A nagy felhőmigráció forradalmasította az informatikát, de a legfejlettebb vállalatok most a következő generációs ugrást hajtják végre: valódi hibrid stratégiákat dolgoznak ki az egyre inkább üzletileg kritikus adatbányász kezdeményezések támogatására és a munkák helyhez kötött rendszerekbe való visszatelepítésére. Azok a vállalkozások, amelyek még nem kezdték el ezt a folyamatot, máris lemaradásban vannak.

Tíz évvel ezelőtt a felhőt leginkább olyan kisvállalkozások használták, amelyeknek nem voltak erőforrásaik a fizikai infrastruktúra kiépítésére és üzemeltetésére, valamint olyan cégek, amelyek szolgáltatásaikat szakértelem híján külső partner által menedzselt infrastruktúrára kívánták áthelyezni. A szerverek drágák, ahogyan a légkondicionált helyiségek és az internetkapcsolat is, amelyekre a szerverek működéséhez szükség van. A bérlés megjelenésével a jó skálázhatósága révén használói viszonylag olcsón tudtak növekvő számú felhasználót kiszolgálni. Ez a környezet lehetővé tette a felhőalapon működő cégek számára a gyors fejlődést. A felhőszolgáltatások ára zuhant, a cégek tömegesen kezdték azokat használni. Ez valóban paradigmaváltás volt, mert a vállalatok egymás után jelentették be a "cloud-first" stratégiákat, és infrastruktúráikat nagyban átköltöztették a felhőszolgáltatókhoz.

Azonban ez a stratégia elérte a hatékonysága határait, és sok esetben már nem is olcsó, ami miatt megindult a visszavándorlás. A költségek egyre inkább kontrollálhatatlan mértékben nőnek, a rendszerek egyre bonyolultabbak, és a felhasználói korlátok sok esetben akadályává váltak a további fejlesztéseknek. A használatarányos fizetési modell nem tartható, mert a vállalatok ma már alapvető feladatokat helyeztek ki és hatalmas adatmennyiségeket tartanak ezekben a központokban. Egyes vállalatok mostanra akár kétszer annyit költenek a felhőszolgáltatásokra, mint azelőtt, hogy a munkákat áthelyezték volna a helyben telepített rendszereikről.

Az új EU-s szabályozások is bonyolítják a helyzetet. Az európai adatszuverenitási törvények megkövetelik a vállalkozásoktól, hogy az adatokat több régióban kezeljék és elkülönítsék a különböző megfelelési szabályozásoknak megfelelően, és mindegyikhez számítási feladatokat rendeljenek. Ezáltal az egyetlen régióra és egyetlen felhőre épülő kialakítás már nem megvalósítható a nagyvállalatok számára, ami tovább növeli az infrastruktúra költségeit és összetettségét. Végül pedig a felhőszolgáltatók egyre magasabb szintre lépnek, és már nem csak infrastruktúrát mint szolgáltatást (IaaS), hanem platformot mint szolgáltatást (PaaS) és szoftvert mint szolgáltatást (SaaS) is kínálnak egyetlen kényelmes, integrált felhőalapú megoldásban. Ezek a PaaS és SaaS ajánlatok kétélű kardot jelentenek: bár egyszerű használatot biztosítanak és felgyorsítják az indulást, magasabb az áruk és szállítóhoz való kötöttséghez vezetnek, mert a fejlett funkciók nem kompatibilisek a felhőszolgáltatók között.

A visszafelé áramlásra az Amazon, a Google és a Microsoft is felfigyelt, ezért hatalmas összegeket ölnek a helyhez kötött funkciók fejlesztésébe. A következő évek a hibrid multifelhőkről szólnak majd, amelynél a hordozhatóság a prioritás. Míg a felhőalapú számítástechnika egykor a megtakarítás és az innováció csodaszere volt, a megtérülés mostanra csökken, mivel a feladatok mennyiségének növekedése mind az adatmennyiséget, mind a számítási igényt felfelé hajtják, ami hatással van a végösszegre. A felhő figyelemre méltó sikere azonban új módszereket adott az IT kezébe.