SG.hu·
Az USA csak lelassíthatja Kína technológiai fejlődését
A két fél között nem csak kereskedelmi kérdésekben van konfliktus. A tét a technológiai, a katonai, a gazdasági és a politikai világuralom.
Frederic Neumann, a brit-ázsiai HSBC bank Ázsiáért felelős vezető közgazdásza és a hongkongi székhelyű Asian Economics Research ügyvezető igazgatója. A szakember kifejtette, hogy a ha a közelgő amerikai elnökválasztáson Joe Biden győzne, akkor néhány változás jöhet az USA és Kína diplomáciai viszonyában, s némileg enyhülhet a két ország közötti jelenlegi feszült légkör. A külkereskedelemről az emberi jogi kérdésekre helyeződhet át a hangsúly, de az alapvető probléma akkor is megmaradna.
Amennyiben ugyanis egy hatalmat, amely évtizedeken át vitathatatlan hegemóniával rendelkezett a világban egy másik hatalom kihívja, akkor ott előre vannak programozva a konfliktusok. S ez független attól, hogy a kereskedelemről, a technológiapolitikáról vagy a geopolitikáról van szó. Éppen ezért lehet tartani attól, hogy nem lesz gyors enyhülés a kérdésben.
Neumann úgy vélte, hogy semmiképpen nem áll elő majd olyan helyzet, mint a második világháború után az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ennek oka, hogy az USA és Kína minden vetélkedése ellenére gazdaságilag erősen függ egymástól. Az amerikai vállalatok például évente 500 milliárd dollár bevételre tesznek szert az ázsiai országban, s erről az összegről nem fognak csak úgy lemondani. Ráadásul az elmúlt hónapokban ismét nőttek a kínai import, ez is azt támasztja alá, hogy mennyire szoros a függőség. Ezért sem lehet a kapcsolatokat a nullára visszavinni.
A technológiai szektorban azonban némileg más lehet a helyzet. Az Amerikai Egyesült Államok ott mindenképpen meg akarja védeni a vezető szerepét, ezért próbálja meg elvágni a nyugati tudástól a kínai vetélytársát. Extrém esetben a világgazdaság két technológiai zónára eshet szét, amelyek saját szabványokkal és szabályozással működnének.
Az erőfeszítések ellenére az USA megakadályozni nem, legfeljebb lelassítani tudja Kína technológiai szuperhatalommá válását. Ezt megvalósulhat azáltal, hogy a kínaiak nem kaphatnak félvezetőket vagy más fontos technológiai termékeket. De az ázsiai ország elegendő erőforrásokkal rendelkezik, hogy kifejleszthesse és elkészíthesse a saját technológiai termékeit.
Középtávon Kínának sikerülhet a saját termékek és innovációk segítségével felzárkózni a nyugati világhoz. Elegendő megnézni a mesterséges intelligencia, a gyógyszeripar vagy a kvantumszámítógépek területét. Ott már az ázsiai állam részéről meg is történt a felzárkózás, sőt, le is hagyta a nyugati világot. Egy technológia szempontból független Kína pedig még keményebb konkurens lehet az USA számára.
A HSBC bank Ázsiáért felelős vezető közgazdásza hozzátette, hogy számos amerikai és kínai társaság, amely eddig helyben gyártotta a termékeit, más ázsiai országba helyezte át a termelést, hogy ne kelljen amerikai vámokat fizetnie. Ebből a folyamatból különösen Vietnám és Malajzia profitált, míg India nem, amely ugyan komoly erőforrásokkal rendelkezik, de nincs versenyképes exportipara. Ráadásul a bürokrácia és a munkaerőpiaci szabályozások sok vállalkozást elriasztanak az indiai befektetésektől.
A vesztesek közé tartozik még Dél-Korea is. Ennek az az oka, hogy az elmúlt években Kínában termékeket készíttető cégeknek nem sikerült Kínán kívül olcsó gyártási struktúrát kiépíteniük, emellett az állam egyre jobban érzi a kínai nyomást. Európa ugyanakkor nincs rossz helyzetben, mert egyrészt nincs annyira kiszolgáltatva Kínának, mint például Ausztrália, másrészt a politika és a gazdaság területén is képes konkurálni mind az USA-val, mind Kínával. De fontos lenne, hogy az európai vezetők ebben a konfliktusban visszafogottan tárgyaljanak a két féllel, ezzel párhuzamosan viszont védjék a kontinens érdekeit.
Terry Gou, a Foxconn (Hon Hai Precision Industry) vezérigazgatója 2018 júniusában azt nyilatkozta, hogy nem is kereskedelmi, hanem technológiai háború zajlik az Amerikai Egyesült Államok és Kína között.
Frederic Neumann, a brit-ázsiai HSBC bank Ázsiáért felelős vezető közgazdásza és a hongkongi székhelyű Asian Economics Research ügyvezető igazgatója. A szakember kifejtette, hogy a ha a közelgő amerikai elnökválasztáson Joe Biden győzne, akkor néhány változás jöhet az USA és Kína diplomáciai viszonyában, s némileg enyhülhet a két ország közötti jelenlegi feszült légkör. A külkereskedelemről az emberi jogi kérdésekre helyeződhet át a hangsúly, de az alapvető probléma akkor is megmaradna.
Amennyiben ugyanis egy hatalmat, amely évtizedeken át vitathatatlan hegemóniával rendelkezett a világban egy másik hatalom kihívja, akkor ott előre vannak programozva a konfliktusok. S ez független attól, hogy a kereskedelemről, a technológiapolitikáról vagy a geopolitikáról van szó. Éppen ezért lehet tartani attól, hogy nem lesz gyors enyhülés a kérdésben.
Neumann úgy vélte, hogy semmiképpen nem áll elő majd olyan helyzet, mint a második világháború után az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ennek oka, hogy az USA és Kína minden vetélkedése ellenére gazdaságilag erősen függ egymástól. Az amerikai vállalatok például évente 500 milliárd dollár bevételre tesznek szert az ázsiai országban, s erről az összegről nem fognak csak úgy lemondani. Ráadásul az elmúlt hónapokban ismét nőttek a kínai import, ez is azt támasztja alá, hogy mennyire szoros a függőség. Ezért sem lehet a kapcsolatokat a nullára visszavinni.
A technológiai szektorban azonban némileg más lehet a helyzet. Az Amerikai Egyesült Államok ott mindenképpen meg akarja védeni a vezető szerepét, ezért próbálja meg elvágni a nyugati tudástól a kínai vetélytársát. Extrém esetben a világgazdaság két technológiai zónára eshet szét, amelyek saját szabványokkal és szabályozással működnének.
Az erőfeszítések ellenére az USA megakadályozni nem, legfeljebb lelassítani tudja Kína technológiai szuperhatalommá válását. Ezt megvalósulhat azáltal, hogy a kínaiak nem kaphatnak félvezetőket vagy más fontos technológiai termékeket. De az ázsiai ország elegendő erőforrásokkal rendelkezik, hogy kifejleszthesse és elkészíthesse a saját technológiai termékeit.
Középtávon Kínának sikerülhet a saját termékek és innovációk segítségével felzárkózni a nyugati világhoz. Elegendő megnézni a mesterséges intelligencia, a gyógyszeripar vagy a kvantumszámítógépek területét. Ott már az ázsiai állam részéről meg is történt a felzárkózás, sőt, le is hagyta a nyugati világot. Egy technológia szempontból független Kína pedig még keményebb konkurens lehet az USA számára.
A HSBC bank Ázsiáért felelős vezető közgazdásza hozzátette, hogy számos amerikai és kínai társaság, amely eddig helyben gyártotta a termékeit, más ázsiai országba helyezte át a termelést, hogy ne kelljen amerikai vámokat fizetnie. Ebből a folyamatból különösen Vietnám és Malajzia profitált, míg India nem, amely ugyan komoly erőforrásokkal rendelkezik, de nincs versenyképes exportipara. Ráadásul a bürokrácia és a munkaerőpiaci szabályozások sok vállalkozást elriasztanak az indiai befektetésektől.
A vesztesek közé tartozik még Dél-Korea is. Ennek az az oka, hogy az elmúlt években Kínában termékeket készíttető cégeknek nem sikerült Kínán kívül olcsó gyártási struktúrát kiépíteniük, emellett az állam egyre jobban érzi a kínai nyomást. Európa ugyanakkor nincs rossz helyzetben, mert egyrészt nincs annyira kiszolgáltatva Kínának, mint például Ausztrália, másrészt a politika és a gazdaság területén is képes konkurálni mind az USA-val, mind Kínával. De fontos lenne, hogy az európai vezetők ebben a konfliktusban visszafogottan tárgyaljanak a két féllel, ezzel párhuzamosan viszont védjék a kontinens érdekeit.
Terry Gou, a Foxconn (Hon Hai Precision Industry) vezérigazgatója 2018 júniusában azt nyilatkozta, hogy nem is kereskedelmi, hanem technológiai háború zajlik az Amerikai Egyesült Államok és Kína között.