeli kilátásainak egyik legértékesebb barométere az ügyfélszerzési arány, és ezt a mutatót a legkönnyebben úgy lehet megnövelni, ha nagyvonalú kedvezményeket vagy kamatokat kínálnak. És azért, hogy ezekkel a díjaik növekedése ellenére ne kelljen felhagyniuk, két dolgot tehetnek: tőkét vonnak be vagy eladósodnak. Azonban ahogy a makrogazdasági helyzet romlik, egyre nehezebb finanszírozást szerezniük, és a szolgáltatásaikat kénytelenek kevésbé kedvező feltételek mellett adni, ami óhatatlanul ügyfél-elvándorlást okoz.
Érdemes megjegyezni, hogy ezt a probléma szinte kizárólag a legújabb fintech startupokat érinti, nem pedig a hagyományos pénzintézeteket. Utóbbiaknak nincs ugyanolyan sürgető szüksége új ügyfelek megszerzésére, egy évtizede a piacon lévő banknak nem kell magas ügyfélállományt felmutatnia ahhoz, hogy bizonyítsa hosszú távú életképességét befektetői számára. Másrészt a hagyományos bankok hihetetlenül diverzifikáltak, szolgáltatások széles skáláját kínálják a hitelektől és biztosításoktól kezdve a hitelkártyákon át a jelzáloghitelekig. Ez a diverzifikáció bizonyos fokú védelmet nyújt a kamatlábak változásával szemben, és ez az oka annak, hogy a hírhedten nehézkes hagyományos pénzügyi szektor biztosan átvészeli az elkövetkező néhány évet. Emellett a bankok hagyományosan a legolcsóbb finanszírozási formákat élvezik, mivel betéteket tárolnak és tartanak, és gyakran a központi bankok által megállapított kamatlábaknál jóval alacsonyabb kamatlábakat fizetnek ügyfeleiknek.
Ezzel szemben a kihívók, a fintech startupok többsége nem rendelkezik széles termékskálával. Előfordulhat, hogy bevételük kizárólag a bankközi díjakra támaszkodik, vagy ha rendelkeznek is alternatív termékekkel, azok még nem érték el a kritikus tömeget vagy az elfogadottságot. Ennek oka gyakran az, hogy még nem váltak bejegyzett és szabályozott bankká, vagy pedig önként döntöttek úgy, hogy a piac egy adott szegmensére összpontosítanak. A bankká válás formális folyamata hosszú, fárasztó és költséges - és egyre nehezebb. A fintechek számára ez egyszerűen nem éri meg a fáradságot, és jellemzően inkább egy fintech-barát bankkal való partnerséggel kerülik meg. A bankká válás komoly hátrányokkal is jár, elsősorban magas fokú felügyelettel, amit sok startup nehezen visel el.
Sok startup - tehát nem kizárólagosan a fintech cégek - alapvető bűne az, hogy azt hitték, hogy a 2010-es évek rózsás makrogazdasági feltételei a végtelenségig fennmaradnak. Hogy az infláció és a kamatlábak örökké alacsonyak maradnak, és hogy soha nem fognak kifogyni a megfizethető, könnyen hozzáférhető tőkéből. Hogy nem lesz világjárvány. Nem lesz háború Ukrajnában. Semmi olyan, ami megingathatná a üzleti modelljük alapjait. Sok vállalat számára ez a rövidlátás lesz a vesztük. És nagyon nem is tudnak korrigálni, ha korlátozott termékkínálattal vagy olyan ösztönzőkkel bírnak, amelyekről ügyfeleik nem szívesen mondanak le. Ez különösen igaz azokra a vállalati kártyapiacon tevékenykedő vállalkozásokra, amelyek elsősorban a bankközi díjakból élnek, de bevételeik nagy részét vagy egészét visszatérítések és kamatok formájában visszaadják az ügyfeleknek.
A makacsul magas infláció nem átmeneti probléma, hanem még sokáig velünk lesz. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg még évekig nem fogunk alacsony jegybanki kamatlábakat látni, pedig ez tette lehetővé, hogy ezek az alapvetően bizonytalan üzleti modellek ilyen sokáig fennmaradjanak. Azok a fintechek fogják túlélni ezt az időszakot, amelyek alkalmazkodnak; vagy úgy, hogy kemény döntéseket hoznak az ügyfeleiknek kínált ösztönzőkkel kapcsolatban, vagy úgy, hogy bővítik termékportfóliójukat. Mindez persze elérhető alapvető értékeik aláásása nélkül. A legsikeresebb fintech vállalatok közül néhány már bebizonyította, hogy a forgalom növelésének legjobb módja a hagyományosnál kellemesebb ügyfélélmény biztosítása.
A fintecheknek nem szabad elfelejteniük, hogy ők mindenekelőtt technológiai vállalatok, és a győzelmükhöz az kell, hogy remek szoftvert fejlesszenek. Ez okot ad a fogyasztóknak arra, hogy inkább fizessenek, mintsem egy ingyenes alternatívát használjanak. Ez új bevételi modelleket nyit meg a bankközi díjakon vagy egyéb jutalékalapú fizetéseken túl. Amelyik cég nem csak az ügyfélszerzésre és a tranzakciós volumenre összpontosít, sokkal egyszerűbbé válik a helyzete, legyenek azok új funkciók vagy új termékek. A Microsoft is számos forrásból - operációs rendszerek, irodai szoftverek, felhőalapú számítástechnika, játékkonzolok és laptopok - termel bevételt. Ugyanez elmondható a Google, az Apple, az Amazon és számtalan más IT-cégről is. Bár a pénzügyi szolgáltatási szektor erősen szabályozott jellege miatt a terjeszkedés bonyolult és gyakran bürokratikus folyamat, korántsem lehetetlen. A nehéz makrogazdasági környezet miatt a nyereségesség már nem csúnya szó a befektetők számára, már nem másodlagos a növekedéshez képest.
A FinTech szó az angol „Financial Technology” kifejezésből származik, ami szó szerint pénzügyi technológiákat jelent. Az elmúlt évtizedben az ebben a szektorban jelenlévő innovátorok - legyen az egy digitális bank, e-pénz szolgáltatás, elektronikus pénztárca vagy egyéb szolgáltatás - szédítő sokasága komoly piaci részesedést rabolt el a hagyományos szereplőktől. Ezt úgy érték el, hogy olyan terméket kínáltak, amely a fogyasztók szemszögéből nézve kétségtelenül hasznosak voltak. Az embereket könnyen meggyőzték ezek az új alkalmazások, amelyek alacsony vagy nem létező díjakkal támadtak, és a hitelkártyás fizetések után magas visszatérítést vagy kamatot adtak. De az emberek nem foglalkoztak azzal, hogy e cégek üzleti modellje hosszú távon fenntartható-e, vagy hogy képesek-e átvészelni a világgazdasági feltételek szélesebb körű változását. Nem is volt rá szükség.
Most azonban a fintech-ágazat számadással néz szembe. Az elmúlt két évben a központi bankok a COVID-korszakban mért mélypontról az elmúlt generáció legmagasabb szintjére emelték a kamatlábakat. És most az üzleti modellek, amelyek megnyerték a fogyasztók tetszését, egyre bizonytalanabbnak tűnnek. Csak idő kérdése, hogy mikor dől össze a kártyavár. Ennek fő oka, hogy a fintech szolgáltatók fő bevételi forrása általában a bankközi díjakból származik. Ezek lényegében a kártyakibocsátóknak, fizetési hálózatoknak és bankoknak fizetett jutalékok, amikor a fogyasztó vásárol valamit. Számos fintech vállalat különböző mértékben támaszkodik a bankközi díjakra, bár minden esetben a bevételük jelentős részét - akár több százmillió dollárt - tesz ki. A fogyasztó szempontjából ez a bankközi díj teljesen láthatatlan, bár sok fintech számára létkérdés.
A bankközi díjak a kártyatípustól - például attól, hogy betéti vagy hitelkártyáról van-e szó - és a fizetés helye szerinti joghatóságtól függően változnak, a tranzakciós díjnak mégis van egy fix százalékos felső határa. A kamatlábaknak viszont nincs, ezeket a központi bankok határozzák meg, mértéküket pedig elsősorban a külső gazdasági feltételek befolyásolják. Nehéz időkben - például recesszió vagy egy egyszer az életben előforduló világjárvány idején - a kiadások ösztönzése és a fogyasztói bizalom erősítése érdekében csökkennek. Amikor az infláció megugrik, a kamatlábak is megemelkednek, mivel a központi bankok megpróbálják visszafogni a gazdasági tevékenységet (és így a keresletet). A magas infláció miatt a magyar jegybanki alapkamat jelenleg 13 százalék, holott előtte majd egy évtizeden át 3 százalék alatt volt.
Ez önmagában is komoly dilemmát jelent a teljes mértékben vagy elsősorban a bankközi díjakra támaszkodó fintechek számára. Miközben bevételeik az ügyfeleik vásárlásainak fix százalékában vannak maximalizálva, hitelfelvételi költségeik veszélyesen elszabadulhatnak. Ezt a problémát tovább súlyosbítja az a tény, hogy sok esetben ezek a fintechek nem tartják meg maguknak a bankközi díjakat. Egy startup jövőbeli kilátásainak egyik legértékesebb barométere az ügyfélszerzési arány, és ezt a mutatót a legkönnyebben úgy lehet megnövelni, ha nagyvonalú kedvezményeket vagy kamatokat kínálnak. És azért, hogy ezekkel a díjaik növekedése ellenére ne kelljen felhagyniuk, két dolgot tehetnek: tőkét vonnak be vagy eladósodnak. Azonban ahogy a makrogazdasági helyzet romlik, egyre nehezebb finanszírozást szerezniük, és a szolgáltatásaikat kénytelenek kevésbé kedvező feltételek mellett adni, ami óhatatlanul ügyfél-elvándorlást okoz.
Érdemes megjegyezni, hogy ezt a probléma szinte kizárólag a legújabb fintech startupokat érinti, nem pedig a hagyományos pénzintézeteket. Utóbbiaknak nincs ugyanolyan sürgető szüksége új ügyfelek megszerzésére, egy évtizede a piacon lévő banknak nem kell magas ügyfélállományt felmutatnia ahhoz, hogy bizonyítsa hosszú távú életképességét befektetői számára. Másrészt a hagyományos bankok hihetetlenül diverzifikáltak, szolgáltatások széles skáláját kínálják a hitelektől és biztosításoktól kezdve a hitelkártyákon át a jelzáloghitelekig. Ez a diverzifikáció bizonyos fokú védelmet nyújt a kamatlábak változásával szemben, és ez az oka annak, hogy a hírhedten nehézkes hagyományos pénzügyi szektor biztosan átvészeli az elkövetkező néhány évet. Emellett a bankok hagyományosan a legolcsóbb finanszírozási formákat élvezik, mivel betéteket tárolnak és tartanak, és gyakran a központi bankok által megállapított kamatlábaknál jóval alacsonyabb kamatlábakat fizetnek ügyfeleiknek.
Ezzel szemben a kihívók, a fintech startupok többsége nem rendelkezik széles termékskálával. Előfordulhat, hogy bevételük kizárólag a bankközi díjakra támaszkodik, vagy ha rendelkeznek is alternatív termékekkel, azok még nem érték el a kritikus tömeget vagy az elfogadottságot. Ennek oka gyakran az, hogy még nem váltak bejegyzett és szabályozott bankká, vagy pedig önként döntöttek úgy, hogy a piac egy adott szegmensére összpontosítanak. A bankká válás formális folyamata hosszú, fárasztó és költséges - és egyre nehezebb. A fintechek számára ez egyszerűen nem éri meg a fáradságot, és jellemzően inkább egy fintech-barát bankkal való partnerséggel kerülik meg. A bankká válás komoly hátrányokkal is jár, elsősorban magas fokú felügyelettel, amit sok startup nehezen visel el.
Sok startup - tehát nem kizárólagosan a fintech cégek - alapvető bűne az, hogy azt hitték, hogy a 2010-es évek rózsás makrogazdasági feltételei a végtelenségig fennmaradnak. Hogy az infláció és a kamatlábak örökké alacsonyak maradnak, és hogy soha nem fognak kifogyni a megfizethető, könnyen hozzáférhető tőkéből. Hogy nem lesz világjárvány. Nem lesz háború Ukrajnában. Semmi olyan, ami megingathatná a üzleti modelljük alapjait. Sok vállalat számára ez a rövidlátás lesz a vesztük. És nagyon nem is tudnak korrigálni, ha korlátozott termékkínálattal vagy olyan ösztönzőkkel bírnak, amelyekről ügyfeleik nem szívesen mondanak le. Ez különösen igaz azokra a vállalati kártyapiacon tevékenykedő vállalkozásokra, amelyek elsősorban a bankközi díjakból élnek, de bevételeik nagy részét vagy egészét visszatérítések és kamatok formájában visszaadják az ügyfeleknek.
A makacsul magas infláció nem átmeneti probléma, hanem még sokáig velünk lesz. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg még évekig nem fogunk alacsony jegybanki kamatlábakat látni, pedig ez tette lehetővé, hogy ezek az alapvetően bizonytalan üzleti modellek ilyen sokáig fennmaradjanak. Azok a fintechek fogják túlélni ezt az időszakot, amelyek alkalmazkodnak; vagy úgy, hogy kemény döntéseket hoznak az ügyfeleiknek kínált ösztönzőkkel kapcsolatban, vagy úgy, hogy bővítik termékportfóliójukat. Mindez persze elérhető alapvető értékeik aláásása nélkül. A legsikeresebb fintech vállalatok közül néhány már bebizonyította, hogy a forgalom növelésének legjobb módja a hagyományosnál kellemesebb ügyfélélmény biztosítása.
A fintecheknek nem szabad elfelejteniük, hogy ők mindenekelőtt technológiai vállalatok, és a győzelmükhöz az kell, hogy remek szoftvert fejlesszenek. Ez okot ad a fogyasztóknak arra, hogy inkább fizessenek, mintsem egy ingyenes alternatívát használjanak. Ez új bevételi modelleket nyit meg a bankközi díjakon vagy egyéb jutalékalapú fizetéseken túl. Amelyik cég nem csak az ügyfélszerzésre és a tranzakciós volumenre összpontosít, sokkal egyszerűbbé válik a helyzete, legyenek azok új funkciók vagy új termékek. A Microsoft is számos forrásból - operációs rendszerek, irodai szoftverek, felhőalapú számítástechnika, játékkonzolok és laptopok - termel bevételt. Ugyanez elmondható a Google, az Apple, az Amazon és számtalan más IT-cégről is. Bár a pénzügyi szolgáltatási szektor erősen szabályozott jellege miatt a terjeszkedés bonyolult és gyakran bürokratikus folyamat, korántsem lehetetlen. A nehéz makrogazdasági környezet miatt a nyereségesség már nem csúnya szó a befektetők számára, már nem másodlagos a növekedéshez képest.