Az érintett programokban általában keményen fogalmaznak, mert az iparág inkább az elrettentő hatásra törekszik, olyasmi szlogenekkel, hogy "a kalózok bűnözők".

Az illegális szoftverhasználat csökkentését szorgalmazó üzenetek hajlamosak eltúlozni a veszteségeket, a külső fenyegetésekre, például a rosszindulatú programokra összpontosítanak, vagy olyan disztópikus jövőt festenek, ahol a mozik megszűnnek, és minden szereplő elveszíti a munkáját. A bűnöző szó azt sugallja, hogy a kalózkodás büntetőjogi következményekkel jár a felhasználókra nézve, de legfeljebb azoknak kell büntetőjogi következményektől tartaniuk, akik kereskedelmi szinten követik el a szerzői jogok megsértését. Azok a felhasználók, akik például torrenteket töltenek le és (automatikusan) terjesztik is azokat, kaphatnak figyelmeztetést, de büntetőjogilag nem kell félniük.

A világon szinte mindenhol vannak hasonló kampányok, azonban egy új tanulmány szerint az ilyen keményen megfogalmazott üzenetek ugyan lenyűgözhetik a hollywoodi vezetőket, de a kalózokat nem. Sőt, ezek a kampányok következetesen hemzsegnek a viselkedéskutatási hibáktól. Az egyik ilyen hiba az a tendencia, hogy az illetékesek az erősebb és a gyengébb érvek kombinációját ötvözik. Ez azért van, mert tévesen feltételezik, hogy a több érv jobb. Ez azonban hiba, mert az erős pontokat felhígítják a gyengék.

Konkrétan például a szervezett bűnözésre való hivatkozás kifejezetten gyengíti azokat az indokokat, minthogy az illegális szoftverek vírusokkal vannak teli, magas bírságot lehet miattuk kapni, rossz a minőségük, blokkolhatják az internetkapcsolatot vagy hogy magasak miattuk az iparág veszteségei. A szerzők szerint például az a kampány, amely a filmletöltést a lopás különböző formáihoz hasonlította, beleértve egyetlen DVD ellopását egy boltból) és a kissé abszurdabbakat (táskák, tévék, autók lopása), felhígította a közvetített üzenetet.


Az ilyen kampányok másik hibája a számokra való összpontosítás. Lehet, hogy ezek fontosak az iparág számára, de a felhasználót vagy a kalózokat a legkevésbé sem érdeklik. Az internetezők "személyes" megszólítása szintén nem hasznos: amikor híres bollywoodi színészek az indiai átlagpolgároknak beszéltek az anyagi veszteségeikről, nem nyertek szimpátiát, mert a felhasználók nem sajnálták a multimilliomos színészeket. Ez ráadásul erkölcsi igazolást nyújtott a kalózoknak, akik Robin Hood-szerepében érezhették magukat azzal, hogy a drága dolgokat ingyen közzéteszik a szegényeknek.

Szintén hiba hangsúlyozni, hogy a kalózkodás mennyire népszerű. "Az egyének közvetlen vagy közvetett tájékoztatása arról, hogy sokan kalózkodnak, kontraproduktív, és a megcélzott egyéneket hasonló viselkedésére ösztönzi. Ezek az üzenetek a leendő kalózok számára a szükséges racionalizációt nyújtják, mivel hangsúlyozzák, hogy "mindenki ezt csinálja" - szögezték le a kutatók.