Berta Sándor
Széttöredezhet a globális internet
A világháló több részre szakadására figyelmeztetett a doménnevek kiosztásáért is felelős ICANN nemzetközi szervezet egyik vezető tisztviselője, aki szerint különösen az autoriter rezsimek jelentenek veszélyt.
Az amerikai székhelyű Internet Corporation for Assigned Names and Numbers (ICANN) 1998-as megalakulása óta kezeli a .com végződésű nemzetközi felső szintű domének rendszerét és IP-címeket rendel hozzájuk. A szervezet központi feladata az internet tartománynévrendszerének (DNS) biztonságos és stabil működésének biztosítása. "Az internet lehetséges széttöredezése aggasztó kérdés" - jelentette ki David Huberman, az ICANN európai és észak-amerikai technikai tisztviselője. Iparági szakértők elsősorban Oroszországot, Iránt és Kínát tartják szemmel, ha az internetes kizárásról van szó, de Huberman nem nyilatkozott kifejezetten egyes országokról. "Ezek tekintélyelvű kormányok, amelyek ellenőrizni akarják a népüket" - jegyezte meg ezekkel az államokkal kapcsolatban.
"Az ICANN ellenzi, hogy Oroszországot kizárják az internetről. Mi nemet mondunk, semlegesnek kell maradnunk" - tért ki Huberman az ukrán-orosz háborúra. Ukrajna a háború tavalyi kezdetén azt követelte, hogy Oroszországot zárják ki az internetről. Kérésük teljesítése precedenst teremtett volna a külpolitika és a műszaki igazgatás összefonódására, ami aláássa az irányító intézmények egyetemesen legitim testületként betöltött szerepét. Ezért az ICANN ezt azonnal elutasította, ennek ellenére az orosz kormány maga utasította az orosz honlapok üzemeltetőit, hogy 2022. március 11-ig függetlenítsék magukat a világhálótól. Bár hamarosan kiderült, hogy csak az állami tulajdonú weboldalak és szolgáltatások válnak el, a vitákban és a tudósításokban továbbra is fennmaradt az az elképzelés, hogy Oroszország leválik a globális internetről.
Ukrajna lerohanását követő heteken belül Oroszország "digitális vasfüggönyt" húzott fel több mint 140 millió lakosa és a világ többi része közé. Számos híroldalt blokkoltak és betiltott több népszerű nyugati internetes szolgáltatást és közösségi platformot, köztük a Facebookot, az Instagramot és a Twittert. Az "álhírek" elleni új törvények közigazgatási és büntetőjogi felelősségre vonással fenyegetik azokat az oroszokat, akik hazájuk ukrajnai háborújáról tájékoztatnak. A szigorítás ellenére Oroszország nem szakította meg kapcsolatait a globális internettel.
Az autonóm "RuNet" ötlete azonban több mint retorikai eszköz. Oroszország 2019-es "internet-szuverenitásról" szóló törvénye megteremtette a jogi alapot egyfajta ki-be kapcsolóhoz. Ez előírja az internetszolgáltatók számára, hogy a forgalom átirányítását a távközlési hatóság, a Roszkomnadzor által jóváhagyott pontokon keresztül végezzék. Felhatalmazza továbbá a Roszkomnadzort, hogy az internetszolgáltatókat a forgalom átirányítására kényszerítse speciális felülbírálati rendszereken keresztül, amelyeket a hatóságok a forgalom szűrésére és átirányítására használhatnak.
Andrei Lipov, a Roszkomnadzor vezetője Putyinnak jelent
Nehéz megítélni. hogy ezek a rendszerek hogyan fognak működni egy valós helyzetben. Egy olyan autonóm szegmenst, amely a globális internet funkcióinak nagy részét lemásolja, technikailag nagyobb kihívást jelent megvalósítani, mint politikailag elképzelni. Bár nem valószínűtlen, hogy Oroszország képes lenne a határokon átnyúló adatátvitelt megszakítani, de aligha elképzelhető, hogy ez ne okozna jelentős szolgáltatáscsökkenést. Az ukrajnai háború azonban csak katalizátora a globális digitális összeköttetések alapvető széttöredezésének. Oroszország és Kína már régóta szorgalmazza, hogy az államoknak nagyobb szerep jusson az internet technikai irányításában, de más oldalról is érkezett nyomás a kapcsolódó intézmények nagyobb politikai szerepvállalása érdekében.
Az ukrajnai háború megnövelte az érdeklődést a nagy sávszélességű és alacsony késleltetésű, alacsony Föld körüli pályán keringő (LEO) műholdak iránt, és még kérdéses, hogy ezek globális internetben betöltött szerepe milyen lesz. Emiatt az országok ösztönözve vannak arra, hogy saját műholdkonstellációkat lőjjenek fel és irányítsanak. A globális internet adatforgalmának több mint 95 százalékát bonyolító (tenger alatti) kábeleket is egyre inkább biztonsági megfontolások határozzák meg, különösen az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása óta.
Ausztrália 2019-ben fejezte be a Salamon-szigetekkel és Pápua Új-Guineával közös új tenger alatti kábelét, amelyet eredetileg a kínai Huawei Marine Networks vállalat épített volna ki. 2020-ban egy nyolcezer mérföldes, a Google és a Facebook által támogatott tenger alatti kábelt az amerikai kormány ellenkezését követően úgy irányítottak át, hogy az megkerülje a kínai területet. A múlt hónapban a kínai távközlési cégcsoportok az Egyesült Államokkal szembeni növekvő feszültségek közepette kiszálltak az Ázsiát és Európát összekötő Sea-Me-We 6 kábelprojektből.
Az orosz-ukrán háború megmutatta, hogy az államok számára mekkora a kísértés az internet technikai irányításának és infrastruktúráinak fegyverré tételére. Még ha az erre irányuló néhány kezdeti kísérletet sikerült is elhárítani, a háború körüli szélesebb körű geopolitikai konfrontáció felerősíti a globális digitális összeköttetés mélyen gyökerező széttöredezettségét. A stratégiai megfontolások egyre inkább felülkerekednek a technikai logikán, és egyre nagyobb kihívást jelent a globális internetet fenntartó irányítási intézmények és technikai infrastruktúrák védelme a politikai manőverektől.
Az amerikai székhelyű Internet Corporation for Assigned Names and Numbers (ICANN) 1998-as megalakulása óta kezeli a .com végződésű nemzetközi felső szintű domének rendszerét és IP-címeket rendel hozzájuk. A szervezet központi feladata az internet tartománynévrendszerének (DNS) biztonságos és stabil működésének biztosítása. "Az internet lehetséges széttöredezése aggasztó kérdés" - jelentette ki David Huberman, az ICANN európai és észak-amerikai technikai tisztviselője. Iparági szakértők elsősorban Oroszországot, Iránt és Kínát tartják szemmel, ha az internetes kizárásról van szó, de Huberman nem nyilatkozott kifejezetten egyes országokról. "Ezek tekintélyelvű kormányok, amelyek ellenőrizni akarják a népüket" - jegyezte meg ezekkel az államokkal kapcsolatban.
"Az ICANN ellenzi, hogy Oroszországot kizárják az internetről. Mi nemet mondunk, semlegesnek kell maradnunk" - tért ki Huberman az ukrán-orosz háborúra. Ukrajna a háború tavalyi kezdetén azt követelte, hogy Oroszországot zárják ki az internetről. Kérésük teljesítése precedenst teremtett volna a külpolitika és a műszaki igazgatás összefonódására, ami aláássa az irányító intézmények egyetemesen legitim testületként betöltött szerepét. Ezért az ICANN ezt azonnal elutasította, ennek ellenére az orosz kormány maga utasította az orosz honlapok üzemeltetőit, hogy 2022. március 11-ig függetlenítsék magukat a világhálótól. Bár hamarosan kiderült, hogy csak az állami tulajdonú weboldalak és szolgáltatások válnak el, a vitákban és a tudósításokban továbbra is fennmaradt az az elképzelés, hogy Oroszország leválik a globális internetről.
Ukrajna lerohanását követő heteken belül Oroszország "digitális vasfüggönyt" húzott fel több mint 140 millió lakosa és a világ többi része közé. Számos híroldalt blokkoltak és betiltott több népszerű nyugati internetes szolgáltatást és közösségi platformot, köztük a Facebookot, az Instagramot és a Twittert. Az "álhírek" elleni új törvények közigazgatási és büntetőjogi felelősségre vonással fenyegetik azokat az oroszokat, akik hazájuk ukrajnai háborújáról tájékoztatnak. A szigorítás ellenére Oroszország nem szakította meg kapcsolatait a globális internettel.
Az autonóm "RuNet" ötlete azonban több mint retorikai eszköz. Oroszország 2019-es "internet-szuverenitásról" szóló törvénye megteremtette a jogi alapot egyfajta ki-be kapcsolóhoz. Ez előírja az internetszolgáltatók számára, hogy a forgalom átirányítását a távközlési hatóság, a Roszkomnadzor által jóváhagyott pontokon keresztül végezzék. Felhatalmazza továbbá a Roszkomnadzort, hogy az internetszolgáltatókat a forgalom átirányítására kényszerítse speciális felülbírálati rendszereken keresztül, amelyeket a hatóságok a forgalom szűrésére és átirányítására használhatnak.
Andrei Lipov, a Roszkomnadzor vezetője Putyinnak jelent
Nehéz megítélni. hogy ezek a rendszerek hogyan fognak működni egy valós helyzetben. Egy olyan autonóm szegmenst, amely a globális internet funkcióinak nagy részét lemásolja, technikailag nagyobb kihívást jelent megvalósítani, mint politikailag elképzelni. Bár nem valószínűtlen, hogy Oroszország képes lenne a határokon átnyúló adatátvitelt megszakítani, de aligha elképzelhető, hogy ez ne okozna jelentős szolgáltatáscsökkenést. Az ukrajnai háború azonban csak katalizátora a globális digitális összeköttetések alapvető széttöredezésének. Oroszország és Kína már régóta szorgalmazza, hogy az államoknak nagyobb szerep jusson az internet technikai irányításában, de más oldalról is érkezett nyomás a kapcsolódó intézmények nagyobb politikai szerepvállalása érdekében.
Az ukrajnai háború megnövelte az érdeklődést a nagy sávszélességű és alacsony késleltetésű, alacsony Föld körüli pályán keringő (LEO) műholdak iránt, és még kérdéses, hogy ezek globális internetben betöltött szerepe milyen lesz. Emiatt az országok ösztönözve vannak arra, hogy saját műholdkonstellációkat lőjjenek fel és irányítsanak. A globális internet adatforgalmának több mint 95 százalékát bonyolító (tenger alatti) kábeleket is egyre inkább biztonsági megfontolások határozzák meg, különösen az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása óta.
Ausztrália 2019-ben fejezte be a Salamon-szigetekkel és Pápua Új-Guineával közös új tenger alatti kábelét, amelyet eredetileg a kínai Huawei Marine Networks vállalat épített volna ki. 2020-ban egy nyolcezer mérföldes, a Google és a Facebook által támogatott tenger alatti kábelt az amerikai kormány ellenkezését követően úgy irányítottak át, hogy az megkerülje a kínai területet. A múlt hónapban a kínai távközlési cégcsoportok az Egyesült Államokkal szembeni növekvő feszültségek közepette kiszálltak az Ázsiát és Európát összekötő Sea-Me-We 6 kábelprojektből.
Az orosz-ukrán háború megmutatta, hogy az államok számára mekkora a kísértés az internet technikai irányításának és infrastruktúráinak fegyverré tételére. Még ha az erre irányuló néhány kezdeti kísérletet sikerült is elhárítani, a háború körüli szélesebb körű geopolitikai konfrontáció felerősíti a globális digitális összeköttetés mélyen gyökerező széttöredezettségét. A stratégiai megfontolások egyre inkább felülkerekednek a technikai logikán, és egyre nagyobb kihívást jelent a globális internetet fenntartó irányítási intézmények és technikai infrastruktúrák védelme a politikai manőverektől.